Csak jókat tudok mondani. Komolyan. 2007 őszén 40 napot töltött ott a kisebb fiam. Mind az orvosok, mind a nővérek kedvesek, segítőkészek, senkire nem lehet egyetlen rossz szavam sem. A főorvos különösen kedves, empatikus, nemcsak a babákhoz, hanem a szülőkhöz is értő ember.
Az osztályra nehéz bejutni, csengetés után belülről nyitják az ajtót. Köpeny és lábzsák felvétele után lehet bemenni a kicsikhez (szülők bármikor, nagyszülők a benttartózkodás ideje alatt 1x), balra koraszülött intenzív szobák, jobbra „hízlalda”.

Szinte bármikor lehet menni az intenzíves babákhoz. A már stabil babákat pedig a nappali etetések alatt lehet látogatni, de soha-soha nem mondták, hogy „köszönjük anyuka, mostmár menni kéne”.
Már az intenzíven is lehet kicsit segíteni, pelenkázni, cumival etetni, a hízós időszak alatt pedig volt olyan szülőpár, akik szinte egész nap a kislányukkal voltak.
Ez idő alatt kenguruzást nem láttam, de amikortól a baba állapota engedi, a szülők kezébe adják.
A babának nincs konkrét kezelőorvosa, de vannak, akik jobban ismerik, pontos felvilágosítást tudnak adni. A nővérek is beszámolnak az állapotáról, nyilván nem részletekbe menően. (A gyermek kórlapjába a szülőnek is bele lehet nézni.)
A lefejt tejet nem hőkezelik, adnak steril üveget, amiben naponta lehet hozni a babának szükséges mennyiséget. Külön fejős szoba nincs, de a baba mellett lehet fejni, ha szükséges.
Hazamenetel előtt van lehetőség baba-mama szobás befekvésre, ezt nem próbáltuk.
Mi 1600 grammosan kezdtünk szopizni, ez persze baba-állapot függő.
Örülnek, ha popsitörlőt, pelenkát viszünk, pici ruhájuk rengetek van.
Koraszülött utógondozás is létezik, 3 havonta, az egyik adjunktus asszony végzi.