Támogassa adója 1%-val a Koraszülöttekért Országos Egyesületet | Adószámunk: 18283114-1-06

Évike születése

Azoknak, akik még az elején vannak, ezt üzenném: mindig van remény, soha ne adjuk fel! Itt van a mi példánk is, Évike túlélte, szépen növekszik, fejlődik azóta is.

4 óra 25 perckor kislányom farosan kibújt belőlem, a déli császárt sem várta meg. Nem sírt fel.

Lányommal a 11. és a 12. héten is bevéreztem. Nem fektettek be, csak betegállományt javasoltak, fenyegető vetélés címszó alatt.
A 24. héten még megvizsgált a doki a visszarendelt ellenőrzéskor, mert picit magas lett a vérnyomásom. A következő naptól már dagadt is fel az amúgy sem vékony lábam.

A következő héten kedden már kapart a lányom, mert, mint másnap kiderült, egy csepp magzatvizem sem volt. Én meg azért mentem be a kórházba mert már zöldes volt a bugyim: nagyon magasan repedt meg a burok, alig lehetett észrevenni. Nem tudja senki az okát, hiszen előtte héten még minden rendben volt.

Bent tartottak az Istvánban és 12-kor már mentővel vittek tovább a SOTE II-esre. Ott bekötöttek vagy hat infúziót egymás után, a párommal együtt aláírtuk lányom papírjait, miszerint 60% esélye van, meg császár másnap délben.
Közben elkezdtem görcsölni, mivel a víz nélküli méhem összehúzódásokat produkált. Május 25-én 00órától már annyira fájt hogy óránként hívtam a nővérkét a vajúdóban hogy adjon ágytálat ja mert közben felkelés nuku.
Lényeg a szülésznő már rám szólt minek hívom óránként a nővérkét ja mert mindig pisilnem kellett.

Drága lányom, fittyet hányva mindenre, lent volt már egészen a kijáratnál. A dokik nem hitték el, hogy 5 perc leforgása alatt képes volt erre, mert „nem volt kemény a hasam” (na ja 105kilónál ne várjon senki keményedést…), így szülésznő a környéken sem volt.

4 óra 25 perckor kislányom farosan kibújt belőlem, a déli császárt sem várta meg. Nem sírt fel. Azt hittem hogy meghalt, csak annyit láttam akkor belőle, hogy viszik gyorsan az inkubátorral együtt a koraintenzívre.

Akkor odaült mellém a gyermekorvos aki éppen ügyelt, és elmagyarázta, hogy sajnos gyenge a szívhang, 1/1/3-as lett az apgarja, szinte csak a szíve dobogott. 560 grammal és 30 cm-el jött a világra.

4 órát kellett ott maradnom a szülőszobán, mert nem jött ki a méhlepény és elaltattak, úgy oldották meg a kérdést. Az orvos azt mondta, hogy „magának még ebben a helyzetben is szerencséje volt, mert csak hosszanti irányban tudtuk volna vágni és nulla lett volna számára a következő baba kihordásának esélye”. Szerencse…

8-kor anyukám hívott, aggódtak, hiszen nem ez volt előtte megbeszélve, mindenki a déli szülésre számított.
A picikémet aznap már láthattam. Senki sem reménykedett hogy életben marad.

Azoknak, akik még az elején vannak, ezt üzenném: mindig van remény, soha ne adjuk fel! Itt van a mi példánk is, Évike túlélte, szépen növekszik, fejlődik azóta is.

1hónapos korában lélegezhettünk fel picit, mert akkor lekerült a lélegeztetőgépről és a 9-szeri vér adására is jól reagált, a candida gombás fertőzésből is felépült, és végre kaphatott enni. Szemecskéjét kellett lézeresen műteni, azt is jól tűrte.
Augusztus 9-én vitték át a Péterfybe: ez volt az igazi, akkor már csak a hízlalására kellett figyelni. Onnantól kezdve nem aggódtam annyit és láttam az alagút végén a fényt, ekkor kezdtem a naplónk írásába is.

Azoknak, akik még az elején vannak, ezt üzenném: mindig van remény, soha ne adjuk fel! Itt van a mi példánk is, Évike túlélte, szépen növekszik, fejlődik azóta is.

Évinene

megosztás:

Facebook
Pinterest
LinkedIn
további

Ajánlott írások

Edina és Szabolcs

A koraszülés nem múlik egy nyomtalanul, nem feledteti mindig az egészségesen fejlődő gyermek. Léteznek koraszülött halmozottan sérült gyermekek. Mi folyamatosan szembesültünk vele, milyen egy egészségesen fejlődő gyermek és ezzel párhuzamosan egy sérült gyermek fejlődése.

Anita

Hiszem, hogy a hozzám hasonló helyzetben lévő anyukák kapják fentről az erőt. A rengeteg műtétet és terápiát, mindent, amit végigcsináltunk, amennyi kilométert megtettünk nem lehet és nem lehetett volna másképp megcsinálni. Sokan kérdezik: honnan ez a sok erő? Nem tudom a választ, de érzem, hogy kapom az energiát.