Amikor egy koraszülött babával hazaérkezünk a kórházból, sok kérdés merülhet fel bennünk a pici alvásához, altatásához kapcsolódóan. Ha pedig már van tapasztalatunk, hiszen van másik gyermekünk, esetleg az ismerősök, rokonok mesélnek arról, hogy náluk hogyan alakult az alvás, altatás időre született csecsemő esetén, akkor azt tapasztalhatjuk: a mi babánk bizony nagyon másképp alszik!

De akkor hogyan is alszanak a koraszülött babák, és mire számíthatunk, amikor otthoni környezetbe érkezünk?

Az alvás szerepe

Az alvás a csecsemők napjának jelentős részét képezi, kiemelt fontosságú az idegrendszer megfelelő fejlődése szempontjából. Az alvás már magzati korban megjelenik, és sok változáson megy keresztül egészen kisgyermekkorig – de még ezután sem marad állandó szerkezetű (egy idős ember alvása például jelentősen eltér egy fiatal felnőttétől).

Alvás közben történik többek között a sejtregeneráció, ekkor szabadul fel a növekedési hormon, az alvás segíti az immunrendszer megfelelő működését, hatással van az anyagcsere-folyamatokra és a mentális jóllétre. Tehát az alvás nemcsak a csecsemők és kisgyermekek életében foglal el kulcsfontosságú szerepet, hanem mindannyiunkéban.

A csecsemők idegrendszere még fejletlen, ezért sokkal több alvásra van szükségük, mint nekünk, felnőtteknek. A magzatok még a nap jelentős részét átalusszák, nagyobb részben aktív alvásban, és a koraszülött babák is ehhez hasonló mintázatot követnek. A babák alvására emellett jellemző, hogy napközben többször alszanak, éjszaka pedig főleg az első hónapokban vagy akár években is ébrednek.

Alvás a koraszülött osztályon

A koraszülött osztályokon nagy figyelmet fordítanak arra, hogy a picik a lehető legnyugalmasabb környezetben tudjanak pihenni. Ehhez a legtöbb esetben hasra vagy oldalra fordítják őket, az inkubátorokat letakarják, és igyekeznek minimalizálni az erős hangokat. Plédek, speciálisan inkubátorba készített babafészkek segítik a babák megfelelő pozícióban tartását, és igyekeznek az anyaméhhez hasonló, átölelő érzést adni számukra.

A leginkább kedvező „helyszín” azonban az anya, apa, gondozó teste. Számos kutatás igazolja, hogy a kenguruzás is sokban hozzájárul ahhoz, hogy a babák olyan mennyiségű és szerkezetű alváshoz jussanak, mint amennyit és amilyet az anyaméhben töltve tennének. Ennek magyarázata, hogy a babák éretlen testi szabályozórendszereit támogatja a szülő teste, a közöttük létrejövő test- és bőrkontaktus hatására a pici légzése, testhője és szívverése szabályozottá válik. A felnőtt testből érkező ingerek (a szülő légzése, szívverése, illata, érintése) biztonsági jelzésekként működnek, és azt üzenik a babának: veled vagyunk, biztonságban vagy, nyugodtan pihenhetsz.

A picik ellátása, táplálása általában rendhez kötött a kórházi osztályokon. Intézménytől függ, hogy a szülő mennyi időt tölthet babájával, mennyit kenguruzhat vele, és milyen hamar, mennyire aktívan vehet részt a táplálásában, szoptatásban, más gondozási folyamatokban.

Alvás otthon

A hazaérkező babák idegrendszere már sokkal fejlettebb, így számukra nem szükséges azt a nagyon ingerszegény, nyugalmas környezetet megteremteni, ami a kórházban volt jellemző. Ennek egyrészt az az oka, hogy a csecsemők (még az időre születettek sem) nem rendelkeznek kialakult cirkadián ritmussal, azaz belső biológiai órával. Ez a belső biológiai óra segít nekünk abban, hogy a szervezetünk mindig az adott napszaknak megfelelő tevékenységeket végezze. Ennek kialakulása hónapokban mérhető, de a napi ritmus támogatható azzal, ha a csecsemő a nappali órákban a családdal egy légtérben van, és a nappali zajokkal, ingerekkel találkozik. A másik fontos ok a csecsemő biztonságát szolgálja: mivel a babák szabályozóképessége még fejletlen, a szülő, gondozó közelsége biztosítja számukra a megfelelő élettani működést. Tehát babánk akkor van a legnagyobb biztonságban, ha éjjel és nappal is egy légtérben lehet velünk!

Ahogyan a kórházban, még otthon is kiemelten fontos a picik megfelelő fejlődése szempontjából a sok-sok bőr- és testkontaktus. Érdemes úgy berendezkedni, hogy az első hetekben, hónapokban minél több lehetőségünk legyen arra, hogy a pici rajtunk aludjon. Ezzel amellett, hogy elősegítjük a baba élettani szabályozását, optimális környezetet teremtünk az idegrendszere fejlődésének, és nem utolsó sorban növeljük a nyugodt, rendezettebb alvással töltött időt.

Hatalmas változás a kórházhoz képest, hogy babánk állapotát nem mutatják monitorok. A mi testünk azonban nemcsak „élő monitor”, hanem igazi védőrendszer is a számukra! Ha a picit éjszaka a közvetlen közelünkben altatjuk, azzal támogatjuk légzését, keringését és szívműködését is. Erre a legbiztonságosabb eszköz egy babaöböl, ahol babánk kartávolságon belül lehet, mégsincs velünk egy felületen. Emellett sok szülő találja úgy, hogy számára is megnyugtató, hogy gyermeke a közelében lehet, és nagyban megkönnyíti az éjszakai gondoskodást is, hiszen ha a pici ébred, nem kell kikelni az ágyból.

Optimális esetben babánkat már úgy engedik haza a kórházból, hogy átszoktatták háton alvásra. Míg a koraszülött osztályon a nyugodt alvás elősegítése szempontjából indokolt a hason altatás, az otthoni környezetben már nem javasolt. Háton fekvés esetén kevesebb légzésszünete van a babáknak, és többször ébrednek, könnyebben jeleznek, ha éhesek. Ellentmondásosnak tűnhet, hogy olyan alvási pozíció ajánlott, ami több ébredést eredményez, de a babák ébredése ebben az időszakban fontos a hirtelen csecsemőhalál megelőzése, valamint a megfelelő tápanyagbevitel biztosítása miatt.

Gyakran felmerül a szülőkben kérdésként, hogy melyik pozíció megfelelő, ha a pici bukik álmában. Ebből a szempontból is a háton fektetés a legbiztonságosabb, mert ezen a módon a légcső magasabban helyezkedik el a nyelőcsőnél, így a visszabukott folyadék kisebb eséllyel tud belekerülni a légcsőbe, mintha hason vagy oldalt feküdne a pici. A háton altatást leghamarabb akkor lehet elhagyni, ha a baba önállóan hasról hátra, hátról hasra fordul.

Az inkubátorokban gyakran használnak babafészkeket vagy összetekert plédet, törölközőt, ami egyrészt megfelelő pozícióban tartja a piciket, másrészt „kuckós”, az anyaméhhez kicsit hasonlító környezetet teremt számukra. Az otthoni alvási környezetben azonban ezek az eszközök nem használhatóak biztonsággal, a kiságyban vagy babaöbölben nincsen szükség semmilyen plusz tárgyra a vékony takaró vagy hálózsák kivételével. Az egyetlen kivétel a KORIP, amely szigorú feltételek mentén készül, és otthon is ugyanúgy a társa maradhat babánknak, mint az inkubátorban volt. A KORIP-ot utánzó hamisítványok, egyéb plüssök nem felelnek meg a biztonságos alvás feltételeinek, ezért használatuk nem ajánlott!

Sok család tapasztalja, hogy hazaérve elkezd megbomlani a kórházban megszokott rend, babájuk nem alszik vissza rögtön evés után. Ez teljesen természetes jelenség, hiszen a babák ébrenléti ablaka nő, ahogy ők maguk is nőnek, fejlődnek. Ezek a hosszabb ébrenlétek még akkor is természetesek, ha az éjszaka közepén történnek az első időszakban, hiszen akkor még nincs a piciknek kialakult cirkadián ritmusa, belső biológiai órája (tehát számukra még nem különülnek el ekkor a nappali és az éjszakai tevékenységek).

Koraszülött babák alvása

A koraszülött babáknál több olyan tényező van, amely hatással lehet az alvásra, és a tipikus mintázattól való eltérést idézhet elő. A koraszülött osztály környezete, a fények változása, a hangok, a szülőtől való szeparáció, valamint a gyakori beavatkozások töredezetté tehetik a babák alvását, és negatívan befolyásolhatják az alvásszerkezetet és –minőséget. Bár a kórházakban igyekeznek nyugodt körülményeket teremteni a pihenéshez, a picik folyamatos neonfényben vannak a nap 24 órájában, körülöttük állandó a mozgás és a hangok. A gondozási folyamatok, vizsgálatok sokszor időhöz kötötten zajlanak, és akkor is elvégzik őket, ha a babák éppen alszanak, ezzel felébresztve őket. Az egyes társuló betegségek, valamint az azokra kapott gyógyszerek további olyan tényezők, amelyek eltérést eredményezhetnek az alvásban.

A koraszülöttség erős hatást fejt ki az alvásfejlődésre. Időre született babákkal összehasonlítva a koraszülött csecsemőkre jellemző lehet kevesebb alvásmennyiség, megnövekedett motoros aktivitás alvás közben, kevésbé kiszámítható alvásidők. Egyes kutatások arra is rámutatnak, hogy az alvásszerveződés eltérése hosszú távon – serdülőknél és fiatalabb felnőtteknél is – is fennállhat. Általánosságban elmondható, hogy az idegrendszeri éretlenség kihat az alvásra. A koraszülött babák szülei többször tapasztalják, hogy gyermekük később kezd el hosszabb, egybefüggő blokkokban aludni, mint kortársaik.

Míg a fentebbiek az idegrendszeri éretlenség, a szeparáció és a kórházi körülmények hatásaira vonatkoznak, nem lehet figyelmen kívül hagyni az otthoni környezet és a társuló betegségek, esetlegesen szükséges hosszú távú kezelések, további kórházi tartózkodások következményeit sem. Ezek az egész család számára érthető módon aggodalommal, feszültséggel járnak, amely mindannyiuk alvását befolyásolhatja. A szülők gyakran számolnak be arról, hogy ébren őrzik gyermekük álmát, így ők olyankor sem tudják teljesen kipihenni magukat, ha babájuk egyébként békésen aludna.

Hogyan támogathatom a babám számára leginkább megfelelő és legbiztonságosabb alvást?

• A nappali alvásoknál a lehető legtöbb kenguruzás, bőr- és testkontaktus. Ha nagyon fáradtak, kimerültek vagyunk, érdemes inkább biztonságos felületre fektetni babánkat!
• Nappal és éjszaka legalább 6, lehetőség szerint 12 hónapig egy légtérben alvás ajánlott.
• Éjszaka a közelünkben – ha lehet kartávolságon belül – aludjon babánk, de más felületen (például babaöbölben). Jelenleg nem áll rendelkezésre olyan kutatás, amely arra vonatkozna, hogy koraszülött babákkal milyen életkortól biztonságos egy ágyban aludni.
• Babánkat a hátán, egy nem süppedős, egyéb tárgyaktól mentes ágyban altassuk (kivéve a KORIP-ot, amely biztonsággal használható)! Ez alól kivételt képezhet néhány ritka kórkép, ilyenkor kezelőorvosunk adhat részletesebb tájékoztatást.
• Ne dohányozzunk a lakásban, és dohányzó személy a lehető legtávolabb aludjon gyermekünktől (a harmadlagos dohányfüst miatt)!