A koraszülött gyermekek látásfejlődése sokszor másként alakul, mint az időre született társaiké. Vannak, akik szemüveget kapnak, vannak, akiknél a tompalátás veszélye áll fenn, megint mások pedig kancsalsággal küzdenek. Ez utóbbi esetben az egyik leggyakoribb kezelési mód a szemtakarós tapaszolás, amely egyszerre lehet hatékony és kihívásokkal teli.

A szemtakarásos terápia nemcsak orvosi, hanem érzelmi és nevelési kérdés is. Mit tehet egy szülő, ha a gyermeke nem viseli el a tapaszt? Hogyan segíthet az óvoda vagy a nagyszülők? És mi van akkor, ha a tapasz nem válik be?

A válaszok nem mindig egyértelműek. Minden család más utat jár be, és minden gyermek másként reagál a kezelésekre. Van, aki örömmel viseli a tapaszt, más viszont hevesen tiltakozik. A szülők sokszor bizonytalanok, vajon jól csinálják-e, elég következetesek-e, vagy épp túl szigorúak.

A Koraszülöttekért Országos Egyesület (KORE) látással és látásfejlesztéssel kapcsolatos podcast adásában Illényi Eszter tanácsadó szakpszichológus és látássérültek pedagógiája és értelmileg és tanulásban akadályozottak szakos gyógypedagógus, logopédus, szülő-csecsemő konzulens, zenei mentálhigiénés szakember és képzésben lévő családterapeuta, valamint a Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat Korai Fejlesztési Centrum és Tanácsadó Szakmai Központ pszichológusa kiemelte: a tapaszolás nem csupán arról szól, hogy mennyi időt van a tapasz a gyerek szemén, hanem arról is, milyen minőségű együttlét kapcsolódik hozzá. Fontos, hogy a gyerek ne érezze magát egyedül ebben a helyzetben, és hogy a szülő meg tudja tartani őt a nehézségek között is, akkor is, ha sír, ha tiltakozik, ha ellenáll. Ilyenkor nem az a cél, hogy mindenáron sikerre vigyük az adott napot, hanem hogy megőrizzük a kapcsolatot, és újra tudjunk próbálkozni.

Kancsalság: meddig fér bele, mikor kell lépni?

Az első hónapokban időnkénti kancsalítás még normális lehet,  de ha egy baba több napon át folyamatosan kancsalít, érdemes szemészhez fordulni – mondta dr. Domsa Patrícia szemész, gyermekszemész szakorvos, a Nonplus Ultra Látásközpont vezetője, a Máltai Gyermekszemészeti Szűrőprogram szakmai vezetője, valamint a SOTE Egészségtudományi Karának optometrista és a Pécsi Tudományegyetemen önkéntes segítő strabológia oktatója. A „majd kinövi” típusú megnyugtatások helyett fontos a kivizsgálás, mert akár ritka, de súlyos betegségek is meghúzódhatnak a háttérben. A gyermekszemészeten fájdalommentes vizsgálatokkal ellenőrzik a szemfeneket és a fénytörést, és ha nincs azonnali teendő, kontrollt javasolnak.

Ha felváltva kancsalít, az jó jel

A szülőket elsőre megrémítheti, ha egyik nap az egyik, másik nap a másik szem tűnik kancsalnak. Pedig ez – a szakemberek szerint – látásfejlődési szempontból kedvezőbb, mint ha mindig ugyanaz a szem térne el. A váltott szemhasználat csökkenti a tompalátás esélyét, mert nem alakul ki egyoldalú dominancia.

A tapasz: egyszerűnek tűnik, de nem mindig az

A kancsalság és tompalátás kezelésének egyik legrégebbi eszköze a tapasz, amely elfedi a jobban látó szemet, ezzel ösztönözve a gyengébb működésű oldal aktivitását. De hogyan lehet elérni, hogy a gyerekünk ne akarjon mindenáron megszabadulni a tapasztól? Dr. Domsa Patrícia szerint a legjobb módszerek a meggyőzés és az alkudozás, de olykor effektív zsarolásra is szükség lehet. Ennek oka, hogy ez az egyik legnehezebben betartható kezelés: a gyereknek kényelmetlen, a szülőnek idegőrlő. Éppen ezért a szemészek ma már rövidebb, célzott tapaszolást javasolnak, és a szülőkkel is őszintén beszélnek arról, hogy reálisan mennyi idő valósítható meg.

Amikor a tapasz nem megoldás

Előfordul, hogy a tapasz ragasztója irritálja a bőrt. Ilyenkor más típusú tapaszt is ki lehet próbálni, de ha ez sem működik, szóba jöhet a „büntető” (penalizációs) szemüveg, amely a jobban látó szemet gyengíti optikailag. Létezik atropin csepp is, amely a pupilla tágításával csökkenti a jó szem fókuszálóképességét. Ezek mind alternatívák lehetnek, ha a klasszikus megoldások nem válnak be.

Tapaszolás a hétköznapokban: mitől működik?

A siker kulcsa az, hogy ne magányos harc legyen – emelte ki Illényi Eszter tanácsadó szakpszichológus. A legjobb, ha a tapasz viselését valamilyen kedvenc tevékenységhez kötik, például meseolvasáshoz, öleléshez, közös játékhoz. A pozitív megerősítés (akár egy ölelés vagy közös nevetés) sokszor többet ér, mint a tárgyi jutalmak. A szülői kitartás mellett nagyon fontos, hogy a bölcsődei, óvodai közeg is támogató legyen. Dr. Domsa Patrícia szerint az óvodák gyakran partnerként viszonyulnak a tapaszoláshoz, a gyerekek ott elterelődnek, kevésbé alkudoznak, és az óvónők is következetesebbek tudnak lenni, mint néha mi, szülők.

Alternatív takarási módok: szemüvegre helyezett takaró

Léteznek posztóból készült, színes takarók, amelyeket a szemüveg szárára lehet felhúzni. Bár nem minden esetben olyan hatékony, mint a bőrhöz tapadó tapasz, egyes gyerekeknél működik – főként, ha elfogadják, és nem kukucskálnak ki alóla. A látásfejlesztés mindig együttműködés: orvos, szülő és gyerek közös munkája, amelyben mindenki más szerepet tölt be, de egy irányba húz. A tapaszolás eredményessége nem csak attól függ, mit ír elő a szemész, hanem attól is, hogyan tudják a szülők ezt beépíteni a mindennapokba, és mennyire sikerül a gyerek számára is érthető, elfogadható módon megélni ezt a helyzetet.

Divatos „látásjavító” eszközök – érdemes kipróbálni?

Perforált szemüveg, alternatív látásjavító segédeszközökről a gyermekszemészet nem tud megbízható adatokkal szolgálni. Hiányoznak a jól kontrollált kutatások, így a szakértők óvatosak a véleményezésükkel.

Nystagmus, ptosis és más diagnózisok: mikor kell műtét?

A nystagmus, vagyis a szembogár akaratlan, ciklikus mozgása mögött különféle okok állhatnak. Ha a gyermeknek ferde fejtartása alakul ki amiatt, hogy csak ebben a pozícióban tudja elérni a legélesebb látást – mert például ebben a helyzetben lassul le leginkább a szemmozgás –, akkor bizonyos esetekben egy műtéti beavatkozás segíthet ezen változtatni. Ez az úgynevezett „excentrikus nullpont” problémája, amikor a fej természetellenes tartásával próbálja a gyerek stabilizálni a látását. A döntés mindig egyéni mérlegelés kérdése. Hasonlóan a ptosis – a szemhéj megereszkedése – esetén is akkor indokolt a műtét, ha a látásfejlődést zavarja.

Színtévesztés – kell-e tenni bármit?

A színtévesztés nem betegség, hanem egy természetes variáció. A színtévesztő gyerekek többségét nem zavarja az állapotuk, és nem is feltétlenül van szükség korrekcióra. A szakemberek nem javasolják a színtévesztés szűrését óvodáskorban, mert felesleges aggodalmat kelthet a családban.

A diagnózis inkább felnőttkorban válhat hangsúlyossá, például akkor, ha a pályaválasztás során derül ki, hogy bizonyos munkaköröknél kizáró tényező lehet. De a mindennapi életet ritkán befolyásolja súlyosan, és a gyerekek túlnyomó többsége mindenféle nehézség nélkül boldogul vele az óvodában, iskolában és otthon is. Éppen ezért fontos, hogy a szülőket ne ijesztgessük, hanem támogassuk őket abban, hogy megértsék: a színtévesztés önmagában nem jelent akadályt a gyerek fejlődése szempontjából.

Ha nem a szem a hibás: a látás agyi feldolgozása

A látás nem csak a szemről szól – hívta fel a figyelmet dr. Domsa Patrícia. Ha a látás agyi feldolgozásában van zavar, a szemész dolga, hogy kizárjon minden szemészeti okot, és optimális állapotba hozza a látást. Ezután gyógypedagógusok veszik át a munkát: ők segítenek abban, hogy a gyerek megtanulja értelmezni a látott világot.

A látásproblémákkal élő gyerekek útja gyakran kanyargós, és sok türelmet, kreativitást, kitartást kíván a szülőktől. De ebben nincsenek egyedül.

A tapaszolás, akárhogy is nevezzük, nem csak egy kezelési forma: kapcsolatpróba, naponta újra induló együttműködés gyerek és felnőtt között. És minden jól felragasztott tapasz mögött ott van egy szerető kéz, egy figyelő tekintet, egy szülő, aki újra és újra megpróbálja, mert tudja, hogy számít.