Egy szép nyári napon 2003. augusztus 30-án minden előjel nélkül elfolyt a magzatvíz.
Ok, szülünk. 33. hét.
Megy a mantra pakolás közben, hogy elég nagy már, nem lesz gond, majd kint megnő…
Kapkodás.
Gyerekfelügyelet szerzése a nagytesónak, és irány a kórház.
De melyik?
A legközelebbi.
Kedves, nyugodt orvos fogad, mindent elmagyaráz, és mentőt hív, hogy átvigyenek minket egy PIC-cel rendelkező kórházba.
A mentőben összenézünk a Férjjel, és megállapítjuk: „Akkor Zénó lesz” Ezek voltak az első percek pánikjai, majd augusztus 31-én megszületett Zsombor (jó, hát reggelre meggondoltam magam). 33. hét, 2280 g, 48 cm, 9/10-es apgar.
Az időben megkapott tüdőérlelő megfelelően dolgozott, sem légzésrásegítésre, sem egyébre nem volt szüksége már akkor sem. 12 nap után itthon voltunk vele.
Ő a középső gyerekünk, így akár rutinos szülőnek is mondhatom magamat, és mégis, vele valahogy rendszeren kívüliek lettünk.
Senki nem tudott mit kezdeni a helyzettel, hogy koraszülöttnek nagy, időre születettnek kicsi. Kezdetektől próbálták belepréselni az átlagos rendszerbe.
De nem stimmelt. Eleinte kisebb volt (majd behozta), majd a mozgása picit eltért (vittük fejlesztésre, helyre jött), aztán valahogy a beszéde sem volt az átlagos (orrmandulaműtét, logopédus, megoldódott), majd az írása is furán alakult (fejlesztés, felmentés a helyesírás osztályzása alól).
Semmi komoly, semmi drasztikus. És mégis. Az anyai féltés ott a magzatvíz elfolyásának pillanatában bevésődött. Minden lépését aggódva figyelem azóta is.
Nem tudom megmondani, és nem tudom megmagyarázni, miért féltem őt jobban, mint a testvéreit. Semmilyen okot nem adott rá. Soha.
Mindig minden akadályt jól vett legyen az iskola, legyen az sport, legyenek a társas kapcsolatai. És mégis.
Ott a folyamatos féltés. Sokkal erősebben, mint a testvéreivel kapcsolatban.
És persze ott a bizalom, amivel nem élt vissza soha, így ezt a féltést csak magamban érzem, felé igyekszem nem közvetíteni.
A születésnapja kapcsán az évek múlását mindig a tanévekhez kötöttem.
A 7. születésnapjakor kezdte az iskolát https://koraszulott.com/a-korababam-iskolaba-ment/ , most pedig az utolsó tanévét kezdi a középiskolában.
Sok sikert a felnőtt létben Zsombor!
