B. Bengő Hajnalka vagyok, egy 5 éves koraszülött Leányka édesanyja. A sors úgy hozta, hogy egy különleges útra terelődött az életem, családunk élete. 2006 szeptemberében a 25. terhességi héten világra hoztam ikergyermekeimet, egy kislányt és egy kisfiút. Születési súlyuk együtt nem érte el az 1500 grammot. Kisfiam két napot kapott az életből és itt hagyott minket, a tehetetlen fájdalom maradt utána. Panna 550 grammosan a küzdés magas iskoláját megmutatva mára már gyönyörű, ép, „egészséges”, értelmes, érdeklődő, zsiványka „nagylány” (bocsássátok meg nekem, ha egy kis anyai elfogultság is került ide).

Ha lecsukom a szemem, mind a mai napig újra és újra fel tudom idézni és újra átélem, mi történt abban a négy és fél hónapban, amit a Kórházban töltöttünk. Hallom a PIC-ben inkubátorban fekvő aprócska Gyermekem életét fenntartó gépek kattogását, sípolását. Látom az éretlen kis testet körbeölelő vezetékek, csövek labirintusát. Érzem a tehetetlenség, és az állandó aggodalom bénító erejét. Várom, és egyben rettegem minden nap reggelét, mi történt éjszaka és mit hoz az új nap. És átélem újra és újra azokat a boldog pillanatokat is, amikor négy hetesen először a kezemben tarthatom Gyermekem, és maga volt a gyönyör, amikor először szopott 8 hetesen 5 grammot.

Vártam a csodát, hogy egy tenyérnyi ember magocskából emberpalánta legyen, aki képes lesz önállóan lélegezni, táplálkozni és talán majd futni, beszélni, gondolkodni…. Most már tudom, a csoda megtörtént! Közben nagyon sok mindent át- és megéltem.

A nehézségek között, ami tökéletesen működött az a szoptatás. Panna első mellre helyezésétől kezdve 2 és fél éves koráig szopott. Imádott szopni és én imádtam szoptatni!

A kórházban vezetett naplómban így fogalmaztam meg, az első szopizás élményét:

Napló 2006.11.24. (péntek) bejegyzés 20 óra 30 perc

Súly: 910 gramm

Szopott: 5 gramm

„Kicsim a mai nap életem legboldogabb napjai között az első lett! Olyan eseményt éltem át általad és olyan csodát, élményt kaptam Tőled, amiért egész életemben hálás leszek Neked!

Ma a fél tizenkettes látogatáskor cicire kerültél és SZOPIZTÁL! Fantasztikus volt, még most is, ha rágondolok, transzba jövök! Köszönöm Neked! Anya vagyok és ennél nincs is csodálatosabb dolog a világon! Boldoggá tettél! Egy csöppség vagy és mégis életem legmeghatározóbb és legboldogabb érzéseit Tőled kapom meg!

Soha meg sem fordul a fejemben, hogy ne szoptassak, pedig a szülés után a nőgyógyászom –tudva, hogy gyermekeim élete hajszálon függ – a tejelválasztás gyógyszeres meggátlását ajánlotta. Határozottságom és kitartásomnak köszönhetően a császáros szülést követő 4. napon melleim nagyon látványosan háromszorosára nőttek és segítséggel megtanultam fejni – elárulom az eleje nehézségekkel teli volt, sőt időközéként fájdalmas is- de a jó technika, majd később a fejőgép csodákat tett!

Napról napra több tejem lett – valószínű az ikerszülés is ezt kódolta – így Panna baba, ahogy anyatejet kaphatott az én „speciális koratejem” várt rá.

Ez után csak fejtem és fejtem 3 óránként és ezt tettem azután is, hogy az első szoptatás Panna 8 hetes korában megtörtént. Amikor eljutottunk oda, hogy Panna annyira megerősödött – a várva várt kétóránkénti látogatások egybe kapcsolódtak a szoptatás idejével.

Most egy pillanatra gondolj bele, kedves Anyuka, milyen érzés lenne, ha nem mehetnél oda a babád, gyermeked kiságyához csak meghatározott időben, mondjuk két óránként? Mindezt úgy, hogy várod, kiszóljanak a gyerekszobából, zárt ajtó mögül, hogy jöhet anyuka. Azt hiszem, nem kell, elmeséljem… A koramamák minden alkalommal így várnak a látogatásra, arra, hogy saját gyermeküket láthassák, táplálhassák.

A szoptatás és a találkozás élménye jelentette azt, hogy kézbe vehettem gyermekem, hogy hozzá érhettem és hogy Ő is hozzám ért! Ilyenkor csak ketten voltunk, csak Ő és én, nem számított hányan vannak körülöttünk, mi csak egymást éreztük, a legcsodálatosabb szimbiózist éltük meg.

Elárulom, hogy amíg szopott Pannám az evés, azaz a szopizás ideje ezt különleges érzést hozta újra és újra! Panna nagyon ragaszkodik hozzám, mind a mai napig igényli a test közeliséget, a simogatást, az egymáshoz bújást! És ebben, – tudom – a szoptatás közös élménye is sokat tett!

Kedves Anyuka, – legyen időre érkezett a Gyermeked, vagy koraszülött a Babád – kívánom, hogy éljétek át ti is a szoptatás élményét!

Legyél kitartó és higgy magadban, no meg a GYERMEKEDBEN!

Ha kell, kérj segítséget! Van önzetlen segítség!

Tegyél meg mindent, hogy anyatejjel tud táplálni minél tovább csemetédet, viszont ha valamilyen oknál fogva nem így sikerül, akkor se bánkódj!

Sohase feledd! Gyermekednek Te vagy a legcsodálatosabb Anyukája!