A Pécsi Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika Neonatológiai Tanszéken jelenleg 23 intenzív ágyon és 10 koraszülött ágyon ápoljuk a koraszülötteket, a kis súlyú újszülötteket, valamint a beteg újszülötteket. A feladatot 7 neonatológus, 1 rezidens orvos és 24 szakápoló látja el.

2014-ben közel fél milliárd forint európai uniós forrásból a „Janus Pannonius Program – Korszerű Perinatális Intenzív Centrum Pécsett” TIOP-projekt révén Tanszékünk sok modern orvostechnikai berendezéssel gazdagodott. A megvalósításra kerülő beruházás óriási ugrást jelentett a betegbiztonság szempontjából, ugyanis a rendkívül korszerű lélegeztető gépek, infúziós pumpák, EEG berendezések, monitorok, inkubátorok és a kapcsolódó informatikai beruházások további esélyeket adnak az igen kis súllyal született, illetve beteg kora- és érett újszülötteknek nemcsak az életben maradáshoz, de a felnőttkori minőségi élet alapjaihoz is. Az új műszerek beszerzése által lehetőség nyílik komplexen monitorizálni a koraszülötteket, csökkenteni a súlyos szövődményeket, kedvezőbbé tenni a késői kimenetelt.

Ma már tudjuk, hogy a koraszülöttek fejlődéséhez nem csak a megfelelő, egyre kevésbé invazív beavatkozásokra alkalmas géppark szükséges, hanem egyéb körülmények is, amelyek garantálják a kis újszülött kényelmét, komfortját, hozzájárulnak ahhoz, hogy mentális fejlődése minél optimálisabb legyen (az angol irodalomban úgy nevezik, hogy „brain care” – és mennyire találó!). Emiatt 2015 márciusában bevezettük az úgynevezett „kenguru módszert” a kis súlyú és koraszülött babák között. A módszer lényege, hogy a babákat, akár lélegeztetve, vagy infúzióval is az édesanya, vagy az édesapa csupasz mellkasára helyezzük. A szülőket dönthető támlás székekre ültetjük, a mellkasukat szabaddá teszik, és ide helyezzük a babát kényelmes, stabil pozícióban. A bőr-bőr kontaktus inkubátorként működik, az anya/apa szívverése megnyugtatóan hat.

Bizonyított tény, hogy a kenguru gondozásban részesülő kis súlyú újszülöttek és koraszülöttek életfunkciói (légzés, szívműködés, keringés) javulnak, testsúlyuk látványosabban, gyorsabban gyarapodik. Kevésbé vannak kitéve kórházi fertőzéseknek, sokszor lerövidül a kórházi tartózkodás időtartama is. Egészen egyszerű módszer, de ugyanakkor ingerekben rendkívül gazdag környezetet biztosít a csecsemőnek és édesanyjának/édesapjának is. Továbbá rendkívül fontos tényező, hogy ez a módszer hozzájárul a sikeres szoptatáshoz is, a “kenguru” babák előbb válnak képessé a hatékony szopásra. Tanszékükön most indult ez a módszer és nyilvánvalóan nem számolhatunk be egyértelmű eredményekről, de már most látszik, hogy nagyon nagy az igény a szülők részéről. Mivel nem ritkán ápolunk 30 koraszülöttet egyszerre, jelenleg nem tudjuk megvalósítani, hogy a nap 24 órájában, akár az egész napot ott töltsék a szülők. Igyekszünk, hogy minden szülő napi 2 órát kenguruztathassa a gyermekét, ami előzetes megbeszélést, egyeztetést igényel.

A nővérek nagyon nyitottak az új módszerre, segítőkészek, igyekeznek beletanulni az új rendszerbe. Számukra új kihívást, de többletfeladatot is jelent, azonban lelkesek, mert látják, hogy mennyire kiegyensúlyozottabb az a koraszülött, aki szüleinek mellkasán megpihenhet és tudják, hogy olyan előnyökkel jár, melyek semmivel sem pótolhatók.

A szülők nagyon lelkesek, egyértelműen pozitív visszajelzéseket kapunk, imádják, hogy aktívan részt vehetnek a gyermekük ápolásában, „kényeztetésében”, hasznosnak érzik magukat, boldogok, hogy részesei gyermekük e nehéz életszakaszának. Az intenzív kontaktus és egymásra hangolódás segíti a kötődés kialakulását és megerősítését. Hosszú távon pedig várhatóan pozitívan hat gyermekük későbbi értelmi, pszichés és motoros fejlődésére.

Kérjük mindenki részvételét és türelmét az új módszer megvalósításához és segítsen nekünk visszajelzéseivel, javaslataival.

Dr. Funke Simone

egyetemi adjunktus

És a szülő szemével:

” azt hiszem, el sem lehet mondani, mennyit jelent ez egy szülőnek. Mi április 12-én születtünk, nagyon pici súllyal ( 920g és 960g) és sajnos a lányok állapota is elég labilis volt. Először pont anyák napján vehettük ki őket. Mivel két babánk van, apuka is kiveheti őket. Nagyon nagy élmény volt, de nagyon féltünk is, mert akkor még nem voltak egy kilósak sem. Csak fogtuk őket, de meg sem mertünk mozdulni. Szerintem nagyon fontos, hogy az apuka is megfoghatja a babákat és nincs kizárva ebből.

Sajnos utána romlott az állapotuk, és nem vehettük ki őket közel újabb két hétig.

Tegnap már mindketten nálunk voltak 1 órát, ma pedig egyedül mentem, és minkét lányommal eltölthettem ennyi időt. Egyedül voltam velük a szobában, beszéltem és dúdoltam nekik. Kicsit már anyának éreztem magam erre a kis időre 🙂

Tudom, hogy jó hatással van a babák fejlődésére, de úgy gondolom emellett a szülőnek is megkönnyíti lelkileg ezt a nehéz időszakot, azzal, hogy magához ölelheti a saját gyermekét, amit hetekig, hónapokig nem tehet úgy mint egy átlagos szülő. Így is nagyon nehéz a szülés után kisbaba nélkül hazatérni, és várni, hogy mikor lehet végre velünk…