Fővárosi Önkormányzat Szent János Kórháza és Észak-budai Egyesített Kórházai (régi Margit Kórház); Fejlődésneurológia

Betegfelvétel:
A folyóson várakoztok türelemmel (készüljetek: kicsit huzatos), negyedóránként kijön a fekete hajú nővérke, strázsa őrmester stílusa van. Elkéri a beutalót, a gyerek taj kártyáját, lakcímkártyáját és elindítja a felvételt. A hivatalos betegfelvétel 8h-tól 12h-ig van, de ne menjetek oda hamar! Nekünk 10 és 11 között mondták, de elkéstünk és utólag azt mondom, hogy hála istennek!
Mert: elintézitek a papírmunkát, az adminisztrációt és a hozzátok beosztott orvossal az alapkivizsgálást. Utána a babát a nővérek elviszik a szobájába, de te még nem nem mehetsz vele. Ha végeztek minden aznapi felvételes babával, tartanak egy általános tájékoztatót a szülőknek. Nekünk ez 14 órára volt meghirdetve, tartott jó fél órát. Utána a nővér tartott egy tájékoztatott a házirendről és amit ők kérnek tőlünk mamáktól, újabb fél óra. A gyerekhez jóval 15 óra után jutottunk be. Volt olyan anyuka, aki 10 óra óta várt, hogy végre együtt lehessenek, szegény már az idegbaj határán volt. Mi úgy f14 felé adtunk be a babát, így viszonylag kevés időt töltöttünk külön.

Vinni kell: pelenka, popsitörlő, légzésfigyelő (ha van).
Amit adnak: ruhát a babának minden nap adnak egyet; minden nap kapsz egy tiszta pelust büfizéshez; anyatejnek steril üveget; a tisztába tevéshez szükséges „kozmetikumokat” is adják.
Amit én javaslok:
– Pót textil pelenkák – kifogó a fürdéshez.
– Kényelmes párna a szoptatáshoz illetve az üléshez: ritka kényelmetlenek a kiságy melletti székek. Órákat fogsz rajta ülni/szoptatni. Nálam volt egy vastagabb párna, életet mentett! Elvileg ezt sem viheted be a szobába, de én mindig vittem és hoztam magammal, nem szóltak érte.
– Pántos, nyári felső. A szobákban kb 30-33 fok van (volt egy hőmérő, onnan tudtuk). A ruhádra rá kell venni a kórházi köpenyt. Öt perc után még a bugyidon is folyik a víz. Én a második nap után a nyári, spagetti pántos, legvékonyabb felsőmben voltam, és még így is melegem volt.

Napirend:
Ők úgy mondják, hogy a szoptatós anyukák bent lehetnek a csecsemőjüknél. Ez gyakorlatilag azért nem egészen így van. Az osztály a 3. emeleten van, a bent alvós mamák az 5.-en alszanak. A kórtermekbe, a babákhoz a kijelölt szoptatási időpontokban lehet bemenni. Ezek az időpontok a következők:
05-06ig: Én nem aludtam bent, így ekkor a leadott anyatejből a nővérkék megetették a gyerkőcöt.
8-9: etetés, de nem mehettél be, mert ekkor voltak a vizitek és a vizsgálatok. Ha adtál anyatejet, abból megetették a nővérkék, ha nem, akkor tápszer.
11-12: szoptatás
14-15: szoptatás
15-17: látogatás, ekkor jöhetnek apukák, máskor nem
17-18: szoptatás
19:30-21: fürdetés és szoptatás. Fürdetés csak akkor, ha a főorvos asszony nincs bent, mert hivatalosan a nővérkéknek kell csinálniuk. Viszont miután sok a gyerek, kevés a nővér, ők megengedik, hogy te csináld.
23-24: szoptatás
02: ekkor nem lehet menni, a nővérek adnak cukros teát nekik, ha felkelnek.

Ezeket az időpontokat elvileg tartani kellett. A hét második felében én már lazultam, a többiek is. Ha a baba nem nyugodott meg, akkor még bent maradtam 10 percig. De volt olyan, hogy kint várakoztam a közös helységben és hallottam, hogy nagyon sír. Ekkor hamarabb bekéredzkedtem. Úgy vettem észre, hogy kora délutánig szigorúbbak voltak, gondolom az orvosok jelenléte miatt, de délutánra már lazultak a nővérkék is. Az éjszakás nővérkék (este 6-tól) meg határozottan lazábban kezelték a helyzetet.

Nővérkék:
18 ágy van, és két nővér. Rengeteg a munkájuk, sok gyerekhez a héten 1x sem jöttek látogatók: Őket a nővérkék látják el teljes egészében. Mi az intenzív osztályról kerültünk ide, első gyerek = nulla csecsemő ápolási gyakorlat. Így eleinte még a köldökápolás, tisztába tevés is komoly gondolt okozott nálam. Kedvesen kértem mindig segítséget és erre általában segítőkészek voltak. Ha kértem, segítettek; ha kérdeztem korrektül válaszoltak. A felvételkor a főnővér kifaggat a gyerekről, megkérdezi adhatnak-e neki tápszert/cumit. Központi helyen kifüggesztik, hogy mikor jöhetsz hozzá etetni. Egyszer elkéstem 20 percet, a gyerek már üvöltött és rendesek voltak, mert elkezdtek vele foglalkozni. Ha egy gyerek nagyon sírt, akkor sokszor magukhoz vették egy kis időre. Úgy gondolom, hogy a lehetőségeikhez képest törődtek a picivel.

Vizsgálatok és eredmények
Felkai doktornő volt a kezelő orvosunk. Az elvégzett vizsgálatok a következők voltak:
Agyi ultrahang: ez még a felvételkor, azaz hétfőn készült
Agyi átvilágítás: szintén a felvételkor készült, egy érdekes készülékkel
EEG: szerdai napon készült. Kb 10 különböző tappancsokat tettek rá, elvileg mindegyik más más részt viszgált.
EEG típusú vizsgálat: szintén szerdai nap készült, a hangok-agyi reakciók viszonyát nézték
Szemész: szintén szerdán
Gyógytornász: kedden, szerdán, csütörtökön
Pszichológus: csütörtökön
Ezekből állítják össze a diagnózist és a kezelést, melyet péntek délelőtt osztanak meg a szülőkkel. Hét közben nincs felvilágosítás. Ha valami eltérést találnak, akkor maradni kell tovább. Ha ennyiből összeáll a kép, akkor betanítanak gyógytorna gyakorlatokat, amiket végezni kell a gyerekkel minden nap. Mi 6 fajta gyakorlatot kaptunk, fél órás időtartamú és naponta 6x kell ismételni. Kaptunk egy ajánlott időbeosztást, hogy osszuk be a napot az etetés, alvás, torna között. E szerint reggel 5:30-kor lenne az első torna, 6:00-kor az etetés, 8:30-kor a következő torna, 9:00-kor etetés és így tovább. Másfél hónap múlva megyünk kontrollra, ekkor enyhítik vagy szigorítják a tornát, a fejlődéstől függően.

Nekünk úgy magyarázták, hogy a gyógytornász-pszichológus többször nézi a gyereket, mert nem mindegy, hogy éppen milyen fázisban (fáradt/éber/evés után/evés előtt, stb…) vizsgálják.

Néhány személyes megjegyzés:
Mi 12 napot töltöttünk az I. számú Gyerekklinika intenzív osztályán. Ott elvégezték a szemész, az agyi uh, az EEG vizsgálatot. Magyarán szólva, nálunk ezek ismétlésének nem sok értelme volt, egyedül a gyógytornász-pszichológus-EEG hang vizsgálatnak volt értelme. Erre öt napos bent lét sok, szvsz. Persze kétségtelen, hogy nem mindenkinek volt ilyen előzménye és nem tesznek különbséget a babák között, egyen-vizsgálati-protokoll zajlik.

A bent lét alatt eléggé háborogtam a poroszos etetési rendszer ellen, illetve a merev hozzáállás miatt. Utólag már jobban megértem a miértjét, valószínűleg mert most már, hogy itthon vagyunk, megszépültek az emlékek. 🙂
Komolyra fordítva a szót: ha valaki komolyan veszi az előírt tornákat, akkor, igény szerinti szopizás esetén, képtelenség végig csinálni. A konzultáción is elmondták, hogy az egész gyógytorna sikeressége az etetési rendszeren múlik, hiszen teli hassal nem tudsz tornáztatni, éhesen végig üvölti a gyerek. Ezért baromira fontos a berögzült etetési rend és annak betartása.

Azon anyukák, akik baba-mama kórházból vagy már otthonról jöttek és szinte 24h a gyerek mellett töltöttek, elég rosszul bírták az első napokban az etetési rendet illetve a szigorúságot. Azonban egy kicsit minden viszonyítás kérdése is. Például nekünk a baba 12 napot töltött intenzíven, amiből 7 napig nem is láthattuk egy másfél másodpercre se az influenza járvány miatti zárlat miatt. Ezért én könnyebben alkalmazkodtam eleinte. Azért végén már én is ki voltam, hogy pl. időre kell altatni és értelmetlen szabályokat betartani.
Nagyon sok múlik azon, hogy milyen intézményből küldenek ide át, ott milyen vizsgálatokat végeztek már el. Nálunk ez is szerencsés volt, de több olyan anyuka is volt, akiknek előtte semmilyen vizsgálatot nem végeztek és itt szembesült azzal, hogy a gyereknek görcs tevékenységei vannak, hogy sérülés van a szemén, stb…

Iszonyatosan bürokratikus minden. Ha az osztályvezető főorvos asszony bent volt, mindenki vigyázzba állt. A nővérkék paráztak, amit egyik percben lehetett, hirtelen nem volt szabad, stb… Példák: Mániája volt a főorvosnak, hogy az anyák szoptassanak. Ezzel szerintem mindenki egyetért, de az itteni babák már többször jártak kórházban, ahol a cumisüvegből etetés a szokás és nem megy az átszoktatás egyik percből a másikba. Többször piszkált anyukákat, hogy szoptassanak, nem sok megértés volt benne. Vagy: elvileg a nővérkék fürdetnek, de ha nincs bent a főorvos asszony, akkor ezt átengedik a mamáknak. Ezen én eléggé kiakadtam, hogy mi az hogy, ez egy szívesség, szerintem ennek evidenciának kellene lennie. Erre a válasz: azért nem engedett hivatalosan a fürdetés, mert a bent tartózkodás alatt a kórház vállal felelősséget a babákért és mi van, ha történik valami fürdetés közben. no comment…

Mi az első perctől kezdve tudtuk, hogy ide kell majd jönnünk és próbáltunk utána olvasni az intézménynek. Mindenütt úgy vélekednek róluk: szakmailag az egyik legjobb ilyen jellegű intézmény, azonban kicsit idejét-múlt a baba-mama hozzáállásuk. Az egyik orvos ismerősünk, akinek panaszkodtam, hogy nem értek egyet ezzel a szemlélettel, tömören úgy fogalmazott: ezen az osztályon a babák minden egyes éppen maradt idegsejtjéért küzdenek, ez csak ezzel a fegyelemmel oldható meg. Örüljek, hogy egyáltalán sikerült bejutnunk, hosszú a várólista.