Sok szülő csak akkor kezd gyanakodni, hogy gyermeke látásával valami nincs rendben, amikor az már a mindennapi helyzetekben is észrevehető nehézségeket okoz. Pedig a probléma sok esetben már jóval korábban jelen van, csak gyakran rejtve marad, vagy más okokra vezetjük vissza. A koraszülöttek esetében a rövidlátás, a tompalátás és a kancsalság különösen gyakori, és nem mindig olyan formában jelentkezik, ahogy azt a szülők előzetesen elképzelik.

A korai életkorban jelentkező látásproblémák – főként ha nem járnak együtt egyértelműen azonosítható jelekkel – könnyen észrevétlenek maradhatnak. Különösen igaz ez akkor, ha a gyermek alkalmazkodik hozzájuk, vagy ha a másik szeme jól kompenzálja a gyengébb teljesítményt. Sok szülő ilyenkor még csak sejti, hogy valami nincs rendben, de nem tudja pontosan megfogalmazni, mi a gond.

Éppen ezért kiemelten fontos, hogy a koraszülött gyermekeket rendszeresen szemészeti szűrésre vigyük, és figyeljünk azokra a finom jelekre, amelyek a látás eltérésére utalhatnak. Milyen típusú rövidlátás jellemző a koraszülöttekre, és hogyan tér el ez a klasszikus iskoláskori rövidlátástól?

Korai rövidlátás – más, mint ahogy várnánk

A koraszülöttek körében gyakori egy olyan típusú rövidlátás, amely másfél–kétéves korban akár mínusz 8 dioptriával jelentkezik, és hosszú ideig nem változik – mondta Dr. Domsa Patrícia szemész, gyermekszemész szakorvos, a Nonplus Ultra Látásközpont vezetője, a Máltai Gyermekszemészeti Szűrőprogram szakmai vezetője, valamint a SOTE Egészségtudományi Karának optometrista és a Pécsi Tudományegyetemen önkéntes segítő strabológia oktatója. A Koraszülöttekért Országos Egyesület (KORE) látással és látásfejlesztéssel kapcsolatos podcast adásában a szakértő kiemelte, hogy ez nem az iskoláskorban jelentkező, fokozatosan romló rövidlátás, hanem egy stabil, de eltérő eredetű állapot: nem a szemtengely növekedéséből, hanem például a szaruhártya domborúságából ered.

Ez egy külön alcsoportja a rövidlátásnak. Ugyanakkor ezeket a gyerekeket később is követni kell, mert náluk is kialakulhat egy hagyományos, evolutív rövidlátás, amit az iskoláskor környékén veszünk észre – emelte ki dr. Domsa Patrícia.

A tompalátással kapcsolatban azt hangsúlyozta a doktornő, hogy ez nem egy „meglévő” állapot, hanem egy látásfejlődési zavar következménye. A koraszülöttek körében gyakori a két szem közötti jelentős dioptriakülönbség, ami előidézheti a tompalátást, különösen akkor, ha az egyik szem dominánsan jól lát, a másik pedig elmarad a fejlődésben. Hozzátette: sokszor olyan nagy a különbség, hogy azt az idegrendszer nem szívesen fogadja el, a gyerek pedig megutálja a szemüvegét. Ilyenkor szóba jöhet a kontaktlencse, akár már egész korai életkorban.

A tompalátás kezelésében kulcs a korai felismerés, hiszen ez a látásprobléma még jól kezelhető lenne, ha sikerül együttműködni a gyermekkel. A rövidlátáshoz hasonlóan a tompalátás is hosszú távú szemészeti utánkövetést igényel, különösen akkor, ha már kancsalság is társul hozzá, amely ebben a populációban szintén gyakoribb.

A gyerek nem fogja azt mondani, hogy nem lát jól, egyszerűen nem fogja használni a gyengébb szemét – tette hozzá a szakember.

Amit otthon észre lehet venni – és amit nem

Szülőként hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ha valami gond van a gyerek látásával, azt biztosan észrevesszük. Ez azonban sajnos nincs mindig így. Egy rövidlátó kisgyereknél lehet, hogy csak annyit veszünk észre, hogy nem látja jól a távolabbi dolgokat, például az utcán nem köszön vissza, nem reagál a távolabbról jövő ingerekre. De sokszor még ennyi sem derül ki.

A vizuálisan túltelített vagy idegen környezet különösen nehéz lehet a gyengénlátó gyerekeknek. Előfordul, hogy nem tudják elkapni a labdát, mellényúlnak, félreraknak dolgokat. De ezek az apró jelek könnyen betudhatók ügyetlenségnek, szétszórtságnak, így a valódi probléma rejtve marad.

Ezért is fontos az előzetes szűrés és a rendszeres szemészeti kontroll, különösen koraszülöttek esetében. Egy laikus szülő szemével nézve ugyanis egy gyerek akkor is tűnhet jól látónak, ha az egyik szemére alig használható a látása.

Mi történik a diagnózis után?

Ha fény derül egy komolyabb látásproblémára, a szülők gyakran hirtelen úgy érzik, egyedül maradtak. Illényi Eszter tanácsadó szakpszichológus és látássérültek pedagógiája és értelmileg és tanulásban akadályozottak szakos gyógypedagógus, logopédus, szülő-csecsemő konzulens, zenei mentálhigiénés szakember és képzésben lévő családterapeuta, valamint a Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat Korai Fejlesztési Centrum és Tanácsadó Szakmai Központ pszichológusa szerint ez teljesen természetes reakció. Egy ilyen diagnózis nemcsak a gyerekről szól, hanem az egész családot megérinti, és idő kell, amíg ebben a helyzetben mindenki megtalálja a helyét.

Sok szülő azonnal cselekedni akar: fejlesztőt keres, szemüveget rendel, újratervezi az óvodai életet. De a látásfejlődés nem mindig lineáris, és gyakran épp a türelem, a kísérés és a biztonságérzet az, ami hosszú távon a legtöbbet segít – hangsúlyozta Illényi Eszter.

Kónya Katalin látássérültek pedagógiája és értelmileg akadályozottak pedagógiája szakos gyógypedagógus, Varsóban végzett látássérültek rehabilitációs tanára, pedagógus és közoktatásvezető, valamint a Gyengénlátók Általános Iskolája egységes gyógypedagógiai módszertani Intézménye és Kollégiuma nevű többcélú gyógypedagógiai intézmény főigazgatója szerint sok gyerek látása papíron megfelelőnek tűnik, de a mindennapi helyzetekben mégis nehezen tájékozódnak. A pedagógiai látásvizsgálat megmutatja, hogyan boldogul a gyerek a saját környezetében, és sokszor ez a legfontosabb visszajelzés.

A szakemberek egyetértenek abban, hogy a szülők szerepe ebben a helyzetben nem az, hogy terapeutává váljanak. Hanem az, hogy jelen legyenek, figyeljenek, és elfogadó módon kísérjék a gyereküket, még akkor is, ha nem minden kérdésre van azonnali válasz.

Támogató környezetben könnyebb elfogadni

A látásproblémák nagyon ritkán jelentkeznek egyedül. Sok esetben más fejlődési területekkel is összefüggenek, és a gyerekek támogatását csak akkor tudjuk jól megtervezni, ha ezeket a kapcsolódásokat is figyelembe vesszük – mondta Batha Tímea látássérültek pedagógiája szakos gyógypedagógus és gyógypedagógiai terápia szakirányon végzett okleveles gyógypedagógus, a Budapesti Korai Fejlesztő Központ munkatársa, a LÁRÉSZ tagja, ezen belül a Kora kör munkacsoport vezetője és az Egymese – akadálymentes meséket készítő civil társulás alapítója.

A szülői elfogadás nem egyik pillanatról a másikra történik, különösen akkor nem, ha a gyerek nem akarja hordani a szemüveget, vagy a megfelelő korrekció kiválasztása nehézségekbe ütközik. Szeszák Szilvia gyógypedagógus, a Vakok Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézménye Óvodájának vezetője szerint a gyerekek sokszor csak akkor fogadják el a segédeszközöket, amikor már motiváltak a környezetük részletesebb megismerésére. Ez viszont idő, és ebben az időszakban különösen nagy szükség van türelemre.

Királyhidi Dorottya gyógypedagógus, a Siketvakok Országos Egyesületének szakmai vezetője elmondta: teljesen természetes, hogy a szülő a legjobbat akarja, és minden eszközt be akar vetni, ami segíthet. De hosszú távon nem az a legfontosabb, hogy hány fejlesztőhöz jutunk el, hanem az, hogy a gyereknek legyen valaki, akihez mindig hazatérhet, aki elfogadja őt úgy is, ha nem működik minden tökéletesen – hangsúlyozta.

A legnehezebb pillanatokban is legyen kihez fordulni

A koraszülöttséghez kapcsolódó látásproblémák nemcsak különböző formában jelentkezhetnek, hanem más-más beavatkozást, hozzáállást vagy időzítést is igényelhetnek. Van, akinél az azonnali korrekció segít, másnál inkább a fokozatos elfogadás, és van olyan is, amikor a várakozás és a türelem hozza meg a legjobb eredményt. Szabó-Schönecker Zsuzsanna – extrém koraszülött, látássérült kamaszlány édesanyja – arra hívta fel a figyelmet, hogy korai életkorban jelentkező látásproblémák esetén is a legfontosabb, amit szülőként tehetünk, hogy megkeressük azokat a közösségeket, szakembereket, sorstársakat, akik segítenek megérteni a bizonytalanságainkat, és támogatást nyújtanak a mindennapokban.

A megoldás tehát nemcsak a diagnózistól, hanem a gyerekek és a családok helyzetétől is függ. A szakemberek szerint egy közös pont biztosan van a látássérüléssel érintett koraszülött gyermekeket gondozó családok életében: a megfelelő szűrés, a szakértői támogatás és a szeretetteljes, elfogadó szülői háttér együttese képes enyhíteni a nehézségeket, és segíthet a gyerekeknek a saját tempójukban fejlődni.