A koraszülött intenzív ellátás során a gyermek életének első napjai vagy hetei gyakran vizsgálatokkal, monitorozással és különböző beavatkozásokkal telnek. Ezek jelentős része szükséges a biztonságos kezeléshez, miközben a koraszülött idegrendszer éretlensége miatt különösen érzékeny lehet a fájdalomra, a fényre, a zajra, a gyakori érintésekre és az ismétlődő megszakításokra. A korszerű ellátás része ezért az elkerülhető terhelés csökkentése, a fájdalom következetes felismerése és kezelése, valamint a gyermek aktuális állapotához igazodó gondozás.

A koraszülött gyermek viselkedésében és élettani reakcióiban számos olyan jel megjelenhet, amely segíthet megérteni, hogyan viseli az őt érő ingereket. Testtartása, mozgása, arckifejezése, légzésének vagy szívfrekvenciájának változása, illetve az érintésre adott reakciói információt adhatnak a komfortjáról és terhelhetőségéről. Ezek értelmezése azonban nem mindig egyszerű. Nagyon éretlen, súlyosan beteg, szedált vagy légzéstámogatásban részesülő gyermeknél a jelzések kevésbé egyértelműek lehetnek. A szülők megfigyelései ebben a helyzetben is értékesek, ugyanakkor a gyermek állapotának megítélése az élettani paraméterekkel és a neonatológiai szakmai értékeléssel együtt történik.

A vizsgálatok és gondozási feladatok szervezése során érdemes figyelembe venni a gyermek alvás-ébrenlét állapotát, stabilitását és azt, hogy mennyi időre van szüksége egy-egy terhelőbb helyzet után a regenerálódáshoz. Több tevékenység ésszerű összehangolásával csökkenthető a szükségtelen ébresztések és megszakítások száma, ugyanakkor a „mindent egyszerre” elv merev alkalmazása maga is túl nagy terhelést jelenthet. Egy hosszú, egymásra halmozott gondozási időszak egyes gyermekek számára megterhelőbb lehet, mint több rövidebb beavatkozás. Az ellátás ritmusát ezért mindig a baba aktuális stabilitásához, reakcióihoz és regenerációs igényéhez szükséges igazítani.

Külön figyelmet igényel a fájdalom felismerése és kezelése. A koraszülött gyermek is érzékel fájdalmat, ezért a fájdalmas eljárások számát lehetőség szerint csökkenteni kell, az elkerülhetetlen beavatkozások esetében pedig az életkorhoz, a klinikai állapothoz és az adott eljáráshoz megfelelő fájdalomcsillapítást szükséges alkalmazni. Ehhez rendszeres, lehetőleg validált fájdalomértékelő eszköz használata tartozik. A validált skála olyan megfigyelési rendszer, amely több, előre meghatározott jel alapján segít következetesebben megítélni a gyermek fájdalmát.

A fájdalomcsillapítás módját mindig az adott helyzet határozza meg. Bizonyos beavatkozások során gyógyszeres kezelésre van szükség, más esetekben bizonyítékokon alapuló, nem gyógyszeres módszerek is alkalmazhatók. Ide tartozhat például a megfelelő megtámasztás, a bőr-bőr kontaktus egyes helyzetekben vagy más, az adott gyermek állapotához illeszkedő módszer. A cél minden esetben az, hogy a szükséges ellátás a lehető legkisebb fájdalommal és stresszel járjon.

A környezet kialakítása ugyancsak befolyásolja a gyermek terhelését. A hirtelen zajok, a szükségtelenül erős fény és az inkubátor közvetlen környezetében keletkező hanghatások mérséklése hozzájárulhat a nyugodtabb ellátási környezethez. Az alvási időszakok lehetőség szerinti védelme támogatja a pihenést és a regenerálódást, amennyiben ez nem késleltet szükséges vizsgálatot, kezelést vagy más, időben elvégzendő ellátást. A fejlődéstámogató pozicionálás – vagyis a gyermek érettségéhez és állapotához igazított, stabil, megtámasztott testhelyzet – szintén segítheti a komfortot és az önszabályozást.

Ebben a folyamatban a szülők jelenléte is értékes lehet. Az anya vagy az apa nyugodt, halk hangja egyes helyzetekben segítheti a gyermek megnyugvását és a kapcsolat kialakulását. Figyelni kell azonban a baba reakcióira, mert a hangos, folyamatos vagy hosszan tartó beszéd egy nagyon éretlen koraszülött számára túl sok ingert is jelenthet.

A szülők számára ezért érdemes megmutatni, hogyan tudják hangjukkal úgy megszólítani gyermeküket, hogy közben annak állapotához és jelzéseihez igazodnak.

Az érintés módja ugyancsak számít. Nagyon éretlen koraszülötteknél gyakran kedvezőbb lehet a stabil, megtámasztó és körülhatároló érintés, amikor a szülő nyugodtan a gyermek testén tartja a kezét, mint a folyamatos, bizonytalan simogatás. Utóbbi egyes babák számára fokozott ingerlést jelenthet. Ennek módját az ellátócsapat a szülőkkel együtt, a gyermek aktuális állapotához igazodva mutathatja meg. Így az érintés fokozatosan olyan kapcsolódási lehetőséggé válhat, amely biztonságos és a baba számára is jól tolerálható.

A szülők idővel egyre jobban megismerhetik gyermekük egyéni reakcióit. Észrevehetik, milyen helyzetekben válik nyugodtabbá, mikor mutatja a túlterhelődés jeleit, illetve hogyan reagál az érintésre vagy a hangjukra. Ezek a megfigyelések értékes kiegészítő információt adhatnak az ellátó team számára, ezért érdemes teret adni annak, hogy a szülők elmondhassák, mit tapasztalnak gyermekük mellett.

Fájdalmas vagy megterhelő beavatkozások idején a szülő jelenléte megfelelő körülmények között támogató lehet. Ehhez előzetesen érthetően el kell mondani, mi fog történni, és milyen módon vehet részt a szülő a gyermek támogatásában. A részvétel mindig választási lehetőség legyen. A szülő fizikai és lelki állapotát, valamint saját döntését tiszteletben kell tartani akkor is, ha az adott helyzetben nem szeretne jelen lenni vagy aktívan közreműködni.

A fájdalom, a stressz és a környezeti terhelés csökkentése intézményi szinten is mérhető. Ilyen mutató lehet a dokumentált, validált fájdalomértékelés rendszeres alkalmazása, valamint annak követése, hogy a felismert fájdalomra milyen beavatkozás történt. A zaj- és fényterhelés időszakos méréséhez érdemes intézkedési tervet kapcsolni arra az esetre, ha az eredmények alapján változtatás szükséges. Vizsgálható a fejlődéstámogató pozicionálás dokumentálása, valamint az is, hogy a szülők valóban kapnak-e tájékoztatást és gyakorlati felkészítést a gyermek támogatásához. A minőség része annak biztosítása is, hogy legyen választási lehetőségük a részvételre, és a visszautasításukat ugyanolyan természetesen fogadják el, mint az aktív jelenlétüket.

A koraszülött intenzív ellátás során számos vizsgálat és beavatkozás elkerülhetetlen. Sok múlik azon, hogyan történnek ezek, mennyire veszik figyelembe a gyermek egyéni terhelhetőségét, és milyen lehetőségek vannak a fájdalom és a stressz csökkentésére. A fejlődéstámogató környezet, a következetes fájdalomkezelés, a gyermek jelzéseihez igazodó gondozás és a szülők támogatott jelenléte együtt járulhat hozzá ahhoz, hogy a koraszülött baba az intenzív osztályon a lehető legkevesebb elkerülhető megterhelést élje át.

15 év – 15 lépés a koraszülött gyermekekért és családjaikért

A koraszülés az anya, a gyermek és az egész család életét meghatározó esemény. A biztonságos ellátás része az emberi méltóság védelme, az őszinte tájékoztatás, a szülő–gyermek kapcsolat támogatása és a hosszú távú kísérés.

A KORE ezért 15 lépésben foglalja össze, mire van szükség egy tiszteletteljesebb és családközpontúbb koraszülöttellátáshoz.

A nyolcadik részt olvashattátok!