Kicsit szomorú vagyok, de nagyon elégedett és boldog is.

Egyedülállót alkottunk, hihetetlen munka volt mögötte, nagyon sok ember munkája, szeretete, és odafigyelése.
– ez azt hiszem látszott is, visszakaptuk azt a szeretetet amit belecsomagoltunk, hiszen rengeteg visszajelzést, ölelést, levelet, hívást, gesztust, figyelmet, szavakat és üzenetet kaptunk.
A koraszülést, a koraszülött mentést, ápolást, fejlesztést, családokat, felnövekvő gyermekeket közelebb hoztuk.
Megmutattuk milyen színei, árnyalatai vannak ma Magyarországon a koraszülésnek.

Köszönöm mindenkinek akik velünk voltak ezen az úton, és keresem azokat, akik a kiállításunk vándorkiállítássá alakításában szerepet szeretnének vállalni.
A PICi út, az Óriás Hősökkel folytatódik.