Ha SNI gyermekedet normál közösségbe íratod

Egyszer csak elérkezik az idő, hogy gyermekednek az óvodai környezetet el kell hagynia és újabb mérföldkőhöz érkezve iskolai elvárásoknak kell megfelelnie. Számunkra ez 2012 év elején tudatosodott, mikor kisfiúnkat a 3 sz. Tanulási Képességet Vizsgáló Bizottság megvizsgálta és iskolaérettnek minősítette. A felmérés szerint az élethez meg van az esze, kb. 11 éves gyerek szintjén van, viszont a tanuláshoz szükséges részképességekben el van maradva, főleg a figyelem megtartása rövid kb. 10 – 15 perc, hamar elfárad, munkavégzése lassú. SNI besorolást kapott, ennek megfelelően keressünk befogadó iskolát, és akkor kijelölik azt számunkra. Előzményként: gyermekünk 2005.-ben 25. hétre 820 gr.-al, 36 cm-el látta meg a napvilágot.

Elkezdtük keresni a lehetőségeket, szóba került a Maixner alapítványi iskola, hiszen itt van a kerületünkben, és a „diszes” gyerekekkel foglalkoznak kiemelten, – a koraszülöttségből adódóan a veszélyeztetettség fenn állhat,- így ellátogattunk a nyílt napjukra, mely nagyon tetszett. A gyerekeket egy saját szakember méri fel, aki nagyon kiszelektálja őket, bennünket alapból elutasított. A lényeg, hogy egy osztályt indítanak minden évfolyamon és összesen négy SNI gyereket vesznek fel egy osztályba, a túljelentkezés minden évben többszöröse a felvehető gyerekeknek, ráadásul lehet, hogy már előző évben oda „ígérik” a SNI helyeket, ezt értsd úgy, hogy Ő még iskola éretlennek minősíti, de ha visszatartod még egy évet jövő tanévre kiadja a befogadó nyilatkozatot.

Viszont egy fontos információval bővültünk gyermekünk valószínűleg nem „diszes”.

Ebben az évben, kerületünkben a Polgármesteri Hivatal hozott egy határozatot miszerint,- hiába van a szülőknek szabad iskolaválasztási joga,- ha nem területileg illetékes iskolába íratja gyermekét, az iskola igazgatónak el kell utasítania a jelentkezőt, mely ellen a jegyzőnél fellebbezéssel élhet a szülő. Tehát, ha elutasításra kerül a sor, jó későn tudsz lépni és másik intézményt keresni, és mivel az SNI viszonylatban még kevesebb a hely, induló osztályonként kb. 4-5 fő. Döntésedbe közrejátszik még, hogy a munkahelyedhez, vagy a lakhelyedhez legyen közel az iskola.

Fentieket mérlegelve, így néztük meg a területileg illetékes iskolánkat. Gyereket szoktatva az új „mérföldkőhöz”, a nyílt napokra családostól eljártunk, így megismerkedhetett az elsős tanítókkal, leendő osztályfőnökökkel. Sok helyen hallottuk és mindenki azt javasolta, hogy ne iskolát válassz elsőre, hanem pedagógust. Itt nem volt erre lehetőség, ide beiratkoztunk, majd az első szülői értekezleten szembesülhettünk melyik osztályba kerültünk. Véleményem szerint, ha nincs a közvetlen környezetedben ismerős tanító, akkor csak külső jegyek alapján – szimpatikus, vagy ellenszenves, kedves a gyerekeddel, vagy sem -, vagy mások ajánlására választhatsz (de az ő gyereke nem a te gyereked, aki neki megfelelt, az nem biztos, hogy neked is) és különben is a gyereknek kell kijönnie a tanáraival és társaival, így ez nem okozott számunkra problémát. Ez az intézmény SNI gyerekeket fogad, kijáró fejlesztő pedagógus, logopédus foglalkozik a rászorulókkal, a suliban van Ayres torna iskolapszichológusi segítséggel, ráadásul napközi otthonos rendszerben tanítanak, tehát van 2 tanár velük, délelőtt, délután vannak órák és kiviszik őket délelőtt és délután is 1-1 órát a szabadba. Reggel 7,40-től 16,30-ig vannak velük.

Amennyiben a szülők megszavazzák az osztálypénzt, minden hónapban szerveznek nekik külsős programokat, mieink az elmúlt fél évben voltak a Közlekedési Múzeumban, korcsolyázni, a közösségi házban kézműves foglalkozáson ajándékot készítettek karácsonyra, kétszer voltak már színházban is. Az iskola keretein belül szerveztek már kacat vásárt, kézműves vásárt, egészség ételek vásárát, őszi termésekből készített tárgyak, képek kiállítását, melyeken már az elsősök is aktívan részt vehettek. Az osztály készült műsorral karácsonyra és egymást is megajándékozták. Farsangra prózai és táncos előadást mutattak be, melyben majdnem az egész osztály, részt vett.

Aránylag kis létszámú osztályokat indítottak 22 gyerek jár egy osztályba,- fele lány fele fiú arányban,- ebből öt SNI-s gyermek van különböző problémákkal.

Amivel szembesülnünk kellett, hogy az iskola már egy teljesen más közösség, mint az óvoda, itt már nagyon nagy a szabadság, elvárás az önálló életvezetés tekintetében. Vigyázniuk kell a felszerelésükre, egyedül kell öltözniük, vetkőzniük, cipőt bekötniük, hamar alkalmazkodniuk kell egymáshoz, tanáraikhoz, az új helyzethez. Itt már elsőben nem egy helyen vannak, egy nap akár többször is mennek egyik helyről a másikra. Ha nem öltözik fel rendesen senkit nem zavar, volt rá precedens, hogy sapka, sál nélkül kigombolt kabátban volt kint a gyerek télvíz idején. Iskolánk előtt van egy szabad tér, – régen közlekedési park volt, – ahová kiviszik őket, és mehetnek játszani. Rengeteg az olyan gyerek, aki a megváltozott körülményeket agresszivitással vezeti le, vagy már előzőleg is ilyen volt. Lelöki a társát a mászóka tetejéről, ahelyett, hogy megkérné, ne másszon utána. A mi fiunkat, már az első nap az ügyeleten kellemetlenség érte, kezét egy másik gyerek ököllel verte, azóta hallani nem akar az ügyeletről.

Rögtön elsőben már hat tanár tanítja a gyerekeket, torna, matek, magyar, angol, számítástechnika, ének, mindenkihez nem tudsz oda menni és elmesélni, hogy a gyereked mért nem olyan, mint a többi, pár hónap alatt döbbensz rá, hogy a szakértői papírt, meg amit kértek a gyerekről szülői jellemzést a két osztályfőnökön kívül más nem olvasta el.

Javasolták, hogy tanítás után még a túlmozgásos gyerekek menjenek sportolni, erre suliban van lehetőség, így kezdtünk edzésre járni heti 3x. Illetve a kézügyesség fejlesztésre heti egy alkalommal kerámia szakkörre. Az edzőnek elmeséltük mi van a gyerekkel, milyen egyensúlyi problémával küzd, stb. mégis sikerült neki nagyon rövid idő alatt elvenni a kedvét az egésztől. Azt vettük észre, hogy egyre több leckét kell pótolni, hol a matek, hol a magyar füzetekben, mire két hónap után kiderült, hogy fejlesztésre erről a két óráról viszik el a gyereket. Volt olyan hetünk, amikor minden este fél 6-tól 7-ig pótoltunk és a hétvégén mindkét nap reggeltől estig leckét írtunk és tanultunk, mert a heti három új betűből kettőn nem volt ott. Én tanítottam neki meg írni és olvasni is. Majd közölte a tanár néni, hogy azt nem lentről kezdjük írni, hanem fentről, nem jól rögzül így a gyerekben, az nem „há”, hanem „h”, mert csak hangot ejtünk stb. Matekból ugyan nem volt ott mikor a számot tanulták írni, de már számoljon vele és írja is helyesen. Folyamatosan kérdezgetni kellett, mi volt aznap mit kell pótolnunk, hogy a többiekkel tudjon haladni napközben. Közben rá kellett döbbennünk, hogy míg az osztály már a kilences számkörben jár addig a fejlesztővel még csak a hetest veszik. Nagyon rövid idő alatt elértük, hogy gyermekünket szépen túlterheltük, már totális ellenállásba ütköztünk nála, ekkor mentem az igazgatóhoz, hogy ez a helyzet se nekünk szülőknek, se a gyereknek nem jó. Már a szülő gyerek viszony kárára megy az egész, jöjjünk össze szülők, pedagógusok, fejlesztők és beszéljük át kinek mi a feladata, főleg tőlünk mit várnak el, mert ha én ezt előre tudom, akkor elvégeztem volna a tanítóképzőt. Megértették a problémámat, viszont elhangzott az is mit izgatom magam megbuktatni az SNI-s gyerekeket nem lehet. Engem az izgatott, hogy milyen kritériumnak kell megfelelnie, ha fejlesztő hetes számkörben tart, akkor a Zsoltitól a kilencest vagy a hetest kérdezik. Természetesen a kilencest. Eredmény volt: új betűket csak délelőtt vesznek, délután írni tanulják, nekünk nem kell mindent pótolni, kevesebb is elég. Matematikából is van kedvezmény, nem kell mindent pótolni, ha aláírom, hogy látom hol haladnak és játékos formában foglalkozunk vele, azt is elfogadják.

Ezek mellett, rengeteg verset kell tanulniuk, az első félévben környezetből tudniuk kell az évszakokat, a hozzájuk tartozó hónapokkal, a hét napjait, egy év hány hónapból áll, egy hónap hány hétből, egy hét hány napból. Télen milyen ünnepek vannak és hányadikán. pl. dec. 24. Szenteste, 25-26. karácsony Mikor született, hány éves, hol lakik. Melyik állat mit eszik, és hogy mozog. Milyen a téli, őszi természet, időjárás, stb. Ebből minden gyerek felelt.

Fentiek ellenére a gyerek szeret suliba járni, és szereti a tanárait

Szülőként egyet tanácsolhatok, hihetetlen türelemmel, rengeteg időráfordítással a lemaradások behozhatók, talán ha újra kezdhetnénk, akkor egy picit már előre tanítottunk volna sok mindent. Ne nagy dolgokra gondoljatok: – cipő bekötése, saját eszközeinek, ruháinak felismerése, hogy vigyázzon a dolgaira, ne hagyja el őket, gyorsan önállóan öltözködjön, ha elmondod neki, mit tegyen bele, mondjuk egy dobozba – később táska – minden belekerül e, vagy a felét elfelejti majd hazahozni.