Támogassa adója 1%-val a Koraszülöttekért Országos Egyesületet | Adószámunk: 18283114-1-06

Mi a kenguruzás?

A kenguruzás koraszülött babák esetében kimondottan ajánlott módszer
Mindezek alapján talán belátható, hogy a kengurumódszer valóban számos jótékony hatással segíti a koraszülöttek fejlődését

Mi a kenguruzás?
A kengurumódszert 1979 óta alkalmazzák a koraszülöttek ellátásában. Míg a columbiai Bogotában Martinez doktort és munkatársait még a megfelelő technikai feltételek elégtelensége késztette a kenguruktól ellesett módszer adaptálására, ma már a fejlett országokban is fontos része a PIC- ek (perinatalis intenzív centrumok) hétköznapjainak.

Kenguruzás lényege
A kengurumódszer lényege az “élő inkubátor”- ként is felfogható anya/ apa és a baba szoros kapcsolata, hiszen a bőr-bőr kontaktus révén az igen labilis hőháztartású, koraszülött babák számára éppúgy- ha nem jobban- biztosítható a megfelelő környezeti – és testhőmérséklet, mint a profi inkubátorokban. Tudnunk kell, hogy az éretlen hőszabályozásuk révén a kis koraszülöttek testhőmérséklete rendkívüli mértékben függ a környezetük hőmérsékletétől, ezért nekünk, mesterségesen kell biztosítanunk az őket körülvevő levegő megfelelő hőmérsékletét és páratartalmát.
Az osztályokon végzett vizsgálat is egyértelműen alátámasztotta- hogy kenguruzás közben a babákat nem kell félteni a lehűléstől. A bőrkontaktus eredményeként a mama szervezete a saját testhőmérsékletének változtatásával biztosítja a kis koraszülött számára az ideális, termoneutrális hőmérsékletet.

Ennek további pozitív következménye, hogy a kengurubébik hamarabb, általában 1500 grammtól tolerálják a szobahőmérsékletet, kikerülhetnek az inkubátorból kiságyba, s így a mamák is hamarabb kapcsolódhatnak be a teljes ellátásukba.

S hogy milyen további előnyöket biztosít a koraszülött kenguruzás?
Tudjuk, hogy a csecsemők fejlődése kezdetén a gyakori, hosszas testközelség jelenti a biztonságérzetüket kialakító természetes választ a szüleik részéről. Miért lenne ez másképp a korababáknál?

Ezt a biztonságérzetet a mama szívhangjai, a papa bőrkontaktushoz társuló, méhen belül már megismert hangja jelentik a koraszülött kenguruzás során. A koraszülöttek egyértelműen felismerik a már korábban, a számukra egyértelműen biztonságot jelentő anyaméhben hallott, támogató hangokat. Igazolt tény, hogy már a koraszülött babák is rendelkeznek olyan antennákkal, amelyek édesanyjuk, szüleik érzelmeinek érzékelésére szolgálnak. Az anya idegessége, feszültsége éppúgy átragad rájuk, mint a nyugalma, a kiegyensúlyozottsága. S miközben mi, a PIC-ek munkatársai sokat tehetnek azért, hogy a mama és a papa korrekt tájékoztatást kapva, biztonságban érezzék ránk bízott gyermeküket, a kenguruzás kapcsán, ennek átsugárzásával a teljes csapatot (önmagukat és az osztályon ápolt babák szüleit, nővéreket, orvosokat, de leginkább a koraszülött babájukat ) támogatják.

S vannak számszerűsíthető pozitív hatások. Ezek döntően Svédországban és Hollandiában készült felmérések által rendelkezésünkre álló adatok, melyek igazolják a kengurumódszer hasznosságát, fontosságát. Így: Az anyatej illata, különösen, ha a mama éppen fejt a kenguruzás előtt, szopásra ösztönzi a kis koraszülötteket, akik ilyenkor mindent megtesznek azért, hogy elérjék a mellbimbót.

S a mellbimbó nyalogatása- mert a legkisebbek az érdemi szopáshoz szükséges szívóerőt még sokáig nem tudják kifejteni- a tejelválasztás legjobb ingere. Tudja ezt minden mama, aki hónapokon át, csak a rendszeres fejés által biztosíthatja a koraszülött gyermeke számára létfontosságú anyatejet. S ha kenguruzás közben, a mama mellkasán szondázzuk meg a kis koraszülöttet, az anyatej illata, a jóllakottság érzése és a mama közelsége összetartozó élménnyé válik számára.

Ezáltal természetesebb számukra az átmenet a kengurus szondázásról a szoptatásra. S ők 85%-ban a későbbiekben is csak szopnak, míg a nem kenguruzók esetében ez csak 45%-ban igaz. Még egy évesen is 5%-kal több szopik közülük, mint a nem kenguruzók közül.
Statisztikai tény , hogy a kenguruzó koraszülöttek súlyfejlődése ütemesebb és egyenletesebb a nem kenguruzó társaiknál. Egy svéd felmérés szerint a kenguruzók súlya átlagosan 273g/hét , míg a nem kenguruzóké 196g/hét ütemben gyarapodott, ami azt jelentette, hogy a kengurubébik általában egy héttel hamarabb hagyhatták el a kórházat.

Külön csapatot alkotnak a tüdőbeteg koraszülöttek, akiknek szerencsére- az invazív lélegeztetés visszaszorulásával- folyamatosan csökken a számuk. Ők saját megfigyelésünk szerint is alacsonyabb oxigén igény mellett jobb és stabilabb oxigén szaturációs értékeket mutatnak a mamájuk mellkasán kenguruzva, mint a profi inkubátorba zárva.

A kenguruzó koraszülöttek ritkábban apnoeznak ( apnoenak nevezzük a 20 másodpercet meghaladó légzéskimaradást, ami a koraszülöttekre általánosan jellemző). A mama és a baba légzésének szinkronizációja a mama mellkasának mozgása által, segíti a baba fiziológiás ébredési küszöbének kialakulását, aminek a hirtelen csecsemőhalál rizikójának csökkentésében van szerepe.

S végül, de nem utolsósorban Sloan és mtsai 1994-es eredményei szerint a kenguruzókat az életük első félévében kevesebb súlyos fertőzés veszélyezteti, ez 5% a kontroll 18 %-hoz képest. Ennek főként ott van jelentősége, ahol nagyobb, közösségbe járó testvér van a családban, aki óhatatlanul hazaviszi a közösségekben terjedő, főként légúti kórokozókat.

Mindezek alapján talán belátható, hogy a kengurumódszer valóban számos jótékony hatással segíti a koraszülöttek fejlődését, s ez nem csupán a nélkülözhetetlen életfunkciók javulásában mutatkozik meg, de a kenguruzás pozitív élménye segíti leginkább a korai kötődést, az anyaság mind teljesebb megélését is az intenzív osztályon töltött- babának, szülőknek egyaránt nehéz, nem kevés fájdalommal, szorongással járó – hetek során .

megosztás:

Facebook
Pinterest
LinkedIn
további

Ajánlott írások

Edina és Szabolcs

A koraszülés nem múlik egy nyomtalanul, nem feledteti mindig az egészségesen fejlődő gyermek. Léteznek koraszülött halmozottan sérült gyermekek. Mi folyamatosan szembesültünk vele, milyen egy egészségesen fejlődő gyermek és ezzel párhuzamosan egy sérült gyermek fejlődése.

Anita

Hiszem, hogy a hozzám hasonló helyzetben lévő anyukák kapják fentről az erőt. A rengeteg műtétet és terápiát, mindent, amit végigcsináltunk, amennyi kilométert megtettünk nem lehet és nem lehetett volna másképp megcsinálni. Sokan kérdezik: honnan ez a sok erő? Nem tudom a választ, de érzem, hogy kapom az energiát.