„Én az eddigi önkéntes munkám során mindig arra gondoltam, hogy ha csak egy sorstársnak is könnyebbé teszem azt a nagyon nehéz időszakot egy információval, biztatással, amit átél, akkor már egy családnak könnyebb a megértés-elfogadás, mint nekünk volt…
az önkéntesség nagyon hiteles és személyes dolog: A segítség nem a bérezés vagy a munkaidő kitöltése miatt történik, egyszerűen szívből jön.
És esetünkben a sorstársnak könnyebb lehet elfogadni egy tapasztalatot, tényt, ha azt olyan mondja, aki megélte.
Az önkéntességem „önös érdek is”, hiszen meggyőződésem, hogy saját lelkem gyógyítom vele, saját élettörténetem egy bizony részét dolgozom fele általa. Illetve számomra is nagyon fontos, hogy egy jó közösség tagja vagyok, KORE tagjaitól kitartást, hitet tanultam„
(Eszter)
A koraszülés bennem mély nyomot hagyott. Még most is, évekkel később, ártalmatlan vagy akár boldog pillanatokban, két egészséges gyerekkel is képes ez a gomb bekapcsolni.
Öt és fél éve boncolgatom, fejtegetem ennek a traumának a misztériumát, ami egyszerre volt tompa, masszaszerű, és éles, lüktető. Fájdalmas, zűrzavaros, különleges.
Sokat elvett tőlem, és sokat is adott hozzám. Nem várható el senkitől, hogy teljes mértékig átlásson, átérezzen egy olyan helyzetet, amit ő maga nem élt át, de azt gondolom, hogy közelebb lehet húzni egymáshoz a szálakat.
Ezt pedig csak úgy lehet, ha segítünk belesni a függöny mögé. Ez az én önkéntességem, keresem azokat a szálakat, amiket össze lehet húzni.
Ma van az önkéntesség világnapja.
(Kriszti)
A koraszülés volt életem legmeghatározóbb pillanata, amikor kislányom 26 hetesen, a nagyon pöttöm formácskájával megérkezett. Az ezt követő folyamatok és az intenzív kórházi napok mélyen érintettek, olyan világba csöppentünk mely teljesen ismeretlen volt számunkra. Kislányom küzdelme és kitartása inspirált, de közben én is szembenéztem a saját érzéseimmel és sokszor uralta a napjainkat a kétségbeesés és az aggodalom. Azonban hittem végig magunkban és ő benne. Már a kórházban megszületett az önkéntes érzés, szerettem volna támasza lenni a sorstársaknak, sokszor éreztem akkoriban ennek ott a szükségét. Miután a kórházból hazatérhettünk, nem múlt el ez az érzés így ennek köszönhetően váltam önkéntessé, mert láttam, milyen nagy szükség van támogatásra az ilyen helyzetben lévő babáknak és családjaiknak.
(Edit)
Hargitai Mariann vagyok, koraszülő. 2008-ban, második gyermekem születésekor egy internetes fórum volt az egyetlen lehetséges információforrásom.
A fórum egyes tagjainak kitartása és ereje magával vitt, így lettem 2011-ben a KORE egyik alapítója.
Az egyesület tagjaival először a közös „sors”, később a közös munka és a szoros barátság is összekötött.
Büszke vagyok az elért eredményekre, büszke vagyok a közösségre, amit felépítettünk, hiszem, hogy nagyban hozzájárultunk a koraszülők helyzetének javításához.
Ma van az önkéntesség világnapja.
(Edit)
Önkéntesség világnapja- Anna KORE
Gyermekem születése előtt is fontosnak tartottam azt, hogy segítsek másoknak.
De csak az ő érkezése után kezdtem foglalkozni azzal, hogy ezt másoknak is megmutassam. Önkéntesként tenni valamit jót az feltölt még akkor is, ha nehéz időszakon megyünk keresztül.
Nekem fogódzót adott a krízisben, hogy segíthettem, akkor és azóta is egy biztos pontja az életemnek.
(Mariann)
Szeretek önkénteskedni, mert ilyenkor visszaadhatok valamit abból a rengeteg segítségből és a sok jóból amit annak idején -akár ismeretlenektől is kaptunk.
Ilyenkor mintha törlesztenék azért, hogy Zsóka velünk maradhatott és megcáfolva a jóslatokat jól van.
A KORE önkénteseként az érzékenyítés mellett a legfontosabb feladatunknak az ellátórendszer hiányosságainak a kiküszöbölését tartom az érintett szülők számára.
Ma van az önkéntesség világnapja.
(Zsuzsi)
Az első gyermekem érkezett a vártnál sokkal korábban. Olyan élethelyzetbe kerültem, amire nem lehet előre felkészülni és amelyből nekem a mentőcsapat legfontosabb részét egy, érintett szülők által életre hívott fórum adta. A családomon, barátaimon túl tőlük kaptam a legtöbb segítséget ahhoz, hogy 3 hónapon keresztül minden egyes nap legyen elég erőm meglátogatni a fiúnkat a kórházban. Azt követően pedig a fejlesztések, terápiák útvesztőjében kísérték utamat. Ebből a maréknyi szülőből jött létre a KORE.
Nagyon fontosnak tartom, hogy azt, amit én az utunk elején tőlük kaptam, tovább adhassam azoknak, akik most lépnek rá a koraszülőség rögös útjára. Ma van az önkéntesség világnapja.
(Betty)
