Egy koraszülött baba érkezése után a szülők gyakran folyamatos vizsgálatok és kontrollok mellett próbálnak eligazodni a felmerülő kérdésekben. A hallással kapcsolatos nehézségek különösen megterhelőek lehetnek a családok számára, mert a problémák egy része kezdetben szinte láthatatlan marad. Egy kisbaba nem tudja elmondani, hogyan hall, a korai jelek pedig sokszor félreérthetők vagy könnyen összekeverhetők más fejlődési sajátosságokkal.

A hallássérülések felismerése koraszülött gyermekeknél sokszor összetett folyamat: az orvosi vizsgálatok mellett a szülői megfigyeléseknek, a gyógypedagógiai tapasztalatoknak és a rendszeres utánkövetésnek is fontos szerepe van abban, hogy a gyermek időben megkaphassa a számára szükséges támogatást.

A hallásszűrés már újszülöttkorban elkezdődik

A Koraszülöttekért Országos Egyesület (KORE) hallással és hallásfejlesztéssel foglalkozó podcastbeszélgetésében Várszegi Zoltán, audiológus, hallásakusztikus, az Országos Hallás Intézet ügyvezető igazgatója, elmondta, hogy Magyarországon minden újszülött esetében kötelező a hallásszűrés. Az első vizsgálatot már a születés után, a kórházi osztályon elvégzik. Előfordulhat azonban, hogy valamilyen akadályozó tényező – például a fülben lévő magzatmáz – miatt a mérés nem ad egyértelmű eredményt. A beszélgetésben Terman Tibor, az Országos Hallás Intézet ügyvezető igazgatója is részt vett, aki az implantálható hallást segítő eszközök területén szerzett tapasztalataival kapcsolódott a témához.

Ha az első szűrés sikertelen, azt egy hónapon belül megismétlik. Amennyiben a második mérés is eltérést mutat, a családot klinikai validáló központba irányítják további vizsgálatokra. Itt már nem egyszerű szűrés történik, hanem részletesebb, objektív hallásvizsgálatok.

A szakember hangsúlyozta: ezek a vizsgálatok nem igénylik a gyermek aktív együttműködését. A mérések alvásban, nyugalomban vagy szükség esetén altatásban zajlanak, és céljuk, hogy 3–6 hónapos kor között megszülessen egy pontos orvosi diagnózis arról, hogy fennáll-e hallásveszteség, és ha igen, milyen mértékű.

Mit mutatnak a különböző hallásvizsgálatok?

A beszélgetés során többféle vizsgálati típusról is szó esett. Várszegi Zoltán elmondta: az egyik legkorábbi mérési módszer az otoakusztikus emissziós vizsgálat, amely a belső fül működéséről ad információt. A leleteken ez gyakran TOAE vagy DOAE rövidítéssel szerepel.

Az ennél részletesebb BERA-vizsgálat már azt mutatja meg, hogy a hallóideg és az agytörzsi hallópályák hogyan dolgozzák fel a hangokat. Az ASSR-vizsgálat pedig több frekvencián is képes pontosabb képet adni a hallásveszteség mértékéről.

Várszegi Zoltán szerint azonban az objektív mérések önmagukban nem elegendőek. Ezeket minél hamarabb ki kell egészíteni szubjektív megfigyelésekkel is.

A nagyon pici babáknál ilyen lehet például az összerezzenés, a pislogás vagy bizonyos reflexek változásának megfigyelése hanginger hatására. Később játékos, viselkedésalapú hallásvizsgálatokkal követik a gyermek reakcióit.

Várszegi Zoltán arra is felhívta a figyelmet, hogy ezeknél a méréseknél a szurdopedagógus jelenléte kiemelten fontos. Míg az audiológus a technikai részre figyel, addig a gyógypedagógus segít értelmezni a gyermek reakcióit és észreveni azokat az apró jelzéseket, amelyek máskülönben könnyen észrevétlenek maradnának.

Egy hallássérült baba sokszor nagyon jól kompenzál

A beszélgetés egyik visszatérő gondolata az volt, hogy a hallássérült gyermekek sokszor jól alkalmazkodnak a környezetükhöz.

Tóth Anikó gyógypedagógus, a Budapesti Korai Fejlesztő Központ munkatársa  szerint a koraszülött babáknál különösen fontos figyelni arra, hogyan szerveződik a figyelmük. Nemcsak az lehet gyanús, ha egy baba kevésbé reagál a hangokra, hanem az is, ha túlzottan figyeli a környezetét vizuálisan.

A szakember szerint előfordulhat, hogy a gyermek folyamatosan vizuális kontrollra támaszkodik és nem a hangok alapján tájékozódik. Ilyenkor a szülők sokszor azt érzik, hogy a baba „mindent figyel”, miközben valójában más módon próbál biztonságot teremteni magának.

Tóth Anikó arra is felhívta a figyelmet, hogy körülbelül 3 hónapos kor körül természetes változás lehet, ha a baba hallási figyelme átmenetileg „csendesebbnek” tűnik. Ilyenkor az idegrendszer azt tanulja, hogy a hangok nem minden esetben jelentenek veszélyt. Ez azonban könnyen megtévesztő lehet a környezet számára, ezért különösen fontos a gyermek reakcióinak komplex megfigyelése.

Slajcho Anikó gyógypedagógus, a Hallássérültek Tanintézetének munkatársa, aki korábban a Hallásvizsgáló Szakértői Bizottság, mai nevén a Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat Székhely Szakértői Bizottság gyógypedagógusaként is dolgozott, saját tapasztalatból beszélt arról, mennyire könnyen megtéveszthetők még a szakemberek is. Előfordult például, hogy egy gyermek nem a hangra fordult oda, hanem egy tükröződő mozgást vagy a levegőváltozást érzékelte.

Slajcho Anikó szerint ezért rendkívül fontos, hogy a reakciókat ne egyszeri helyzet alapján értelmezzük, hanem hosszabb megfigyelés és többszöri vizsgálat alapján.

Milyen jelekre érdemes figyelniük a szülőknek?

Tóth Anikó szerint a legkorábbi időszakban sokat elárulhat, hogyan reagál a baba az emberi hangokra, mennyire nyugtatja meg az éneklés vagy a beszédhang. Később már az is fontos szempont lehet, hogyan játszik a gyermek, mennyire keresi a hangokat, hogyan tájékozódik a környezetében, illetve felismeri-e a hangforrás helyét.

A szakemberek hangsúlyozták: nem elegendő pusztán azt figyelni, hogy a gyermek reagál-e bizonyos hangokra. Egy idő után annak is meg kell jelennie, hogy keresi a hang eredetét, lokalizálja azt és összekapcsolja a környezetével. Ha például egy hangot hall, de nem próbálja megkeresni annak forrását, vagy nem tudja beazonosítani, mihez kapcsolódik, az szintén fontos jel lehet a szakemberek számára.

A beszélgetésben kiemelték azt is, hogy az okos, jól alkalmazkodó hallássérült gyerekek nagyon könnyen kompenzálnak. Emiatt a problémák akár hosszabb ideig rejtve maradhatnak.

A koraszülötteknél különösen fontos az utánkövetés

A podcast résztvevői egyetértettek abban, hogy a koraszülött babák esetében nem elegendő egyetlen jó hallásszűrési eredmény. Várszegi Zoltán szerint a hallás állapota később is változhat, ezért rendszeres kontrollvizsgálatokra van szükség. A koraszülöttek utánkövetése jellemzően 1 hónapos, majd 3, 6, 12 és 24 hónapos korban történik.

A genetikai érintettség különösen indokolhatja a hosszabb távú kontrollt. A szakember úgy fogalmazott: bizonyos genetikai háttérrel összefüggő hallásvesztések akár „időzített bombaként” is működhetnek, ezért még ép hallás esetén is fontos lehet az évenkénti ellenőrzés.

A szakemberek olyan példákról is beszéltek, amikor a gyermek kezdetben hallókészüléket kapott, később azonban kiderült, hogy a hallásállapot mégsem indokolta annak tartós használatát. Előfordult, hogy a baba kifejezetten zavartnak tűnt a hallókészülék viselése közben, ami végül újabb vizsgálatokhoz vezetett. A koraszülött babák idegrendszeri éretlensége ugyanis átmenetileg befolyásolhatja a hallással kapcsolatos reakciókat és a vizsgálati eredményeket is.

A beszélgetés résztvevői kiemelték: ez nem azt jelenti, hogy félvállról kell venni a korai gyanút, hanem azt, hogy a fejlődés folyamatos követése elengedhetetlen.

Mit jelent gyógypedagógiai szempontból a hallássérülés?

Slajcho Anikó elmondta: az SNI-státusz, vagyis a sajátos nevelési igény megállapítása jogszabályhoz kötött. A jelenlegi szabályozás szerint a beszédfrekvenciák területén átlagosan 40 decibelt elérő vagy meghaladó hallásveszteség számít olyan mértékű eltérésnek, amely már hallássérülésnek minősülhet pedagógiai szempontból is. Ez azért fontos, mert az SNI-státusz határozza meg azt is, hogy a gyermek milyen fejlesztésekhez és támogatásokhoz férhet hozzá az intézményrendszeren belül.

A szakemberek ugyanakkor hangsúlyozták: a decibelérték önmagában nem mond el mindent egy gyermek működéséről. A beszélgetésben elhangzott az is, hogy a 0 decibel nem a teljes csendet jelenti, hanem azt a leghalkabb hangerőt, amelyet egy ép hallású fiatal felnőtt még éppen érzékelni képes. A hallásvizsgálatok eredményein ezért kisebb eltérések vagy akár mínusz értékek is megjelenhetnek anélkül, hogy ez önmagában problémát jelentene.

Puha Andrea, gyógypedagógus, hallássérült mentor és képzésben lévő mentálhigiénés szakember, arról beszélt, hogy a hallássérülés identitásbeli kérdés is lehet. Szerinte sok integrációban nevelkedő hallássérült fiatal erős hallóidentitással nő fel, miközben kevés figyelem jut arra, hogyan dolgozza fel saját hallássérült tapasztalatait. A szakember szerint ez később mentálhigiénés nehézségekhez, megfelelési kényszerhez vagy önérvényesítési problémákhoz is vezethet.

Nemcsak diagnózisra, hanem kapaszkodókra is szükség van

A hallássérülés felismerése és kezelése nem kizárólag orvosi kérdés. A rendszeres utánkövetés, a gyógypedagógiai támogatás, a szülők megfigyelései és a gyermek mindennapi működése együtt adnak valódi képet arról, hogyan hall és hogyan fejlődik egy koraszülött gyermek.

A beszélgetésből egyértelműen kirajzolódott az is, hogy a szülők szerepe kulcsfontosságú. Sokszor ők veszik észre először azokat az apró eltéréseket, amelyeket később a vizsgálatok is megerősítenek.

Királyhidi Dorottya gyógypedagógus, a Siketvakok Országos Egyesületének szakmai vezetője szerint különösen fontos, hogy a szakemberek és a családok együtt próbálják megérteni, hogyan hat a hallásveszteség a gyermek kommunikációjára, tájékozódására és mindennapi működésére.

Szabó-Schönecker Zsuzsanna, DSGM szakgyógytornász, érintett szülőként arra világított rá, hogy a koraszülött gyermekekkel kapcsolatos hallásvizsgálatok és diagnózisok időszaka a családok számára sok kérdéssel és bizonytalansággal járhat, ezért különösen fontos a hiteles szakmai támogatás és a folyamatos utánkövetés.

A szakemberek szerint éppen ezért fontos, hogy a családok merjenek kérdezni, merjenek segítséget kérni, és ne érezzék túlérzékenységnek, ha valami miatt bizonytalanok. Az időben felismert és folyamatosan követett hallásproblémák esetében sokkal nagyobb az esély arra, hogy a gyermek a számára legmegfelelőbb támogatást kapja meg.