szülői történetek

A történetet küldte: Varga Mirtill A mi történetünk már a kezdetek kezdetén sem volt könnyű. Több év próbálkozás és rengeteg orvos után, a 2. lombik program során jártunk sikerrel. A sok erőfeszítés mindent megért, és élveztem a várandósság minden percét, egészen a 20. hétig. Addig minden rendben volt, viszont onnan drasztikus változások történtek. Elsőként kiütések … Olvass tovább

A történetet küldte: Pájer-Tóth Katalin 2012. augusztus 2-án megszületett Béci a 32. terhességi héten. Problémamentes volt a várandósságom egészen július 13-ig, volt fogadott orvosom, semmilyen problémát nem jelzett nekem. Egy szerdai nap volt, még 2 nap volt hátra a munkából, tervezgettem, hogy fogok majd készülődni a babára. Este rosszul éreztem magam, először a nagy melegre … Olvass tovább

A történetet küldte: Kovács Zsuzsa 2012 áprilisában derült ki, hogy babát várok. Meglepett a pozitív teszt, mert igazából nem számítottam rá. Rendszertelen ciklusom volt hormonális problémáik miatt. Kértem időpontot nőgyógyászhoz. Kiderült, hogy 17 hetes terhes vagyok, pedig semmilyen tünetem nem volt, ami erre utalt volna. A 12 hetes genetikai vizsgálat is kimaradt ezért. Hetente kellett … Olvass tovább

A történetet küldte: Vérti Georgina Az első babánkat 32 évesen vártam. Igazi mintaterhesség volt, nem voltam egyszer sem rosszul, fantasztikusan éreztem magam és biztos voltam abban, hogy semmi gond nem lehet, sőt arról is meg voltam győződve, hogy a szülés is sima ügy lesz. Dolgoztam, éltem az addigi életünket, persze odafigyeltem magamra és a babára. … Olvass tovább

A történetet küldte: Balogh-Bassó Anita Első babánk, Csenge – aki ma már igazi nagylány – problémamentes várandósság után természetes úton született, még „rá is húzott egy picit”, nem sietett kifelé… Második kislányunkat magabiztosan vártam, azzal a tudattal, hogy valami hasonlóban lesz részünk másodszor is, de sajnos nem így történt. A 32. héten arra riadtam egy … Olvass tovább

A történetet küldte: Dudás Renáta Első babánkat vártuk, aki sajnos a 21. héten vissza is fordult tőlünk. Nagyon nehéz volt lelkileg, de bátorított az orvosunk. Volt több vérvételem, vizsgálat, szedtünk antibiotikumot stb, majd zöld utat kaptunk a terhességre. Újra kisfiút várhattunk. 3 hetente jártunk az orvosunkhoz, szoros ellenőrzés alatt voltunk, nagyon vigyáztam magamra. Tomi a … Olvass tovább

Amikor eldöntöttük a párommal, hogy szeretnénk szülők lenni, az egy csodálatos dolog volt mindkettőnk életében. Nagyon vártuk a pillanatot, és a külső segítségek mellett is csak vártunk és vártunk 3 évig. Végül fájón, de megbékéltünk vele, hogy nem lesz saját picurkánk. 2012 decemberében vettünk egy kis telket. Szépítgettük az új szerzeményünket. 2013. március 14-én – … Olvass tovább

A mi történetünk 2014 márciusában kezdődött, amikor 1 hónap próbálkozás után elsőre pozitívat teszteltem. Nagyon boldogok voltunk a párommal. Felhívtam az orvosomat és időpontot kértem ultrahang-vizsgálatra. Április 7-én a szívműködés pozitív, 6 hét+6 nap. Ekkor kezdődtek a rosszullétek. Émelygés, hányás, nagyon érzékeny voltam a szagokra, de a közérzetemmel nem volt probléma. Májusban egy csodaszép napon … Olvass tovább

Kedves Család és Barátok, Olyan izgatott vagyok, hogy végre elmondhatom, hogy utazásom végére értem, hazamehetek! Sok akadályt győztem le ezen az úton és napról-napra egyre erősebb vagyok. Anyu és Apu nem tudják eléggé megköszönni a tőletek kapott sok-sok támogatást, megértést, szeretetet. Sokatok annyi mindent tett értünk eddig és őszintén értékelünk minden segítséget, támogatást, törődést és … Olvass tovább

2010. január 11-én, a 28. hét 6. napján indult be a szülés. Bár izgultunk, de örültünk, hogy legalább eddig sikerült „kihúznunk”. A történet 2009 szeptemberében indult, mikor 12. hetesen görcsökkel és vérzéssel kórházba kerültünk. Egy évvel korábban volt már egy vetélésem, így rettenetesen aggódtam, hogy ezt a babát is elveszíthetjük. Egy hét után a vérzés … Olvass tovább

Történetünk 2009 augusztusában kezdődött, amikor megtudtuk, hogy kisbabánk fog születni. Nagyon készültünk, rá mert tervezett kisbaba volt. Akkor már volt egy kisfiúnk, aki nagyon örült annak, hogy kistestvére lesz. Egészen 2010. januárig teljesen normális terhességgel, jó eredményekkel haladtunk előre. Aztán január végén úgy éreztem nagyon kemény a hasam, felment a vérnyomásom és úgy döntöttünk bemegyünk … Olvass tovább

Lassan 2 év telt el, mire eljutottam odáig, hogy megírjam a mi történetünket. A mai napig szorgalmasan dolgozom rajta, hogy fel tudjam dolgozni a történteket, de nehezen megy. Talán azért, mert csak utólag fogtam fel igazán, hogy a tragédia szele folyamatosan csapkodta házunk ablakait…………. Móric terhességem 25 hetében született meg természetes úton 2011. december 9. … Olvass tovább

Két koraszülött kisfiú anyukája vagyok. Az első fiammal 2009. november 17-re voltam kiírva. Augusztus 4-én egy nőgyógyászati vizsgálat során kiderült, hogy 15 mm-re megrövidült a méhnyakam. Mindjárt be is utaltak a kórházba. Itt megkaptam a tüdőérlelőket és folyamatos infúzióra kötöttek, plusz szigorú ágynyugalom. 1 hét után tovább rövidült a cervixem, ezért átszállítottak egy másik kórházba, … Olvass tovább

Terhességem 26.hetében elfolyt a magzatvizem és 6 óra alatt, normál úton megszületett a fiam, Gordon. Mivel a szülést nem tudták visszatartani, a tüdőérlelőnek sem volt ideje hatni. Így Gordon gyenge pontja a tüdeje lett, 7 hétig volt lélegeztetőgépen. Borzasztó 7 hét volt, hisz nagyon sok ideig úgy tűnt, nem fog menni neki gép nélkül az … Olvass tovább

Szeretném megírni a történetem, mert talán valakinek reményt vagy vigaszt tudok vele nyújtani. Én is a ti történeteiteket olvasva reménykedtem, bizakodtam, hogy minden rendben lesz. Köszönöm, hogy megosztjátok ezeket a történeteket! Az én történetem 2011 novemberében egy nem egészen problémamentes terhességgel kezdődik, ugyanis az első trimeszter vége felé elkezdtem enyhén vérezni. Ekkor a kezelőorvosom azt … Olvass tovább

Negyvenedik szülinapom előtt egy hónappal pozitívat teszteltem. Hihetetlen volt, hátam mögött operációkkal, sok inszeminációval, 3 lombikkal, amik sajnos nem sikerültek. Kicsit hitetlenül álltam az utolsó lombikhoz, majdhogynem feladtam már, hogy gyerekünk legyen. Pláne, hogy a beültetés február 13-án, pénteken történt. Nem vagyok babonás, de azért, nem lehet tudni… A 2. ultrahangos vizsgálaton két babát látott … Olvass tovább

INKUBÁTORTÓL A KISÁGYIG, AVAGY LÉLEGEZTETŐ GÉPTŐL AZ ÖNÁLLÓ LÉGZÉSIG Bencike 28. hétre született 2010 szilveszterén, praeeclampsya miatt, 1070 grammos súllyal és 32 centiméteres hosszal, 8/9-es apgarral. Szerencsére teljesen egészséges volt annak ellenére, hogy már későn kapott tüdőérlelő injekciót, emiatt bő két hétig lélegeztető gépre szorult, majd elég sokáig még kabinoxigénre is, illetve eléggé vérszegény volt. … Olvass tovább

Az oldal szerkesztője kért meg, hogy írjak arról, mi is történik az iskolában a koraszülöttekkel, mi a helyzet ovi után a koraszülöttel… Elég egyszerű a válaszom. Amikor az embernek kis súlyú koraszülöttje van, érzi a folyamatos aggodalmat, ám valami eltántoríthatatlan bizonyosságot is, hogy ezzel a gyerekkel semmi gond sem lehet… Ebben a bizonyosságában a szülőket … Olvass tovább

Amikor az ember lánya hazatér koraszülött gyermekével az otthonába, azt hiszi: ó, innen már könnyű, a csata meg van nyerve! Részben… A másféle csaták sorozata csak most kezdődik. A folyamatok, sérülések specifikusan folytatódnak, kinél milyen problémák derültek/derülnek ki.Egy hatalmas mutáns kérdőjellé változol. Minden érdekel, ami a gyermekeddel kapcsolatos, csüngsz a szakemberek szaván, mondatain. Százszor több … Olvass tovább

Párom és Én már a kapcsolatunk elején sem zárkóztunk el a gyermekvállalástól. Nagyon sokat vártunk, a hosszú esztendők alatt sokmindent kipróbáltunk, jártunk orvoshoz, szedtünk méregdrága gyógyszereket, de csak az elkeseredettség erősödött bennünk hónapról-hónapra. Aztán 7 gyötrelmes év után belevágtunk a lombik programba. Az esélytelenek nyugalmával. Senki, még az orvos sem hitt benne, hogy nekem sikerül … Olvass tovább

Tegyél meg mindent, hogy anyatejjel tud táplálni minél tovább csemetédet, viszont ha valamilyen oknál fogva nem így sikerül, akkor se bánkódj!
Sohase feledd! Gyermekednek Te vagy a legcsodálatosabb Anyukája!

Örök hálám még Nádor Csabának a Máv Pic vezető orvosának és mindenkinek aki segített nekünk.

Végszóként pedig csak annyit szeretnék még, hogy amit a két kórház teamje végez nap mint nap, az megfizethetetlen.

Ő is és mi is azon dolgozunk, hogy egyre ügyesebb és erősebb legyen, és még ennél is okosabb, mint most. Viszont ugyanilyen boldog!

Azóta Kiscsillag nagyon szépen fejlődik, mosolygós, vidám, kiegyensúlyozott kislány. Semmilyen rendellenességet nem találtak nála.

Zsóka az életünk, a mindenünk, ha az ő lelke rendben akkor a miénk is.

Az agyvérzésnek és a következményeképpen kialakult agykárosodásnak köszönhetően Sára halmozottan sérült

Köszönet Schöpf-Mérei kórháznak (dr. Nemes Nagy Györgyinek) és Szent János Kórháznak (dr. Szuromi Andrásnak). Nekik míg élek hálás leszek!

Most január van, holnap megkapja élete első félévi bizonyítványát, és azt kell mondanom, Zsoma tényleg iskolaérett volt

34. hétre 1850 grammal és 50 centiméterrel, 9/10 Apgar értékekkel Kitti megszületett.

Április 7 óta viszont itthon vagyunk, Hanna szépen fejlődik utógondozásokra kell még menni, de nincs semmi gond vele, mindent időben csinál , szeme is rendben

Hála istennek teljesen egészséges, Korrigált korának megfelelően fejlődik. Most 16 hónapos 8 kiló és 75 centi és egy kis zsivány

Márciusban lesz Peti fiúnk 2 éves. Minden csinál, amit ebben a korban kell, igaz termetileg még látszik, hogy korababa volt. De egészséges, és ez a legfontosabb!

Azóta az én csemetém már arra vár, hogy júniusban megkapja a személyi igazolványát. Ja, és azóta született egy öccse is! Vele végig rendben volt minden.

Rita rövid története – Váratlan nőnapi ajándék – Egyedül

Kis családi történetünket azért írtam le, hogy elmondjam, hogy minden rossz után jön valami csodálatosan szép.

Azóta szélvészkisasszony 20 hónapos majd 10, 5 kg, eleven kis ördögfióka és teljesen egészséges.

Sajnos a terhesség még csak a 24. hétnél tartott így a 640 grammal született picikéink válságos állapotban voltak. Elsőszülött kislányunkat a Jóisten hamarosan magához szólította, Benedekért pedig hetekig küzdöttek az NIC 1 orvosai.

Hat és fél hetet töltöttünk kórházban, sokszor elég rossz lelkiállapotban, de itthon vagyunk, mind a négyen. A lányok járnak korai fejlesztésre, de úgy néz ki, hogy néhány „szépséghibától” eltekintve egészségesek.

Azoknak, akik még az elején vannak, ezt üzenném: mindig van remény, soha ne adjuk fel! Itt van a mi példánk is, Évike túlélte, szépen növekszik, fejlődik azóta is.

Egész életünkre hálásak leszünk a győri kórház koraszülött osztályának dolgozóinak! Ugyancsak köszönet és hála illeti az orvosomat, Dr. Maár Róbertet is. Ha Ő nincs, nagyon nehéz lett volna.

Hol is kezdjem, életem legcsodálatosabb, de egyben legnehezebb időszakát?
Talán a legelején………
Férjemmel nagyon szerettünk volna kisbabát, és mint a mesében, hamar meg is fogant a kicsi fiunk.

Olvastam valahol, hogy: „a nehézhez kell egy kis idő, a lehetetlenhez valamivel több”.
Igen, most már tudom, a lehetetlen nem létezik…