Óvoda, iskola, ellátórendszer – hogyan válasszunk intézményt látássérült gyermekünknek?

Ha egy kisgyermek látássérüléssel él – akár kizárólagosan, akár más fejlődési nehézségekkel együtt –, a szülőkben egy idő után felmerülhet a kérdés: hova, milyen óvodába kerüljön majd? Választhatják a többségi óvodát? Vannak speciális intézmények? Mikor kell erről dönteni? Mi a teendő, ha még nincs is hivatalos diagnózis, és a család mégis válaszút előtt áll?

A szülők többsége nem egy egyszerű választás előtt áll, amikor intézményt keres. Gyakran egy sor vizsgálat, egyeztetés, tapasztalat és személyes beszélgetés előzi meg a döntést, vagy épp ezek hiánya okozza a legnagyobb bizonytalanságot.

A kezdet: korai ellátás és szülői útkeresés

Fontos, hogy már egészen korán elkezdődjön a gyermek állapotának feltérképezése, még akkor is, ha a diagnózis nem egyértelmű. A korai fejlesztésben részesülő gyermekeknél már ilyenkor figyelembe kell venni az óvodai irányt is – mondta a Koraszülöttekért Országos Egyesület (KORE) látással és látásfejlesztéssel kapcsolatos podcast adásában Batha Tímea látássérültek pedagógiája szakos gyógypedagógus és gyógypedagógiai terápia szakirányon végzett okleveles gyógypedagógus, a Budapesti Korai Fejlesztő Központ munkatársa, a LÁRÉSZ tagja, ezen belül a Kora kör munkacsoport vezetője és az Egymese – akadálymentes meséket készítő civil társulás alapítója .

Sokan már diagnózissal érkeznek a rendszerbe, de legalább ennyien csak az óvodába kerülés előtt szembesülnek azzal, hogy gyermekük látássérült, vagy hogy egyáltalán szükség lenne kivizsgálásra. Az első lépés ilyenkor sokszor a korai fejlesztés, ha elérhető. A gyerekek egy része korán megkapja a sajátos nevelési igényű státuszt, mások viszont csak óvodáskor előtt kerülnek szakember látókörébe. A gyerekek vizsgálata, állapotfelmérése komplex szempontrendszer alapján történik: pszichológiai, gyógypedagógiai és szakorvosi vizsgálatokra is szükség van. Ez alapján születik döntés az intézmény kijelöléséről is.

A gyakorlatban azonban sokkal árnyaltabb a kép. Nem minden látássérülés diagnosztizált, nem minden család jut el időben szemészhez vagy gyógypedagógushoz. Van, aki a saját tapasztalataira, megérzéseire hagyatkozva próbálja megtalálni a legjobb utat.

Bölcsőde: kevés a speciális lehetőség

Kifejezetten látássérült gyermekek számára működő bölcsőde nincs Magyarországon. A gyerekek legtöbbször a helyi bölcsődékbe járnak, és csak néhány helyen érhető el olyan csoport, ahol gyógypedagógus is dolgozik. A szakemberek szerint a bölcsőde akkor lehet jó döntés, ha a családnak komoly nehézségei vannak a gyermek otthoni ellátásával, például szobatisztaság, étkezés, kommunikáció terén. De a korai fejlesztésben részesülő gyermekek jó része bölcsőde nélkül, otthon tölti a kisgyermekkort.

Óvodaválasztás: együtt vagy külön?

Az egyik legfontosabb döntés, ami előtt a család áll: a gyermek integrált nevelésben vagy speciális óvodában kezdje-e meg az óvodai éveket. Ma már az „integráció” és „szegregáció” szavakat felváltotta az „együttnevelés” és „külön nevelés” kifejezés.

A gyengénlátó gyerekek többsége többségi óvodában kezdheti meg az együttnevelést – emelte ki Kónya Katalin látássérültek pedagógiája és értelmileg akadályozottak pedagógiája szakos gyógypedagógus, Varsóban végzett látássérültek rehabilitációs tanára, pedagógus és közoktatásvezető, valamint a Gyengénlátók Általános Iskolája egységes gyógypedagógiai módszertani Intézménye és Kollégiuma nevű többcélú gyógypedagógiai intézmény főigazgatója. Ugyanakkor – tette hozzá – fontos, hogy minden esetben jelen legyen egy látássérültekre specializálódott szakember, aki segíteni tud az adaptációban nemcsak a gyermeknek, hanem a pedagógusoknak is.

A súlyosabb látássérüléssel élő, illetve halmozottan sérült gyermekek gyakran a Vakok Óvodájába kerülnek. Itt kis létszámú, csoportos és egyéni fejlesztést is biztosító környezetben dolgoznak gyógypedagógusokkal, asszisztensekkel.

Szeszák Szilvia gyógypedagógus, a Vakok Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézménye Óvodájának vezetője kiemelte, hogy a beszoktatás náluk mindig egyénre szabott: van, ahol hetekig, hónapokig tart, mire a szülő elengedi a gyermeke kezét, és van, ahol ez csak rövid idő. A hangsúly a bizalmon van, a gyerek és a szülő oldaláról is. Ez az alapja a későbbi együttműködésnek.

Befogadás vagy elutasítás az óvodákban?

Bár papíron egyre több óvoda nyitott az együttnevelésre, a gyakorlatban sokszor mégis elutasító reakcióval találkoznak a családok, különösen, ha vak vagy súlyosan látássérült gyermekről van szó. A leggyakoribb félelem az, hogy az intézmény nem tud majd megfelelően vigyázni a gyermek testi épségére. A szakemberek szerint ezek a félelmek legtöbbször oldhatók lennének, ha a befogadás mögött valódi tájékozódás és felkészülés állna. Fontos jelzés lehet a szülők számára, ha egy intézmény már az első megkereséskor ellenállást mutat: az ilyen helyzetek később sem könnyen fordulnak valódi elfogadássá. Érdemes ilyenkor a módszertani intézményektől segítséget kérni, illetve olyan óvodát keresni, ahol a szakmai támogatás és a nyitottság is adott.

A szakértői vélemény: kulcs minden döntéshez

Ahhoz, hogy egy gyermek speciális intézménybe kerüljön, hivatalos diagnózis szükséges. A szakértői bizottságok döntenek arról, milyen intézmény felel meg leginkább a gyermek aktuális állapotának. Ez nemcsak az orvosi leleteken, hanem a funkcionális látásvizsgálatok eredményein, a kognitív és pszichés állapoton is alapul.

Illényi Eszter tanácsadó szakpszichológus és látássérültek pedagógiája és értelmileg és tanulásban akadályozottak szakos gyógypedagógus, logopédus, szülő-csecsemő konzulens, zenei mentálhigiénés szakember és képzésben lévő családterapeuta, valamint a Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat Korai Fejlesztési Centrum és Tanácsadó Szakmai Központ pszichológusa szerint a szakértői vélemény nemcsak egy hivatalos dokumentum, hanem egy olyan komplex vizsgálati eredmény, amely figyelembe veszi a gyermek teljes fejlődési képét a látásproblémától a kognitív területeken át a családi helyzetig.

Fontos tudni: egy intézmény csak akkor fogadhat el gyermeket, ha az alapító okiratában szerepel az adott típusú sajátos nevelési igény. Ez különösen igaz az együttnevelő intézményekre, hiába van jó szándék, ha papíron nincs lehetőség a fogadásra.

Felkészülni előre – szülőként is

Szabó-Schönecker Zsuzsanna, a podcast moderátora és egy extrém koraszülött látássérült kamaszlány szülőjeként megszólaló édesanya, azt hangsúlyozta: a legfontosabb, hogy a családok ne érezzék magukat egyedül ebben a folyamatban. Az információgyűjtés, az intézménylátogatás és a párbeszéd sokat segíthet a megfelelő döntés meghozatalában.

A szakemberek szerint nem érdemes az utolsó pillanatra hagyni az információgyűjtést. A családoknak érdemes már egyéves kor körül elkezdeni a tájékozódást a környékbeli intézményekről, lehetőségekről. Milyen óvodák érhetők el? Milyen fejlesztések vannak a közelben? Hol van tiflopedagógus vagy látássérültekre specializálódott gyógypedagógus?

A gyerekek nagyon különbözőek, és nem csak az állapotukban. A szülők is másképp viszonyulnak a helyzethez. Van, aki még a gyászidőszakban jár, más már „mindent bele” üzemmódban keresi a lehetőségeket. Ez teljesen rendben van. A szakemberek feladata, hogy türelemmel kísérjék a családokat ebben a folyamatban, és ha kell, jelezzék: a kevesebb néha több.

Kapcsolat, támogatás, nyitottság

A döntések nemcsak a diagnózison múlnak, hanem a lakóhelyen, a szülők munkarendjén, a nagyszülők elérhetőségén, a gyermek egyéb állapotán. A rendszer akkor működik jól, ha képes mindezekhez igazodni.

A váltás a korai fejlesztésből az óvodába sokszor a szülők számára a legnehezebb. Az egyéni beszoktatás, az anyai leválás és a bizalom kialakítása hosszabb folyamat, amit az intézmények igyekeznek rugalmasan kezelni. A speciális intézmények nyitottak az együttműködésre. Támogatják, ha a gyermek valamilyen külső terápiát is kap, vagy a szülő szeretné bevonni az otthon már bevált módszereket.

A cél mindig az, hogy a gyermek a legjobbat kapja szakmailag és emberileg is.