INKUBÁTORTÓL A KISÁGYIG, AVAGY LÉLEGEZTETŐ GÉPTŐL AZ ÖNÁLLÓ LÉGZÉSIG

Bencike 28. hétre született 2010 szilveszterén, praeeclampsya miatt, 1070 grammos súllyal és 32 centiméteres hosszal, 8/9-es apgarral. Szerencsére teljesen egészséges volt annak ellenére, hogy már későn kapott tüdőérlelő injekciót, emiatt bő két hétig lélegeztető gépre szorult, majd elég sokáig még kabinoxigénre is, illetve eléggé vérszegény volt.
Először visszaesett a súlya kb. 960 grammra, de azt mondták az orvosok, hogy ez így szokott történni.

Mit mondjak, ijesztően hangzott, hogy ma csak 2 milliliternyi tejadagokat kapott, aztán már 3-at, és így tovább, ha jól emlékszem, talán 16 ml volt a határ, amikor átkerültünk a „hízlaldába”.

46 napot töltött inkubátorban, 15 napot pedig kiságyban – ebből az első 27 napját az I. Sz. Női Klinikán, majd 1300 grammosan, január 27-én átkerült a már említett, hőn vágyott Péterfy Sándor Utcai Kórházba. Na, nem azért volt hőn áhított, mert bármi problémánk is lett volna az I. Sz. Női Klinika NIC osztályával, ellenkezőleg, soha nem lehetünk elég hálásak az ottani orvos-, nővér- és önkéntes gárdának a szerető gondoskodásért, és egyáltalán, nekik köszönhetjük Benci életét, amit soha, de soha nem fogunk nekik elfelejteni. Szóval nagy-nagy KÖSZÖNET jár nekik. Ahol csak tudom, dicsérem őket.
De aztán végre-valahára, egy január 26-i babalátogatás alkalmával az egyik kedves doktornő tudtomra adta, hogy másnap jön a Cerny koraszülött mentő, és átviszik Bencit a Péterfy Kórházba.

Szóval így történt, hogy kéthetes antibiotikum kúra, a kezdeti légzési nehézségek (16 nap légzéstámogatás, a bal láb lilulása után – ez valamiféle keringési zavar volt, ami az egyetlen kétes-, de végül szerencsés kimenetelű viszontagságunk volt a szülés körülményei után –), illetve miután kapott vért is, végre átkerültünk a másik kórházba.

Mivel Benci anyatejes volt, és rengeteg tejem volt (folyamatosan fejtem neki, itthon telepakoltam a fagyasztót is, amit persze egy szomszéd kisbaba fogyasztott el végül), a Péterfy-ben kaptam Mama szoba lehetőséget, az egyik nővér és a főnővér-helyettes segítettek ebben. Nem pestiek vagyunk, Maglódon élünk. Ebben a kórházban már szinte bármikor láthattuk a gyermekünket, akár Apa (szoptatási időt kivéve), akár én.
Itt ragadom meg az alkalmat, hogy óriási köszönetet mondjak a Péterfy-s NIC osztály minden dolgozójának a szerető gondoskodásért, az átsírt napokon nyújtott lelki támaszért, mert nem volt könnyű még úgy sem, hogy szinte folyamatosan bent voltam a gyermekemnél; a doktornőnknek, aki a mai napig lelkiismeretesen vizsgálja Bencit, és jó tanácsokkal lát el minket. Szóval hálás köszönet minden doktornőnek, a doktorúrnak is, a főnővérnek és a mi drága, szeretett nővéreinknek – különösen Erika néninek, Éva néninek, Marika néninek és Gizi néninek, hiszen 4 hetet csak velük töltöttünk, és soha de soha nem fogjuk elfeledni azt a sok-sok kedvességet, türelmet és csecsemőápolási technikát, amit tőlük kaptunk és általuk sajátítottunk el. Az utolsó héten került át Benci a koraszülött részről a csecsemősre, majd pár napra a Baba-mama szobába, onnantól szinte minden nővér gondozta, nekik is hála és köszönet jár. Benci itt is kapott egyszer vért, nehogy a hemoglobinja zuhanórepülést kezdjen.

Február 7-ig, azaz bő 1 hónapos koráig szondán át kapta a kisfiunk a tejet, aztán egyszer csak az egyik nővér elmondta, hogy itt az ideje, hogy mellre tegyük. Még aznap meg is mondta a nővér, hogy ez egy igazi szopós gyerek lesz. Az elmúlt, majdnem 16 hónap tükrében bátran állíthatom, hogy beigazolódott, köszönöm annak a kedves nővérnek, aki megmutatta, hogyan szoptassam Bencit! Szóval 2011. február 7-én szopott először, és nagyon tetszett neki a történet! Olyannyira, hogy…

TÁPLÁLKOZÁS, AVAGY BÁRMIT, CSAK ANYA CÉKLAFŐZELÉKÉT NE!

…7 és fél hónapos koráig kizárólag anyatejet kapott. Sok nézeteltérés volt egy-egy rokonnal, na meg „okos” szemlélővel – akiknek persze még nem volt gyerekük –, hogy miért nem kap vizet, teát, stb., de én kitartottam amellett, hogy ha van tej, akkor minek adjak neki mást? És ebben megerősített nem egy orvos ismerősöm és anyatársam.
Bár ahogy hazavittem, 2 hónapos korától 4 hónapos koráig eléggé hasfájós volt, próbálkoztunk ilyen-olyan cseppekkel, amik nem használtak, aztán a pre- és probiotikumok tették helyre a pocakját. Írtam mindig, mikor mennyit evett – mikor evett először 100 ml-t (2 hónaposan és 1 hetesen), mikor evett 200 ml-t (5 és fél hónapos volt ekkor), és hogy a 300 ml-t egy évesen evett először.
Aztán egyszer csak azt mondta a koraszülött utánvizsgálóban a doktornőnk, hogy most már vezessem be a gyümölcslét. Így történt, hogy augusztusban megkapta Benci az első kanálka almalevét. Majd a baracklevét…
Szeptember elejétől kezdve kapott gyümölcsöt. A kép az első gyümölcsevést ábrázolja.

Folyamatosan, egészen 13 hónapos koráig vezetgettem füzetben, hogy mikor, mennyit, és mit evett, ivott, hánykor szopott, stb., de aztán úgy döntöttem, elég ebből.

Már nem mérem, mennyiket eszik.
Szerencsére jó evő. Sőt, pár hete készült vérkép, és jók lettek az eredményei is.

ÖLTÖZKÖDÉS ÉS FÜRDETÉS, AVAGY BÁRMI JÖHET, CSAK NE PELENKÁZZ!

Az első fél évben nagyon óvtam. Mindig jól bebugyoláltam, csak kis takaróval vettem ki a kiságyból stb. Ma már nem öltöztetem agyon, nincs 100 fok sem a szobájában, most már csak fürdetéshez fűtünk be neki.

Sokáig nem segített az öltözködésnél. Amióta felül, azóta segít, dugja bele a kezeit a body-ba, meg a rugiba, vagy a pulcsiba. Most már a kabátkáját és a sapkáját is elég türelmesen „felveszi” (persze, mert már rájött, hogy hogyan veheti le) – de nem volt ez mindig így. A kezdetekben fürdéskor is sírt, elég sokáig. Úgy fürdettük, ahogy a kórházban tanultuk, de nála aztán inkább az vált be, hogy a kis fejét mossuk utoljára, és azóta ezzel elég jól elvan. Olyannyira, hogy most már akkor sír néha, ha kiveszem a kádból, és nem hagyom eleget játszani odabent.

A pelenkázás egyre rosszabb, ahogy fejlődik a mozgása. Kb. 8 hónapos koráig tudtam a pelenkázón tisztába tenni, azóta kénytelen vagyok a földön, mert egyszerűen leugrana róla.

SÚLYGYARAPODÁS, NÖVEKEDÉS, AVAGY KICSI A BORS, DE ERŐS

Már említettem, hogy 32 centivel és 1070 grammal született. Amikor hazahoztuk a kórházból, nagyjából 44 centis volt és alig 2 kilós. Nagyon sokáig a 44-es ruhákat hordtuk. Aztán már nagyon örültünk az 50-eseknek, az 56-osokban pedig már kész óriásnak éreztük. Az elején persze szebben gyarapodott a súlya, eleinte havi 1 kilókat, aztán már csak felet, és szépen le is lassult a tendencia.
Amikor 2 hónaposan hazahoztuk, 2020 grammot nyomott az itthoni mérlegünkön.
3 hónaposan 2900 gramm volt és 46 centiméter.
4 hónaposan 3560 gramm és 50 centiméter.
5 hónaposan 4190 gramm és 53 centiméter.
6 hónaposan érte el a 4600 grammot, a hossza pedig az 56 centimétert. Ezért mondom mindig, hogy nekünk gazdaságos volt a ruhatárunk, mert még félévesen is az 56-os ruhákat hordtuk. Ekkor, fél évesen még mindig megkérdezték a zöldségesnél a nénik, hogy hány hetes. De egy idő után már nem érdekelt, jókat mosolyogtam, és nem meséltem el a születésünk történetét. Szívesen beszélgetek róla egyébként, de főleg a kismamatársakkal.

Az már nem zavar, hogy akármikor megyünk vissza orvosi vizsgálatra, ugyan mindig minden eredményünk rendben van, mégis az az első mondata az összes orvosnak, hogy „hát nem egy óriás a gyerek”.
7 hónaposan 5140 gramm és 59 centiméter volt.
8 hónaposan lett 5550 gramm és 60 és fél centiméter.
9 hónaposan 6060 gramm és olyan 63 centiméter.
12 hónaposan lett 6790 gramm, a hossza kb. 68 centiméter.
Most 16 hónapos, 7700-7800 gramm körül van a súlya és körülbelül 74-75 centi magas. Jó érzés magasságról beszélni, hiszen többnyire már álldogál.

OLTÁSOK, BETEGSÉGEK, AVAGY BÁRMIT TEHETTEK VELEM, CSAK NE FOGJATOK LE

Minden létező oltást beadatok neki, amit csak lehet, nekünk az orvosok mindegyiket ajánlották, szóval nem is kérdés, hogy kap-e vagy sem. Szerencsére csak egyetlenegyszer volt – talán a 4 hónapos oltástól – egy pár órás hőemelkedése, de az is nagyon hamar elmúlt, gyógyszer nélkül is. A legnagyobb problémája, amikor lefogják oltás előtt. Ketten kellünk hozzá a védőnővel…
Szerencsére négy náthát leszámítva más betegségünk egészen a mai napig nem volt, ezek is 1 éves kora után, és mind láz nélkül. Annyi, hogy az orrszívóval aludt szerencsétlen gyerek, mert egész nap és egész éjjel szívni kellett szegény pici nóziját. Ennek köszönhette szerintem, hogy nem lett belőle más baj.
Kis nyirokcsomói lettek 8 hónaposan, de azt mondták, hogy ez a fogacskái miatt is lehetnek, mert ekkoriban indultak be.

A csomócskái azóta is ott vannak, de azt mondták az orvosok, hogy ne foglalkozzak velük, amíg nem nőnek meg. Egyébként jelenleg 6 foga van.
A kontrollokon és a vérvételeken mindig minden rendben volt, mégis szinte minden hónapban járunk ellenőrzésre valahova. Bár azt mondom, hogy jobb félni, mint megijedni, és most, hogy már nagyfiú, tömegközlekedéssel is el merek vele indulni. Igaz, egyelőre a vonatot preferálom, mert kevesebben vannak rajta, és nagyobb a mozgástér a gyerekkel. Viszont, mivel 1500 gramm alatt született, van emelt összegű családi pótlékról szóló igazolványa, és így vonattal és busszal is 90%-os kedvezménnyel járunk, na meg ami nem utolsó szempont, Budapesten ingyen utazunk 3 éves koráig. Szóval ez most már nem annyira megterhelő anyagilag.

MOZGÁSFEJLŐDÉS, AVAGY ÁLL A BABA, ÁLL!

Bencike nagyon hamar emelte a fejét, talán már márciusban, bár néha már az inkubátorban mintha nézelődött volna, de ezt biztosan csak bebeszélem magamnak.
Bár a védőnő tréfásan azt szokta mondani, hogy Bendegúz, te még ne csinálj ilyeneket, te viselkedj úgy, mint egy koraszülött – ennek ellenére elég hamar forgott, mászott. Nagy szerencsénk volt, mert mindehhez nem kellett tornáztatnunk sem, magától boldogult a mozgásformákkal.

Fél éves múlt egy héttel, amikor a hasáról a hátára fordult. 7 hónapos múlt 3 nappal, amikor hátról hasra forgott. 8 hónaposan már térdelőtámaszban (négykézláb) álldogált. 9 hónapos volt, amikor megfogta a lábujját, annyira örültem neki. Bár ez nem szorosan tartozik a mozgásfejlődéshez, azért én olyan boldog voltam, hogy vége felfedezte a kis lábát!

Ekkoriban jöttem rá, hogy ha cumival fürdetem, ami 4 hónapos kora óta segít az alvásban és utazáskor is, nyugodtabb. Sajnos a kezdeti rossz élmények és a bizalmatlansága miatt nagyon sokára szerette meg a fürdést.

Ülni általában gátülésben szokott, 10 hónaposan ült fel először így, ez adja neki a biztonságot, mert így jobban kitámasztja magát. 9 hónapos volt, amikor elkezdett mászni – a kúszás nekünk kimaradt. 9 és fél hónaposan kapaszkodva felállt. És azóta kapaszkodva közlekedik. A mai napig. Egyre ügyesebb és egyre kisebb léptékkel halad, mégsem indult még el – ő tudja, mikor akar, én nem erőltetem. Én nem voltam koraszülött, mégis 16 hónaposan indultam el. Másodpercekre azért már megáll, és 2-3 lépést már megtett egyedül, de csak amikor az apukája hívogatta, és csak úgy, hogy oldalról ott volt neki a korlát a biztonság kedvéért (ami apa lába volt).

BESZÉDÉRTÉS ÉS -FEJLŐDÉS, AVAGY „MI EZ?” „KAKA!”

Benci beszédértése és beszéde elég szépen fejlődik. Rengeteg dolgot megért. 14 hónaposan ezeket már mind értette: a nevét, gyere/jössz anyához/apához, anya, apa, megjött apa, nem szabad, anya cicije, labda, finom, télapó, kérsz inni?, gyí te paci, hol van/vannak a…, kupak, orra, szeme, füle, lába, fütyije, vau-vau, játékok/játékaid, cica, tigris, mackó, teki (teknős játék), mosógép és porszívó, nyuszi, háp-háp, csip-csip, tik-tak, cumi/vedd ki a szádból a cumit, kapd be a cumit, húzd meg (hajat vagy játékot), hoztam neked enni/inni, fúj, de büdös, mamusz, papucs, kapcsold le/fel, kukucs, csillag, séta-séta, baba, lámpa. Aztán amiket meg is csinál: hogy csinálnak az indiánok? És a kezét a szája előtt mozgatja és üvölt hozzá, tapsi-tapsi, pacsi, tánci-tánci.
Ha virágot lát, vagy büdös van, szuszog és vicsorít hozzá.
Amikor leveszem a pelenkáját, közli, hogy az kaka.
16 hónaposan már ki tudja mondani ezeket a szavakat (két hónapja beszél, és ilyen sorrendben ejtette ki őket): kaka, baba, nem-nem, vau-vau, au vagy aató (ez az autó), papa, apa, aba (ez a labda), dodo (ez a doboz), koko (ez a kop-kop), a legújabb a rá-rá, és ez szerintem a „rázd meg” akar lenni. Az időzítés mestere, mert anyák napja óta, pont 16 hónaposan mondta ki azt is, hogy „anya”. Úgyhogy már én is elolvadok, nem csak az apja.
És egyre és egyre értelmesebb lesz, de azért már nagyon várom, hogy mindig megértsük egymást!
Sok anyukával tartjuk a kapcsolatot azok közül, akikkel együtt szültem, sokuk 28. hétre szült, de minden baba közülük nagyon-nagyon szépen fejlődik. Ki-ki már egyedül jár, ki-ki már lyukat beszél anyukája hasába. Szóval nem szabad csüggedni, ezeknek a csöppségeknek vasakaratuk van az életben maradáshoz, egyre nagyobbak és egyre ügyesebbek lesznek! Ők a legnagyobb küzdők! Íme, egy kép az én 16 hónapos kis küzdőmről.

ÉS EGY KIS ADALÉK 23 HÓNAPOS KORÁBÓL…

17 hónaposan indult el először (úgy, hogy sok lépést tett meg), aztán 3 hétig semmi, és majdnem 18 hónaposan nekiiramodott – azóta meg sem áll. Anno én sem kapkodtam el, anyósomék szerint a férjem viszont már 9 hónaposan ment.
Szó szerint mindent megért. Három-négyszavas, persze rövid mondatokat mond. (pl. „Mingyá’ jön a apa”, vagy „Doktor bácsi, ne gyógyítsa meg”, a Mókuska, mókuska c. dalból. Énekli a bölcsödében tanult dalok, mondókák egy-egy sorát, nagyon szereti a gyerek- és felnőtt társaságot egyaránt. Értelmes, ügyes, és iszonyatosan akaratos. De ilyet akartunk, ilyet kaptunk, és különben is, a név kötelez. Ilyen egy igazi Bendegúz. Ami a méretét illeti, 78 centiméter magas és nagyjából 9 és fél kilogramm. Mindent megeszik, nem válogat, elég szépen elfogyasztja az ételt, csak szolgálják ki.

Kívánok mindenkinek továbbra is sok erőt, kitartást, mert igenis ők a legnagyobb küzdők a világon! Ők lesznek azok, akik mindig, mindent el fognak érni az életben! Ja, és büszkén jelentem, hogy az összes kis cimboránk jár, beszél, és hatalmas egyéniség!