Amikor az ember lánya hazatér koraszülött gyermekével az otthonába, azt hiszi: ó, innen már könnyű, a csata meg van nyerve!

Részben…

A másféle csaták sorozata csak most kezdődik. A folyamatok, sérülések specifikusan folytatódnak, kinél milyen problémák derültek/derülnek ki.
Egy hatalmas mutáns kérdőjellé változol. Minden érdekel, ami a gyermekeddel kapcsolatos, csüngsz a szakemberek szaván, mondatain. Százszor több információt szeretnél, mint amit kapsz, ezért szinte sosem vagy elégedett.

Küzdelem a mozgásfejlődésért, az információkért, hogy egyáltalán megtudjuk milyen fejlesztésre van szükség. Ha szerencsés vagy, tájékozott háziorvos, védőnő és fejlődésneurológus áll a hátad mögött, ha a többséghez tartozol, akkor csak a „google”.

Nekünk szerencsénk volt, de a többség nem rendelkezik ilyen jó utógondozói háttérrel.
Állunk, kezünkben a picikébbnél is kisebb gyerekkel és nézünk, álljuk a fürkésző pillantásokat, a kíváncsi tekinteteket és küzdünk.

Melyik irányzatra bízzuk legféltettebb kincsünk, ki segít nekünk ebben? Vagy egyáltalán kell-e? Hiszen a szomszéd is megmondta: nincs ennek a gyereknek baja, majd behozza… Ismerős??? Nem hallgatunk a szomszédra, anyósra, bárkire, akinek nem ez a szakmája.
Megtaláljuk a módszert, ha kell többet is, de nem mondjuk el, hogy párhuzamosan járunk. Nem lehet.
A cél, az közös! Cél, hogy a gyermek eljusson a lehető legmagasabb szintre. Ez a fejlesztési irányzatoktól is összefogást feltételez(ne), hiszen minden irányzat más és más területet fejleszt. De összefogás nincs. Szakmai féltékenység, intrika, egymásra mutogatás, a szülők ijesztgetése, az van. Részben államilag finanszírozottan, nagyobb részben rengeteg pénzért, privát úton.

A mozgásfejlesztés után az értelmi fejlesztés a soros. Bekerültél a korai fejlesztő rendszerbe?
Hónapokig is eltart, mire bejutsz, de bent vagy. Használjátok ki, a lehető leghamarabb és a lehető legtovább. Semmi nem segít annál jobban, mint a minél hamarabbi életkorban elkezdett komplex fejlesztés.
Előbb-utóbb a szakértői bizottság elé is kerültök. Segít a „hogyan tovább” megválaszolásában: milyen, mennyi fejlesztés kell még, ha szükséges. Behívni a kicsi gyerekeket csak délben –alvásidőben – szokták, így jó, ha hozzászoksz.
A fejlesztés jó, és minél több, annál jobb.

Játszótér:
Utálom, ekkorra már csak a magadfajtával szeretsz vegyülni, aki tudja, miről beszélsz, ha a DSGM, a TSMT, stb szóba kerül. Szépen szigetelődsz el a világtól, éled a mindennapjaid a saját magad köré húzott kis falak között.

Óvoda:
Hoppá eltelt 3-4 év, te már kissé agyonfrusztrálva érkezel a gyönyörű szemüveges csemetéddel, akit úgy érzel, a vadak közé engedsz. Kívülről nem látszik, hogy te már attól sokkot kapsz, ha nem jó szögben süti a nap a gyereket. Átretteged az első pár napot, hogy hogyan boldogul a kis bébid a sok nagy gyerek között. Boldogul, nagyon is boldogul. Néha elmélázol, mi lett volna ha… mikor önkéntelenül is észreveszed a kortársai és ő közötte a különbségeket.
Mivel feljebb léptél a lépcsőn, itt újabb problémákkal szembesülsz. Hogyan fogadják az óvodapedagógusok az SNI gyereked? Általában jól, és ha szerencsés csillagzat alatt születsz, az óvó néni fejlesztőpedagógus is. A fejlesztések itt is járnak: járj utána, hogy pontosan mi.
Futhatsz bele fura helyzetekbe, de meg kell tanulni okosan kezelni. Béka lenyel. A békával már évek óta tök jóban vagy, hiszen jó sokszor lenyelted már szegénykét.

Közben kedvedre szoronghatsz még más egyebeken.
Ceruzafogás, idegrendszeri éretlenség, beszédészlelés zavara, hiperaktivitás, ADHD, stb. Van, ami bebizonyosodik, van, ami nem.

A gyerek köszöni, jól van, a te falaid az ovi közepére-végére repedezni kezdenek, már talán olyan helyekre is elmész, ahová a „normálisék” járnak. Mindig rácsodálkozol, ha egy gyerek hosszan ül és játszik, míg a tiédet már háromszor szedted le a csillárról.
Sokszor megkapod: hűű de kis eleven ez a gyerek! –Az. Megszokod.

Majd lassan szóba kerül az iskola, alapozó torna, pluszfejlesztés, iskolaválasztás, pedagógusválasztás.
Hol fogják tolerálni az én még mindig túlmozgásos, izgága gyermekem? Hol lesz nyitott erre a tanító? Hol fogják az alapján osztályozni, hogy mit tud, és nem az alapján, hogy mit nem?
Hol lesz az, ahol nem akarják, hogy beálljon a képzeletbeli sorba?
Hol találok kis létszámú osztályt, empatikus tanítóval? HOL?

Nehéz kérdések ezek, van még némi időnk, addigra megkeresem rá a válaszokat. Mint mindenre, mert muszáj. És remélem, hogy 13 év múlva már csak azon fogok aggódni, hogy melyik egyetemet válasszuk.