A koraszülött gyermek számára a testi közelség, a bőr-bőr kontaktus és a szülő jelenléte már az intenzív ellátás időszakában is fontos része lehet a gondozásnak. A lehetőség megteremtését minden esetben a gyermek aktuális állapotához és az ellátás biztonságos feltételeihez kell igazítani. Amikor ezek adottak, érdemes arra törekedni, hogy a bőr-bőr kontaktus a lehető legkorábban megkezdődhessen, majd rendszeresen és minél hosszabb időtartamban folytatódhasson.
A kengurumódszer a koraszülöttellátás egyik kiemelt eleme. Lényege, hogy a gyermek közvetlen bőrkontaktusban helyezkedik el a szülő mellkasán, megfelelő megtámasztással és biztonságos pozícióban. Intenzív osztályos környezetben ennek megszervezése külön szakmai felkészültséget kíván, hiszen sok gyermek monitorozásban, légzéstámogatásban vagy más speciális kezelésben részesül. Ezek jelenléte önmagában nem minden esetben zárja ki a bőr-bőr kontaktust, a döntést azonban mindig a gyermek klinikai állapota, az alkalmazott eszközök és az ellátócsapat szakmai mérlegelése alapján kell meghozni.
A szülőket fel kell készíteni arra is, hogyan történik mindez biztonságosan. Fontos megmutatni a gyermek megfelelő elhelyezését, elmagyarázni a monitorok és vezetékek szerepét, valamint azt, milyen jelzésekre érdemes figyelni. Az első alkalmak gyakran bizonytalansággal járnak, különösen akkor, ha a baba nagyon kis súlyú vagy intenzív légzéstámogatásra szorul. A szakember jelenléte, a nyugodt segítség és a fokozatos tapasztalatszerzés sokat jelenthet abban, hogy a szülő egyre magabiztosabban tudjon részt venni ebben a gondozási formában.A bőr-bőr kontaktus lehetőségét érdemes mindkét szülő számára támogatni, amikor ennek feltételei adottak. Az anya állapota a szülés vagy egy császármetszés után átmenetileg korlátozhatja, hogy mennyi időt tud a gyermek mellett tölteni, ilyenkor a másik szülő bevonása különösen fontos lehet. A család helyzetét mindig egyénileg szükséges figyelembe venni, és a kenguruzás lehetősége akkor válik valóban családközpontú gyakorlattá, ha a szülők megfelelő tájékoztatást, segítséget és választási lehetőséget kapnak.
A koraszülés után az anyatejes táplálás támogatása szintén korán elkezdődő folyamat. Sok koraszülött gyermek kezdetben még nem képes közvetlenül mellből táplálkozni, ezért az anyának gyakran fejéssel kell elindítania és fenntartania a tejtermelést. Ehhez megfelelő eszközökre, higiénikus és lehetőség szerint nyugodt környezetre, valamint gyakorlati segítségre van szükség. Az is fontos, hogy az anya pontos információt kapjon az anyatej fejéséről, tárolásáról és a gyermek számára történő eljuttatásáról.A tejtermelés megindítása különösen megterhelő lehet egy olyan édesanya számára, aki lábadozik, aggódik gyermeke állapota miatt, esetleg másik osztályon vagy másik intézményben fekszik. A segítségnek ezért az anya aktuális fizikai és lelki állapotához kell igazodnia. A laktáció támogatásában fontos a gyakorlati útmutatás, ugyanakkor ugyanilyen lényeges a reális elvárások kialakítása és annak elfogadása, hogy a tejtermelés mennyisége és alakulása egyénenként jelentősen különbözhet.
Az anyatej jelentős szerepet tölthet be a koraszülött gyermek táplálásában, ezért minden rendelkezésre álló lehetőséget érdemes megadni ahhoz, hogy az anya saját tejével táplálhassa gyermekét, amennyiben ezt szeretné és megvalósítható. Ha a saját anyatej mennyisége átmenetileg vagy tartósan nem elegendő, az alkalmazható táplálási megoldást a gyermek szükségletei, az érvényes szakmai ajánlások és az intézmény lehetőségei alapján kell meghatározni. Egyes helyzetekben donor női tej is szóba jöhet, ahol ennek megfelelően szabályozott és biztonságos feltételei rendelkezésre állnak.
A táplálással kapcsolatos kommunikáció különös érzékenységet igényel. Egy koraszülött gyermek édesanyja könnyen úgy élheti meg, hogy a tejtermelés az egyetlen terület, amelyen közvetlenül tehet valamit gyermekéért, ezért a nehézségek erős bűntudatot vagy kudarcérzést válthatnak ki. A támogatás során érdemes kerülni minden olyan megfogalmazást, amely teljesítményként kezeli az anyatej mennyiségét vagy hibáztatja az anyát. A szakmai tájékoztatás legyen pontos és következetes, közben vegye figyelembe az anya egészségi állapotát, gyógyszereit, lelki terhelését és aktuális lehetőségeit.
A gyermek táplálásában való részvétel idővel többféle formát ölthet. Kezdetben ez jelentheti a fejést és az anyatej biztosítását, később a szondatáplálás egyes elemeiben való részvételt, majd a gyermek érettségének és állapotának megfelelően a közvetlen mellre helyezést vagy más táplálási módok megtanulását. A folyamat ütemét mindig a gyermek fejlődése, biztonságos táplálási képessége és a család helyzete határozza meg.
A bőr-bőr kontaktus, a kengurumódszer és a táplálástámogatás intézményi szinten is mérhető. Fontos mutató lehet az első bőr-bőr kontaktus és az első kenguruzás időpontja, valamint az is, hogy a gyermekek és szüleik számára milyen gyakran és milyen időtartamban válik lehetővé a kengurumódszer. Vizsgálható a laktációs támogatás tényleges elérhetősége, a megfelelő fejőeszközök hozzáférhetősége, továbbá az is, hogy rendelkezik-e az intézmény egyértelmű szakmai protokollal a saját anyatej és – ahol elérhető – a donor női tej biztonságos kezelésére és alkalmazására.A bőr-bőr kontaktus támogatása, a kengurumódszer biztonságos alkalmazása és az egyénre szabott táplálási segítség olyan lehetőségeket teremthet, amelyekben a szülő aktívan kapcsolódhat gyermekéhez, miközben a baba a szükséges intenzív ellátásban részesül.
15 év – 15 lépés a koraszülött gyermekekért és családjaikért
A koraszülés az anya, a gyermek és az egész család életét meghatározó esemény. A biztonságos ellátás része az emberi méltóság védelme, az őszinte tájékoztatás, a szülő–gyermek kapcsolat támogatása és a hosszú távú kísérés.
A KORE ezért 15 lépésben foglalja össze, mire van szükség egy tiszteletteljesebb és családközpontúbb koraszülöttellátáshoz.
A kilencedik részt olvashattátok!
