Rita rövid története

Rita érkezésére 9 évet vártunk. Több beavatkozáson voltam túl, és amikor már lemondtam róla, hogy valaha is gyermekem legyen, akkor fogant meg Ő. A 14. héttől kórházban feküdtem, mert vérezni kezdtem. A lepény mélyen tapadt, és e miatt feküdnöm kellett. A 23. héten megrepedt a magzat burok és én befertőződtem, rohammentővel kerültem fel Budapestre a SOTE 1. Női Klinikára. Sajnos már az én életem is veszélybe került, így még aznap meg kellett születnie Ritának: 600 g-al és 29 cm-el jött a világra.
Nem voltak jók az életkilátásai, de nagyon kűzdött. Azonnal lélegeztetőgépre került, a fertőzés már az ő kis gyenge tüdejét is elérte. Az első héten súlyos agyvérzést is kapott, ez szerencsére jól felszívódott, nem maradt kamratágulata. A szemét kétszer kellett lézerezni. A második tüdőgyulladása majdnem végzetes volt, de hála istennek ezt is átvészelte, ptx-e miatt mellkascsőve volt 2 hétig. A súlyos BPD miatt nagyon sokáig igényelte az oxigént(1 éves koráig).
3 hónapig volt az intenzíven,majd 3 hónapig a Péterffyben és még 1 hónap Gyöngyösön a gyerekosztályon, mire hazahozhattuk. Az oxigén itthon is kellett, heti 3 palack ment el, este pedig az apa által készített plexi bura alatt aludt, persze légzésfigyelővel. Az első nap és éjszaka maga volt a rémálom, állandóan a színét, a légzését figyeltem (hisz itthon már nem volt monitor).
Ahogy leszokott az oxigénről, elkezdtünk járni konduktív tornára Egerbe. A mozgásfejlesztés nagyon jót tett neki. Amikor kezdtük, szinte csak a fejét forgatta, ma pedig már vezetve jár, sőt 1 lépést már egyedül megtesz. Rövidlátó, a szemét ragasztani kell, de a látása is szépen fejlődik. Az ősszel kiderült, hogy sajnos hallókészülékre is szüksége van, de amióta megvan, többet használja a hangját, és az addig „rossz” figyelme is sokat javult. Szerencsére kaptunk kijáró gyógypedagógusokat is a látás- és hallásfejlesztéséhez, akik nagyon sokat segítenek.
Nehéz időszakot éltünk meg, és még nem tudjuk, hogy mi vár ránk, de amikor ránézek, mindig azt érzem, hogy nagy ajándékot kaptunk az ő személyében. Mindenkinek, aki hasonlókat él át, sok erőt és kitartást kívánok!

Dudásné Nagy Rita

***

Váratlan nőnapi ajándék

Nagylányunk születése után egy évvel elhatároztuk, hogy jó lenne végre egy kistestvér. Amikor kiderült, hogy babát várok, elkezdődött a boldog várakozás időszaka. Iszonyú fáradt voltam az első időszakban, de a babával szerencsére minden rendben volt. A 19. heti ultrahangon az is kiderült, hogy újra kislányunk lesz. Ekkor még mindent rendben találtak.

A 23. héten elmentünk egy 4D-s ultrahangra, ahol megállapították, hogy a baba fejlődése 2 hét lemaradásban van, 3 hét alatt csak 1 hétnek megfelelő fejlődést mutatott!

Azonnal bementem az orvosomhoz a Baross utcai SOTÉ-ra. Megállapították, hogy magas a vérnyomásom, készítettek egy új ultrahangot. Itt is megállapították az elmaradást, majd készítettek egy áramlásvizsgálatot, aminek nagyon rossz lett az eredménye. Kiderült a vizsgálatokból az is, hogy a vizeletemben megjelent a fehérje. Praeeclampsya veszélye állt fenn, azonnal be kellett feküdnöm a kórházba.

Két hét folyamatos fekvés, ultrahang minden mennyiségben, vérvizsgálatok, vizeletvizsgálatok következtek.

Egy szerdai napon az ultrahangon megállapították, hogy Noémi már 700 grammos lehet. Az osztályvezető kijelentette, hogy kapok még két hetet és akkor megcsászároznak a baba érdekében. Eddigre túlvoltam két tüdőérlelő injekción.

Másnap hajnali kettőkor arra ébredtem, hogy nagyon rosszul vagyok. Rettenetesen fájt a szívem és hányingerem volt. Le kellett mennem a szülőszobába, megfigyelésre. Oxigént kaptam, mert nehezen lélegeztem. A vérnyomásom az egekbe szökött, össze-vissza kalimpált a szívem. Iszonyú fájdalmaim voltak, úgy éreztem magam, mintha infarktusom lenne és emellett fojtogatnának. Utólag tudtam meg, hogy a gyomorszáj tud ilyen rettenetesen fájni és a vese leállása miatt kezdett felgyűlni a víz a tüdőmben.

Reggel hétkor már bent volt az orvosom, készítettek elő a császárra, nem várhattak tovább. 7 óra 40 perckor megszületett a második kislányom, Noémi. Semmit nem láthattam belőle, azonnal elvitték. 33 cm-rel, 600 gr-mal született meg, váratlan nőnapi ajándékként.

Először másnap este láthattam, addig folyamatos infúziót kaptam az intenzíven. A férjem vihetett le tolókocsival. Ekkor sem sokat láttam belőle, mert a könnyfátyol nem alkalmas a tisztán látáshoz.

Elkezdődött a reménykedés, imádkozás időszaka.

Végül a SOTE 1. sz. Női Klinika Nic dolgozói és a Péterfy Kórház Pic dolgozói kemény munkájának köszönhetően, május végén hazahozhattuk. Nem szabad elfelejtkeznünk az orvosomról sem, dr. Máté Szabolcsról, aki végig lelkiismeretesen segített a várandósság ideje alatt, majd a szülés utáni nehéz időszakban is.

Ez már lassan két éve történt. Azóta egy tündéri, igazi huncut kislányunk lett. Jártunk konduktorhoz tornázni, de ezt leszámítva semmi gondunk nem volt. Augusztusban elindult, azóta folyamatosan szaladgál. Aki nem tudja, hogy született, soha nem mondaná meg ránézésből, milyen nehezen indult a kis drágánk élete. De egyet már most biztosan tudunk: annyit harcolt az életben maradásért, hogy a küzdeni akarás örökre rögzült benne. Biztos, hogy mindent kiharcol magának az életben.

Bogi

***

Egyedül

Az én történetem elég egyedi, mivel a kislányomat, Mazsolát egyedül nevelem. Ő alig egy kg-osan látta meg a napvilágot, sajnos túl korán. Az édesanyja nem tudta ezt feldolgozni, így pár hónap után kettecskén maradtunk.

Mazsolám agyvérzést kapott,és a lelegeztető gép miatt BPD-s lett.

Igyekeztem felnőni a feladathoz,bár többször sírtam, mint illett volna. A „hízlaldás” kórházban a speciális családi helyzetünkre való tekintettel nagyon sok segítséget kaptam, mind a dolgozóktól, mind a sorstárs anyukáktól.

Megtanultam öltöztetni, etetni, tisztába tenni, fürdetni, sőt egy hordozókendő tanfolyamra is elmentem, aminek nagy hasznát vettük a későbbiekben. Megtanultam a pelenka méreteket, a tápszer fajtákat, a hivatalos ügyek intézésében is meglehetős rutint szereztem, és olvasom a különböző baba magazinokat is.

Át kellett az életemet csoportosítani munkából otthonra. A szüleim és a testvérem a hátország, rájuk mindig, mindenben támaszkodhatom. Mazsolával haza is költöztünk a mamáékhoz az első időszakban, aztán ottragadtunk. Messze feltünő jelenség voltunk a tanácsadáson, koraifejlesztésen, babaúszáson, gyógytornán. Jól vesszük az akadályokat, szépen nő, fejlődik, gyönyörű bogár szeme van és édes csilingelő nevetése.

Imád a szabadban lenni, nagyokat sikítozik egy egy kis állat láttán. Úgy látom, teljesen boldog, kiegyensúlyozott baba, de később biztos lesznek kérdései..