Támogassa adója 1%-val a Koraszülöttekért Országos Egyesületet | Adószámunk: 18283114-1-06

Nikolett története

Bemutatom Nektek a mi kis hősünket Doriánt, aki 20-án tölti a 3 hónapot, korrigáltan 1,5 hónapos makk egészséges 4510 grammos es 56 cm-s mosolyalbum kisfiunkat.

Sziasztok!

Régóta tervezem leírni a szülés-történetünket.

Az első trimeszter végén kezdődött, hogy emelkedett a vérnyomásom.

Magándokihoz jártam végig, folyamatosan ellenőrizte a vizeletben a fehérjét, mérték a vérnyomásom. Fehérje sosem volt jelen, viszont a vérnyomásom csak nem akart lemenni. Kaptam Dopegyt-et 3×1-et.

Itthon vérnyomásnaplót kellett vezetni, mértem napjában ötször.

Eleinte a reggeli eredmények 140 körüli értékek voltak, utána az összes többi érték 160 vagy afölött. Doktornő megemelte napi 4-re, de nem csökkent, folyamatosan emelkedett, viszont én ebből testileg semmit nem vettem észre. Világéletében alacsony volt, alig akarta a 110-et elérni.

Végig jártunk minden kötelező vizsgálatot, 12 heti genetikán mindent rendben találtak. 20 hetes genetikán egy másik szonográfus vizsgált 50 percig, majd a végén közölte, hogy a kicsi szívén lát egy lyukat, illetve a felső állkapocs csonton egy hézagot.

Doktornővel aznap nem tudtam találkozni, mert csak a genetikai UH-ra kértem időpontot, így nem kaptunk bővebb tájékoztatást. Elmentünk magzati szívuh-ra, ahol mgnézték a babót minden szögből, mindent rendben találtak. Elküldtek tanácsadásra, ott közölték, hogy be kell feküdni a kórházba, megszúrják a hasam és majd abból kiderül, hogy van-e valami rendellenesség.

Én ezt ott helyben elutasítottam, nem akartam ilyen vizsgálatnak kitenni a babát. Doktornővel felvettem a kapcsolatot, megnyugtatott, hogy semmi okunk aggódni, ő sem tanácsolja a magzatvízvételt, továbbá az állkapcsán lévő hézag lehet kivetülés, árnyék, vagy ha valóban ott van, minden ilyen jellemű elváltozás születés után műthető. Megnyugodtunk.

28 hetesen elmentünk babamoziba, ott jeleztem, hogy látták a fent említett két dolgot, ránézett a szonográfus hölgy, nem látott semmi elváltozást. Akkor láttuk először mosolyogni a kisfiunkat. Ekkor volt a becsült súly 1001 gramm.

32 héten újra elmentünk babamoziba illetve megcsinálták az utolsó genetikát, utána Doktornővel volt meg beszélve konzultáció. Mivel a vérnyomásom akkor is az egekben volt, mondta 34 hetesen menjek az első CTG-re. Becsült súly 1664 gramm.

A baba folyamatosan nagyon aktív volt.

Január 20.-án mentem a megbeszélt időpontra CTG-re. Vizsgálat előtt is éreztem, hogy mocorog.

Behívtak, rám tették a gépet, elkezdődött a vizsgálat.

Kb. 3-4 perc telt el, mikor először “eltűnt” a szívhang. Kaptam egy csokit, egyem meg utána folytatjuk.

Vissza kapcsolták, 1-2 perc múlva újra eltűnt a szívhang.

Ekkor már láttam az arcokon, hogy valami nem stimmel, kérdeztem is, hogy baj van? Mondta a szonográfus, hogy most éppen nincs senki, aki uh-ra vár, rá néz a babára.

Nem sokáig vizsgált mondta, öltözzek, vár a doktornő.

Bementem hozzá, mondta, hogy a CTG értékelhetetlen, a flow is gyenge, hívja a kórházat, ahol szülni terveztem, illetve hív egy mentőt. Elutasítottam, mondtam, hogy kocsival érkeztem, hazamegyek, összepakolok és indulok a kórházba.

A kórházban a szülészeten már vártak, újból CTG, szintén nem jó értékekkel, folyamatosan gyengülő szívhang, vérnyomás 181/116.

Bejött a szülészorvos, mondta, hogy azonnal császár. Esélyem nem volt felfogni mi történik körülöttem, gyors papírozás, hányás elleni lötyi, infúzió, borotválás és már jött is a műtőssegéd, hogy átkísérjen a műtőbe.

Bementem, felfeküdtem az asztalra, közben az altató orvos beszélt hozzám, hogy mi történik körülöttem, majd megkérdezte, hogy kezdhetjük-e? A következő kép már az volt, hogy a műtőasztalról tesznek át a beteg ágyra. Szörnyen fájt, kába voltam. Kitoltak, a férjem már kint várt. Kérdeztem, hogy van a baba, mondta minden rendben van. Levittek az őrzőbe, akkor mondták meg, hogy a kisfiam nagyon kicsi, kis súllyal született.

Órákon keresztül, hiába kérdeztem az ápolókat, nem mondhattak semmit a kicsiről, nem is láthattam.

Műtét után 3 órával jöttek kötéscserére, ahol az ápolónő elrohant, majd egy doktornővel tért vissza, akinek vesetál volt a kezében. Mondta, hogy a hasi ér amit átvágták még mindig nagyon vérzik, kell még varrni. Mivel altatták, érzéstelenítőt nem kaptam, elkezdte… még 2 öltés… kegyetlen volt.

Este fél 9 környékén jött egy orvos, tájékoztatni a piciről.

A PIC-re vitték egyből, 1580 grammal, 38 cm-rel, 3/6/8 apgár értékekkel jött a világra, légzés támogatást kapott, egyébként minden rendben. Reggel felmehetek hozzá. Elkérte a telefonomat majd elment, negyed óra múlva visszajött rengeteg képpel a telefonomban a fiamról.

Másnap felmentem reggel, doktornő vizit után egyből jött, mondta minden rendben van vele, táplálható az első pillanattól kezdve, kis rásegítés kell a légzésre, de nem kell lélegeztető gép. Az inkubátorban látni azt a csepp testet, akinek még bőven nem a kinti világban a helye, de hatalmas élni akarás volt már akkor is benne. Mérhetetlenül büszke voltam rá.

1500 grammra esett vissza a súlya, utána napi szintem 20-30 volt hogy 80 grammokat magára szedett.

3 nap után engem hazaengedtek, minden nap mentem hozzá reggeltől késő délutánig, majd február 5-én elérte a 2000 grammot, kivették az inkubátorból.

A csecsemősök mondták, ha gondolom, beköltözhetek anya szobára. Február 6-án beköltöztem, onnantól kezdve velem volt éjjel-nappal, csak a fürdésre kellett visszaadni.

Február 13-án a kötelező vizsgálatok után jött a jó hír, mehetünk haza.

Kemény 25 nap volt, de nem csinálnám másképp. Hálás vagyok minden vele töltött pillanatért, minden orvos, csecsemős munkájáért, akivel ez idő alatt találkoztunk.

25 nap múlva 2230 grammal és 46 cm-rel hoztuk haza. hihetetlen volt látni napról-napra a fejlődését.

Bemutatom Nektek a mi kis hősünket Doriánt, aki 20-án tölti a 3 hónapot, korrigáltan 1,5 hónapos makk egészséges 4510 grammos es 56 cm-s mosolyalbum kisfiunkat.

Nikolett

megosztás:

Facebook
Pinterest
LinkedIn
további

Ajánlott írások