A koraszülés majdnem minden tizedik kisbabát és édesanyát érinti hazánkban, és bár ez megfelel az átlagnak, Magyarországon van még mit tenni a tájékoztatás, a diagnosztizálás és a kezelés terén. Pedig a kockázatok időben történő felismerése, a kismama, majd a baba megfelelő kezelése és ellátása jelentősen javíthatja a korababa életkilátásait.

A koraszülések aránya hazánkban 9%, ez évente nagyjából 8500-9000 koraszülött babát jelent, közülük több mint 6000 intenzív koraszülött osztályon (PIC) kezdi meg az életét. Összehasonlításképpen: a svéd babák 4,7 %-a, a franciák 6 %-a, az osztrákok 5,5 %-a koraszülött. Dacára a koraszülés területén elért óriási fejlődéseknek, hazánkban ezen a téren van még tennivaló főleg a prevenció és a kezelés területén. Kényes téma ez, nem beszélünk róla, miközben a korán szülő anyákat – még akkor is, ha önhibájukon kívül jött ideje korán a baba – mardossa az önvád, esetleg még le is tagadják, ami velük történt. Létezik ugyanis egy tévhit, miszerint a koraszülést az anya gondatlansága okozza, pedig az esetek többségében szó sincs erről.

Mi az oka, ha korán jön a baba?

Az esetek felében (!) nem lehet tudni, mi váltja ki a koraszülést, a másik felében viszont rizikófaktorként szerepet játszhat az anya életkora (18 év alatt és 40 év felett magasabb a kockázat), az ikerterhesség, terhességi cukorbetegség, magas vérnyomás, húgyúti fertőzések, korábbi koraszülés, a stresszes életmód, a rossz szociális és higiénés körülmények, a dohányzás, az alkohol- és drogfogyasztás. Sokan osztják a véleményt: a koraszülés sajnos bárkivel megtörténhet akkor is, ha mindenre odafigyelt és minden utasítást betartott.

Meddig koraszülött a baba?

Mi fán terem a koraszülés?

Koraszülöttnek neveznek minden olyan újszülöttet, aki a terhesség 24-37. hete között jön világra. Az életben maradási esélyek és a későbbi életminőség szempontjából fontosabb a terhesség kora (normál esetben ez 40 hét), mint a megszületett baba súlya. Például egy 27. hétre 700 grammal született kora-baba jelentős „előnyben” van egy 24. hetes, 800 grammos babával szemben. A 24. hétre születettek egészséges életben maradási esélye 10-15% A koraszülöttek (különösen a 28. hét előtt) már néhány órásan megtapasztalják a fájdalmat, a légzési nehézségeket, s nem kaphatják meg ugyanazt a törődést, szüleik simogatását, mint időre született társaik. Gyakran igényelnek lélegeztetést, az idegrendszer éretlensége és sérülékenysége miatt pedig a későbbiekben előfordulhatnak neurológiai eltérések, érzékszervi károsodások.

Koraszülöttek esélyei

Jó esélyek a túlélésre

A koraszülést az esetek jelentős részében még gondos orvosi felügyelet mellett sem tudják megelőzni, de a szülés késleltetésére és a koraszülött életkilátásainak javítására korszerű eszközök állnak rendelkezésre. Nagyon fontos például a kortikoszteroid nevű anyag, közismertebb nevén a tüdőérlelő injekció. Ennek beadása fenyegető koraszülés esetén a szülész-nőgyógyász feladata, aki ezzel tudja segíteni a baba tüdejének érését. A Perinatális Intenzív Centrumok (PIC) kulcsszereplői a kora-babák gondozásának, a károsodások kivédésének. Itt neonatológusok, azaz újszülött-koraszülött gyógyászok és jól képzett nővérek ápolják a kicsiket. A legmagasabban felkészült osztályokon (PIC III.) az 1000 gramm alatti, 24-25. hetes koraszülötteknek is van esélyük a túlélésre.

A környezet megbélyegez

Eddig a tények és az adatok. Ezekkel „felszerelkezve” ültünk le beszélgetni Kulcsár Judittal, a Koraszülöttekért Közhasznú Egyesület (KORE) egyik alapítójával, aki nem mellesleg gyógypedagógus. Arra voltunk kíváncsiak, miért osztják a véleményt, miszerint van még tennivaló? Judit egyébként két gyermekes édesanya, kisfia és kislánya is szívritmuszavarral született, Milán ráadásul korábban a kelleténél. Judit a szülés után a sorstársakhoz fordult lelki támaszért, tavaly pedig együtt megalapították a KORE-t. Amellett, hogy fontosnak tartják a társadalom felvilágosítását, lelkisegély-szolgálattal segítenek az érintetteknek: törődéssel, meghallgatással, tapasztalatokkal, információkkal, azaz csupa olyan dologgal, amiből – ahogy Judit mondja – kevés jut a koraszült anyukáknak. „Ők hetekig, hónapokig nem ölelhetik meg gyermeküket, környezetük gyakran megbélyegzi, segítség nélkül magára hagyja őket” – sorolja a szomorú helyzetet Judit, aki további problémákat is lát…

Tájékozódni kell!

„Tájékoztatással, megelőzéssel és megfelelő ellátással csökkenteni lehetne a koraszülöttek számát” – hangsúlyozza Judit, aki szerint az orvosok, védőnők, szülésznők csupán bele-belekapnak a témába (rosszabb esetben letorkolják az érdeklődő kismamát, hogy nem így kell hozzáállni), de hogy a koraszülés mivel jár, hogyan lehet rá felkészülni, arról nem igazán beszél senki. Mert Magyarországon ez tabu. Judit úgy látja, a kismamák is csak akkor ássák bele magukat a témába, amikor már túl vannak egy ilyen traumán. A KORE arra szeretné biztatni a kismamákat, hogy tájékozódjanak és ne féljenek kérdezni, kérni. Hiszen az orvosnak az a feladata, hogy válaszoljon! És annak is érdemes utánajárni, mely kórházakban működik PIC… Fel kell készülni arra, ha túl korán jön a baba.

Csökkenő túlélési esélyek

„A nőgyógyászoknak nagy a felelősségük. Sokan például magnéziumot, illetve tartós ágynyugalmat írnak elő a kismamának, ha megállapítható a koraszülés kockázata, ez viszont nem biztos, hogy elegendő a koraszülés megelőzésére. Emellett modern diagnosztika is kellene, fontos lenne tisztázni, hogy alacsony vagy nagy kockázatú terhességről van-e szó. Fenyegető koraszülés esetén pedig tocolysis-sel meg kell próbálni megakadályozni a koraszülés bekövetkezését – mondja Judit, aki azt is hozzáteszi: fenyegető koraszülés esetén szakmai ajánlás, hogy a 34. hét előtt a tüdő érlelésére szteroid kezelés szükséges. Ami egyébként egy olcsó injekció, ám sokszorosan növeli a baba életbenmaradási -, illetve minőségi életre való esélyét. A szomorú tény az, hogy ezt a kismamák – az európai 80%-os átlaggal szemben – kb. 35%-a kapja csak meg. Nem tudni, miért. És itt egy másik probléma is… „Szintén a szakmai protokoll írja elő, hogy a 32. terhességi hét előtt beindult koraszüléseknél a babát méhen belül (még megszületése előtt) kell szállítani PIC III-mal rendelkező intézménybe, mert így a legnagyobb az esély az egészséges életben maradásra. Ennek ellenére sok babát először világra segítenek, majd tovább szállítják őket – szerencsésebb esetben az adott kórházon belül másik épületbe, rosszabb esetben kilométerekkel arrébb. Minél messzebbre kell vinni a babát, annál jobban csökkennek a túlélési esélyek” – magyarázza Judit.

Koraszülött intenzív osztály-Ha túl korán jön a baba

Meddig vannak az intenzív osztályon?

A koraszülötteknek általában addig kell az intenzív osztályon maradniuk, amíg el nem érik a 34-35. hetes kort, de az ellátás itt nem ér véget – az utógondozásnak, a korai fejlesztésnek is nagyon fontos szerepe van. Kiváló módszerek állnak ehhez rendelkezésre, köztük 3 hungarikum: a Katona-féle neuroterápia, a Pető-módszer és a DSGM-terápia. Judit szerint sajnos e téren is vannak hiányosságok, ugyanis a korai fejlesztést illetően sajnos nem egyértelmű a szereposztás az egészségügy és a közoktatás között. Pedig a korai fejlesztés lényege és csodája éppen abban rejlik, hogy minél előbb el kell kezdeni.

„Probléma, hogy a kórházak zömében nincs pszichológus, aki segítené a babájától elszakított édesanyát a trauma feldolgozásában. Ugyanilyen kevés azon helyek száma, ahol lehetőség van a kenguru módszerre, azaz arra, hogy a babát rendszeresen, a nap nagy részében az inkubátorból anyukája meztelen mellkasára helyezzék. Ez bizonyítottan jó hatással van a kora-babákra, nem véletlen, hogy világszerte alkalmazzák. Nálunk érthetetlen módon még gyerekcipőben jár.

Van még tennivaló, nem vitás. A KORE legfőbb célja, hogy „közelebb hozzák” a témát, a traumán átesett családok számára pedig fejlesztési módszereket, szakembereket, intézményeket ajánlanak. Hogy tudják, mire számíthatnak, és képesek legyenek bízni a jövőben, a kicsi gyermekükben, és abban, hogy igenis mindannyian teljes életet élhetnek majd.

A cikk, egyesületünk közreműködésével a BabaPatika magazinban jelent meg.