Az első KORIP-ok öt éve jelentek meg a koraszülött osztályokon, azóta több száz önkéntes horgolja rendületlenül a csápos figurákat, amelyek ezalatt számos fejlesztésen estek át. A „magyar változat” egyre elterjedtebb külföldön is.
Húszezer – hozzávetőleg ennyi KORIP készült az elmúlt öt évben Magyarországon. A tenyérnyi méretű, horgolt polipok a koraszülött csecsemők első társai. Heteket, gyakran hónapokat töltenek kis gazdáikkal az inkubátorban, azzal a reménnyel, hogy közös útjuk folytatódhat a kórház falain kívül is. A színes, bababarát anyagból készült állatkák közelsége, a köldökzsinórra emlékeztető csápok megnyugtatják a kicsiket, emellett segítenek abban is, hogy ne a körülöttük lévő csöveket, érzékelőket piszkálják.
A legidősebb KORIP tulajdonosok ma már óvodáskorúak: az első, körülbelül harminc példányt éppen öt éve, 2015 júniusában osztották ki, akkor még mindössze két koraszülött osztály kapott belőlük. A kezdeményezés mostanra lényegében mozgalommá nőtte ki magát, a színes csáposok az elmúlt években az ország minden területén – körülbelül harminc perinatális intenzív osztályon, valamint koraszülött osztályon – megfordultak már. Jelenleg több mint ötszáz horgoló önkéntes dolgozik a Koraszülöttekért Országos Egyesületével (KORE) együttműködve, csoportok alakultak szinte minden régióban, nagy és összetartó közösség kovácsolódott. Noha többségük semmilyen módon nem kapcsolódik a koraszüléshez, szeretteik között nincs idő előtt érkezett baba, mégis arra áldozzák szabadidejük jelentős részét, hogy a jövőben minden magyar koraszülött inkubátorába juthasson KORIP.
Az eredeti ötlet Dániából származik, egy ottani, ugyancsak önkéntesekből álló csapat készített elsőként koraszülötteknek szánt polipokat. Jóváhagyásukkal Damásdi Anna, a KORE alelnöke és az első önkéntes, Varga Kati „hozta haza” a mintát, majd időközben a nyolckarúak hivatalosan is megkapták a KORIP nevet. A horgolt állatkákat öt éve fejleszti az egyesület az egészségügyi előírásokat, a babák, kisgyermekek biztonságát mindvégig szem előtt tartva, hogy a lehető leghatékonyabb társ válhasson belőlük. A csápok hossza és szélessége, a fej mérete és töltőanyaga, a figura szemének készítési módja mind többszöri változtatáson esett át a koraszülött osztályokon dolgozó szakemberek, valamint az önkéntesek visszajelzései alapján.
Az elmúlt másfél-két évben külföldön – többek között például Németországban és Franciaországban – is a nálunk fejlesztett polipokhoz egyre inkább hasonlító egyedek köszönnek vissza, vagyis készítőik már azokat a biztonsági kritériumokat alkalmazzák, amelyeket az egyesület vezetett be Damásdi Anna irányítása alatt a KORIP-ok esetében. Az egyesület ugyanakkor nem győzi hangsúlyozni, hogy időről időre feltűnnek különféle minták és elképzelések alapján készült, sokszor balesetveszélyes vagy silány minőségű polipok, amelyeket egyesek KORIP-ként ajánlanak és gyakran sajnos pénzért hirdetnek.
Pedig a KORIP sokkal több egy kedves figuránál: az elmúlt évek alatt egyfajta jelképpé, egyúttal kapoccsá is vált.
„A koraszülött babákat kezdetben az édesanyjukhoz köti, a szülőket pedig ahhoz a távoli képhez, célhoz, hogy az intenzív osztályon, a sípoló gépeken túl olyan hétköznapi dolgok várnak rájuk, minthogy a kisbabájuk magához ölelhet egy színes kis állatkát a kiságyában. A gyászolókat sok esetben segíti a feldolgozásban, hiszen ez az egyetlen kézzel fogható tárgy, emlék, amivel a kisbabájuk érintkezhetett. Összeköt minket, koraszülő családokat is, mindemellett rajtuk keresztül tisztán láthatjuk, honnan indultunk és hol tartunk most. A KORIP sokszor alig nagyobb, mint a kisbaba, aki társul kapja, és szívmelengető érzés látni, ahogy néhány év múlva elvesznek ezeknek a gyerekek kezei között” – mondta Damásdi Anna, Koraszülöttekért Országos Egyesület alelnöke.
