Áttörés történt a preeklampszia kutatásában, melynek segítségével lehetővé vált az állapot korai szűrése valamint kezelésében is új távlatok nyíltak.
A preeklampszia az egyik legveszélyesebb állapot a kismamák és a születendő babák szempontjából. Ez kizárólag a terhességgel összefüggő jelenség, ami a magasvérnyomás mellett fehérjevizeléssel, esetenként pedig ödméma kialakulásával is együtt jár.
Az állapotot kiváltó okot keresve korábban sötétben tapogatóztak a tudósok, mígnem a közelmúltban Dr. Ananth Karumanchi (Beth Israel Deaconess Medical Center & Harvard Medical School, Boston, Massachusetts, USA) fel nem fedezett egy molekuláris jellegzetességet, ami a preeklampsziát kíséri. Felfedezéséről 2012 szeptember 8-án adott hírt a berlini 1. ECRC “Franz-Volhard” Szimpóziumon.
Az új felfedezés lényege, hogy a placenta, amely két fehérjét bocsájt ki, fontos szerepet játszik a preeklampszia kialakulásában. A két fehérje közül az egyik, a PlGF arra készteti az ereket, hogy a méhlepény felé növekedjenek. A másik az sFlt-1, amely a PlGF-hez csatlakozva megakadályozza az erek növekedését. E két fehérje vérben található mennyisége egyensúlyban kell legyen ahhoz, hogy anya és gyermeke egészséges maradhasson.
Dr. Karumanchi és csapata felfedezte, hogy a preeklampsziás kismamák vérében túl sok sFlt-1 található, míg a PlGF szintjük alacsony. Következésképp egyrészt a méhlepény vérellátása nem elegendő, másrészt a visszahúzódó erek következtében emelkedik a vérnyomás, majd a veséknél is létrejön a proteinuria, azaz megjelenik a fehérje a vizeletben.
Mivel a fenti két fehérje mennyisége laborvizsgálat során kimutatható, így egészen korai stádiumban diagnosztizálhatóvá válik az állapot, amelynek kezelésére is adódhat így lehetőség, többekközött a fölösleges sFlt-1 szint mesterséges csökkentésével.
Forrás: http://www.news-medical.net/
