Az 1500 g alatti és 32. terhességi hét elõtt született koraszülöttek többsége légzési problémával küszködik. Minél éretlenebb a koraszülött, annál nagyobb a valószínûsége a betegség kialakulásának. A 30. terhességi hét elõtt születetteknél kb. 70-75%-os a gyakoriság. 30-32. hét között 50%ban fordul elõ. 34. hét fölött pedig már csak igen ritkán találkozunk ezzel a betegséggel. A betegséget a surfactant-nak, a tüdõ felületaktív anyagának a hiánya okozza. Ezt az anyagot az érett, egészséges tüdõsejtek termelik és választják ki, amely révén a léghólyagocskák felfújva is nyitva maradnak. Amennyiben a surfactant termelés csökken, a léghólyagocskák összeesnek, légzési nehezítettség lép fel. Klinikai tünetei a következõk: szapora légzés, légzési nehezítettség, hangos légzés, a mellkasfal behúzódása, a bõr szürkés elszínezõdése. A kezelésben legfontosabb, hogy segítsük a baba légzését, csökkentsük a légzési munkáját. Kezeléskor figyeljük a bõrszínt, a légzésszámot, a szívmûködést, a mellkasmozgást, meghatározzuk a vérgázértékeket. Mellkasröntgent készítünk, amely megmutatja, hogy a léghólyagocskákban mennyi levegõ van, mennyire estek össze. A kezelés lehetõségei:
1. Oxigénmaszk. Amennyiben a légzési nehezítettség enyhébb fokú és a vérgázértékek kisebb eltérést mutatnak, a mellkasröntgen levegõvel telt tüdõt mutat, akkor párásított, melegített oxigént adunk maszkon keresztül a babának. E közben rendszeresen ellenõrizzük klinikai állapotát és a vérgázértékeket. Amennyiben javulást észlelünk, csökkentjük a belélegzett levegõ oxigénkoncentrációját, rosszabbodás esetén pedig egyéb terápiához folyamodunk.
2. CPAP: Amennyiben a légzési nehezítettség kifejezettebb, a vérgázértékek rosszabbak, a mellkasröntgen a tüdõ csökkent légtartalmát mutatja, ezt a lélegeztetési módot alkalmazzuk. Ilyenkor az oxigén és levegõ keverékét a gyermek orrába helyezett csövecskék segítségével juttatjuk a tüdõbe.
3. Gépi lélegeztetés: Súlyos légzési elégtelenség esetén, amikor a vér széndioxidkoncentrációja magas, valamint oxigénkoncentrációja alacsony, a vér savanyú, a mellkasröntgenen a tüdõ légtelensége ábrázolódik és a spontán légzés nem megfelelõ; mechanicus lélegeztetést alkalmazunk. Ennek során a lélegeztetõ gép segítségével megfelelõ nyomással, párásított oxigénlevegõ keveréket juttatunk be percenként meghatározott számban. A lélegeztetõ gép a gyermekhez tubuson át csatlakozik. A tubust a gyermek száján vagy orrán keresztül vezetjük le a légcsõbe. A lélegeztetõ gépek bonyolult berendezések, a gép értékeit a baba állapotának megfelelõen és a vérgázértékek alapján folyamatosan változtatjuk.
4. Újabb terápiás lehetõség az éretlen tüdõbõl hiányzó anyag, a surfactant mesterséges bejuttatása. A különbözõ surfactant készítményeket a légcsõbe vezetett tubuson keresztül juttatjuk a tüdõbe.
