Az oldal szerkesztője kért meg, hogy írjak arról, mi is történik az iskolában a koraszülöttekkel, mi a helyzet ovi után a koraszülöttel… Elég egyszerű a válaszom.

Amikor az embernek kis súlyú koraszülöttje van, érzi a folyamatos aggodalmat, ám valami eltántoríthatatlan bizonyosságot is, hogy ezzel a gyerekkel semmi gond sem lehet… Ebben a bizonyosságában a szülőket néha a tények sem tudják elbizonytalanítani. Mi is ilyenek voltunk, vagyunk.

Virág inkubátora mellett mindig azt mondogattuk, „bárcsak egy szemüveggel megúsznánk”. Kértük, kaptuk. Virág 6D-s szemüveget kapott már 1 éves korában, ami nagyon jól áll neki, ő maga is szereti szerencsére.

Sokat írtunk róla korábban itt: http://www.kissvirag.hu/blog/tortenetunk/ , ám a koraszülöttségéből adódó külön figyelem már rég elmarad. Ugyanazt a figyelmet, ugyanazt a bánásmódot kapja, mint a többi gyerekünk, na jó, legfeljebb egy kicsivel többet nézzük őt merengve: „miből lett a cserebogár…”. Hiszen nincs annál nagyobb boldogság, mikor az ember gyerekei jó testvérek, amikor az ember gyereke elkezdi az iskolát, amikor az ember gyereke fejlődik és ebben elveszve határtalan boldogságot érzünk. Mindez hatványozódik, ha az első hónapokat a gyerek életéért aggódva töltöttük.

Azt hiszem, minden koraszülöttes szülő nevében mondhatom, soha nem kételkedtünk abban, hogy az a gyerek úgy van rendben, ahogy van. És hogy a végtelen küzdelmét, kitartását, hitét mi sok szeretettel, csodálattal és belé vetett hittel tudjuk megköszönni.

Mi a szerencsések közé tartozunk, hiszen Virág a korosztályával jár iskolába. Soha nem kételkedtünk abban, hogy ez így lesz. Még az agyvérzés ténye, vagy a mozgásfejlődés elmaradottsága, a kései beszédfejlődés sem bizonytalanított el bennünket. Virág mindig mindent az utolsó pillanatban csinált. De mindig megoldotta, hogy ne adjon okot a nagyobb aggodalomra…

Kezdődik a harmadik osztály. A bizonyítvány nem kitűnő, és heti kétszer fejlesztőpedagógus foglalkozik a kisasszonnyal, aki ezt nagyon szereti. Ő nem aggódik a tanulmányi eredmény miatt, ugyan nem szeret rossz jegyet kapni, de a négyessel megelégszik. Az az igazság, hogy mi isJ.

Nem tudjuk, hogy ennek a koraszülöttség e az oka, de Virág a kollektív felszólításokat az iskolában nem veszi magára. „Osztály, vedd elő az olvasókönyvet!” Őt nem érinti meg… Így lehet, hogy az óra 15.percében a tanítónéni észreveszi, hogy Virág elmélyülten olvassa az otthonról hozott Annapetigergőt, vagy dínós könyvet, fittyet hányva a körülötte zajló óramenetről, mely őt cseppet sem ébreszti fel csipkerózsika álmából.. Szerencsére a tanítóink fantasztikusak, így egy ideje a kollektív felszólítás kiegészül kissé, odafigyelve ezzel Kiss Virágra.

A tanévnyitó misén Virág mondott egy könyörgést, felolvasva többszáz ember előtt, színpadon. Könnyekig hatódtam. Csodásan mondta, hiba nélkül, hangosan, ahogy megbeszéltük… Megismerkedett a lámpaláz érzésével, ez eddig ismeretlen volt számára. Aranyosan izgult előtte, utána pedig nagyon büszke volt. És igen, ilyenkor óhatatlanul eszébe jut az embernek, honnan indultunk. És csak ölelnénk ezt a kislányt, aki soha nem okoz bosszúságot nekünk, csak örömöt. A Virág az Virág. Aki ismeri tudja, hogy jót hozott nekünk, tanítani érkezett hozzánk. Olyan sokan izgultunk érte, rengeteg szeretettel és jósággal hálálta, hálálja meg.

Mindig kérdés, hogy elmondjuk, ne mondjuk? Vajon mi jelentősége van még annak, hogy ő kis súlyú korababa volt? Már nem számolunk korrigált kort. Ezt is megértük. Talán a visszamaradt apróságok, mint egy kis szívrendellenesség, vagy az asztma, fejlesztendő készségek, ezek nyilván kezelendők, némi odafigyelést igényelnek. De maga a koraszülöttség már nem téma. Kinőttük a problémakört, ez hihetetlen jó érzés… Most, míg írom ezeket a sorokat szembesülök ezzel.

2012. szeptemberében beiskolázás, ebédfizetés, tankönyvcsomagolás, oviba pizsama, adatlapok, családi pótlékról igazolás, szülői értekezletek, edzés időpontok összehangolása, család logisztika… Koraszülöttség? Nem téma.

Mindazonáltal sosem felejtünk. Tudjuk, honnan indultunk, tudjuk hol tartunk és hová tartunk