Sziasztok

Tele van a szívem szeretettel, hiszen ma lett a kislányom 1 éves.

Kérlek, engedjétek meg, hogy egy kicsit meséljek magamról, magunkról.

2021.október 6.-án teszteltem pozitívat, ekkor még nem sejtettem mi vár rám az a „9” hónap alatt…

Az elején minden jól ment, 12 hetesen 95%-rá megállapították, hogy kislány van a pocakomban.

Azon a bizonyos genetikai vizsgálaton, kérték hogy fiatal korom miatt (19) csináltassam meg a kombinált tesztet. Egyáltalán nem féltem semmitől se, fiatal vagyok es egészséges.

Egyedül egy problémám volt eddig, hogy hőhullámaim voltak, de mindenki azt mondta, hogy csak a hormonok.

Eltelt a vérvételtől számítva 2 hét, elmentem reggel nyugodtan dolgozni az óvodába. Alvás időben kaptam egy emailt, amiben a teszt eredménye állt. A down- és pattau-szindróma eredménye 300 alatti.

Fogalmam se volt mire számítsak.

Orvosom jelezte, hogy ez egyáltalán nem gond, teljesen jó az eredmény, nem lesz baj.

Nagyon sok mindennek utána olvasva rátaláltunk a magzatvíz vételi vizsgálatra. Elmentem vizsgálatra a kórházba, és ott közepes kockázatra, és az én kérésemre hivatkozva, elvégezték 18 hetesen a vizsgálatot.

3 héttel később hívtak, hogy minden leletem teljesen negatív, és 100%, hogy kislányt hordok a szívem alatt. Jeleztem a hölgynek, akivel telefonom beszéltem, hogy tud e nekem segíteni, mert nagyon sokszor van hőhullámom?! Javasolta hogy csak ez miatt mindenképpen menjek el a nőgyógyászhoz, mondjam el neki, ha kell többször, és adjon rá valamit.

1 héttel későbbre kaptam időpontot, elmentem hozzá, ismét elmondtam a gondomat, megvizsgált, de nem talált semmit. Megemelte a magnézium adagomat.

Február 14.-én (23 hetesen) reggel 6-kor arra riadtam fel, hogy bepisiltem, hát nem… Ami ott folyt az vér volt, tömény vér. Azt hittem elvetéltem. Azonnal hívtuk a mentőt, és bevittek a kórházba, megvizsgáltak, de ott nem láttak vérzést és haza engedtek. Haza értem, leültem reggelizni, és elöntött a vér újra.

Azonnal mentőt hívtunk újra, ismét bevittek ugyan oda, és ugyan az az orvos vizsgált.

„Hát maga tényleg vérzik.”

Igen…

Befektettek a kórházba, a vérzésem csökkent. Majd azon a héten vasárnap ismét elöntött a vér, megvizsgált egy tanuló kishölgy (örök hálám neki!!), és mondta, hogy azonnal hív mentőt, átszállítanak a Sote-ra, mert fent áll a koraszülés, ugyanis 1 cm-t rövidült a méhnyak, szívárog a magzatvíz és nyitva vagyok 1 újnyira. Szerencsére a baba jól van.

Átvittek a Sote-ra, 8 óra szülőszoba után felvittek osztályra, és pihenhettem.

Onnantól 2 naponta ultrahang, minden nap vérvétel, rengeteg infúzió, tüdőérlelő…stb

24.héten lekerültem a szülőszobára egy rossz ctg miatt, nem mozgott eleget a gyerek, de nem volt gond utána.

25.héten egy szerdai napon fájásokra ébredtem, jeleztem a nővérnek, a ctg is mutatta, így mentem megint a szülőszobára. 5 perces fájásaim voltak, majd 3 percesek. A főorvos odajött hozzám, és döntés elé állított. Megszülöm a gyereket ott azonnal, vagy kapok egy visszatartó gyógyszert, amivel elfogadom hogy a gyereknek a mozgásfejlődése lelassulhat.

A másodikat választottam, így aláíratott egy papírt, és megkaptam a gyógyszert.

2022.április 7.-én a szokásos rutin ultrahangon az orvosom azt mondta, hogy lát egy pici cisztát a lepénynél, de ne aggódjak nincsen semmi gond.

Nem aggódtam, aranyos volt, megnyugtatott.

Minden jó volt aznap, beszélgettünk a szobatársakkal, este kártyáztunk, éjfélkor, pedig lefeküldtünk aludni.

El se aludtam, és éreztem hogy a lábamnál folyik valami, azonnal kipattantam az ágyból, ki a mosdóba. Szobatársaimnak útközben annyit tudtam mondani, hogy valami nagy baj van…

Ők felkeltek, szóltak a nővérnek, aki hívott egy orvost. Ömlött belőlem a vér… A takaró, a ruhám, az ágynemű, a matrac minden olyan lett… Bejött az orvos, rám nézett, de nem vizsgált meg, annyit mondott tegyünk fel 1 órás ctg-t. A nővér 10 percig (számomra egy örökkévalóságig) kereste a gyerek szívhangját, de nem találta. Tolókocsiba ültetett, és szülőszoba felé vettük az irányt.

Szülőszobán 2 orvos, vizsgált, és annyit mondtak „Van egy perce felhívni apukát, hogy megyünk a műtőbe”. Teljesen elfolyt a magzatvizem, és már csak a vér folyik, a gyerek élete és az enyém veszélyben van.

Azonnal a műtő sürgősségi császár.

Amikor toltak ki engem a műtőből, akkor ért oda a párom. Kaptam egy puszit, és vittek az intenzívre 6 órát feküdni.

Sose felejtem el az ott töltött éjszakát. Amikor jött hozzám cserélni a nővér az infúziót, akkor tértem egy picit magamhoz, és megkérdeztem, hogy van a baba. „Nem tudom él e vagy hal, itt nem a gyerekkel foglalkozunk, hanem önnel!” És így hagyott ott engem, ezzel a mondattal aludtam vissza, mert nem volt erőm ébren lenni.

A gyerek sok vért nyelt, így veszélyben volt nagyon. 2 napig hányt miatta. 2 napig lélegeztetőgépen volt, 2 napig légzéstámogatást igényelt. Az 5.napon szállítottak át Karolinát egy másik kórházban, ahol a hízás volt a cél. Sajnos szaturációs esései voltak nagyon sokáig, emiatt coffeint kapott sokáig.

Április 8.-án született 1670 g-mal és 40 cm-rel, és május 8.-án mentünk haza 2220 g-mal és 42 cm-rel.

Szerencsére nincs a gyermeknek semmilyen lemaradása, kúszik, mászik, ül, áll, 2 lépést már megy egyedül. És néha be se áll a kis szája, de mi imádjuk nagyon.

Ő a mi kis hősünk, Karolina Hanna.

Hanna