Megszületéskor az egyik legnagyobb változás a keringési rendszerben következik be. Amíg a baba méhen belül van, a tüdõ mint légzõszerv nem mûködik. A magzat az oxigénben dús vért a köldökzsinóron keresztül a méhlepénybõl kapja. Így a magzati vérkeringés a tüdõt kihagyja, „rövidre zár”, a Botallo-vezeték révén. Ez az ér összeköttetést teremt a tüdõverõér és az aorta, a fõverõér között. Ez a magzati keringés a születéskor átalakul. Az elsõ légvételkor a tüdõ megtelik levegõvel, kitágul, Ennek hatására megváltoznak az erekben a nyomások, a tüdõverõérben lecsökken, és így a tüdõ vérátáramlása ugrásszerûen megnõ. A másik változás a köldökzsinór leszorítása, majd átvágása, ezáltal megszûnik a méhlepény keringése.
Tehát az újszülött lélegzik, a tüdõben történik meg a gázcsere, a vérben növekszik az oxigén telítettsége, amely a nyomásváltozások mellett segíti a Botallo-vezeték zárását.
Koraszülöttekben a Botallo-vezeték záródása elmaradhat vagy nem tökéletes, és amennyiben csökken a vér oxigéntelítettsége, a már záródott vezeték újra kinyílhat. A koraszülöttek kb. 20%-óban alakul ki és gyakorisága a kis születési súllyal és az éretlenség fokával egyenes arányban nõ. Tünetei; szívzörejben, szívmegnagyobbodásban, a légzés rosszabbodásában, haspuffadásban nyilvánulnak meg. Ilyenkor javítanunk kell az oxigénellátást, segítenünk kell a szív munkáját, csökkentenünk kell a folyadékbevitelt. Amennyiben ez nem hoz eredményt, speciális gyógyszert adunk. Ezek eredménytelensége esetén, súlyos tünetek meglétekor, sebészi úton is lehet zárni a Botallo-vezetéket, annak lekötése révén.
