A koraszülött-mentés emberi és szakmai küldetés

Magyarországon évente több mint nyolcezer gyermek jön a világra idő előtt. Apró, sérülékeny kisbabákról van szó, akik életében minden lélegzetvételnyi idő számít. Ezt ismerte fel közel négy évtizeddel ezelőtt Dr. Somogyvári Zsolt csecsemő- és gyermekgyógyász, neonatológus szakorvos  – és hívta életre a legendás Peter Cerny Alapítványt, a koraszülöttek mentőszolgálatát.

„Anyai ágon erdélyi és bajor, apai ágon paraszti és sváb gyökerű családból származom. 1954-ben születtem Budapesten. Édesanyám énektanár és karvezető, édesapám állatorvos volt. Húgom immáron már nyugdíjas fuvolaművész. Konzervatív, poroszos nevelésünket anyai nagyanyám kompenzálta, aki nagyon közel állt hozzám. Gyermekkori éveimet a tanulmányaim mellett a zene és a vízilabda hatotta át. Énekkar, zongoratanulás mellett sok hétvégét töltöttem az Állatorvosi Egyetem sebészeti tanszékén édesapám ügyeleti szolgálatai alatt. Egyetemi éveim alatt a gyors, határozott döntéseket igénylő intenzíves szakmák iránt érdeklődtem, és különösen vonzódtam a gyermekgyógyászathoz, mint irányhoz” – meséli Dr. Somogyvári Zsolt, aki már hatodévben bejárt a Schöpf-Merei Kórház koraszülött osztályára, ezzel párhuzamosan pedig mentőtisztként dolgozott.

„Ezek az élmények mélyen beleégtek az emlékeimbe. 1979-ben, a diploma megszerzését követően, átmenetileg a miskolci megyei kórház koraszülött osztályán dolgoztam, másodállásban pedig mentőztem. A katonaságot követően a Semmelweis Egyetem Tűzoltó utcai Gyermekklinikájára kerültem, ahol a nefrológiai, majd a neonatológiai munkacsoportban dolgoztam – de a forgások révén sok időt töltöttem a daganatos betegek mellett is”  – meséli a szakember, akinek ebben az időszakban meghatározó példaképe Dr. Román Hajnalka, Dr. Verebély Tibor és Dr. Kontor Elemér voltak. Mindhárom helyen döntően a kritikus állapotúak kezelésében vett részt.

Egy hiányzó láncszem az egészségügyben

Gyermekgyógyászati szakvizsgáját 1983-ban, a neonatológiait 1986-ban tette le Dr. Somogyvári Zsolt, közben pedig a Baross utcai Nőiklinika neonatológiai intenzív centrumába került. „Itt életre szóló impulzusokat kaptam Dr. Seri Istvántól, valamint Dr. Kiszel János professzortól, akinek a szakmai támogatása mellett tudtam megszervezni a Peter Cerny Alapítványt.”

A nyolcvanas években, amikor Dr. Somogyvári Zsolt fiatal orvosként a koraszülött-ellátásban dolgozott, még nem léteztek speciális koraszülött mentők. Akkoriban, ha egy baba korán született, és sürgős ellátásra volt szüksége, felnőtt mentőautókkal, kezdetleges eszközökkel próbálták meg eljuttatni a megfelelő kórházba. A koraszülöttek életkilátásai drámaiak voltak: az országos újszülött-halálozási arány a mai érték többszöröse volt, és a túlélők közül is sokan maradandó károsodást szenvedtek.

„Bár a koraszülött-és beteg újszülöttellátásban az 1976-ban országosan létrejött perinatális intenzív centrumok (PIC) hálózata látványos javulást hozott, a statisztikák mégis azt mutatták, hogy az útközben légzéstámogatást, lélegeztetést igénylő koraszülöttek halálozása kétszerese volt a szállítást nem igénylő, azaz a PIC-ekkel rendelkező kórházban születettekhez képest. Ennek megfelelően magam is gyakran szembesültem azzal, hogy az ilyen kritikus állapotú – felnőtt mentővel, kezdetleges dobozinkubátorban szállított – koraszülötteket az intenzív kezelés késlekedése miatt csak néhány óráig lehetett életben tartani, vagy ha sikerült is őket megmenteni, egy jelentős részük, kisebb-nagyobb fokban, életre szóló károsodást szenvedett”  – emlékszik vissza a gyermekgyógyász, és hozzáteszi, jellemző volt az is, hogy a vizsgálatokra, műtétekre sem lehetett földrajzilag távolibb intézménybe kockázatmentesen el -és visszaszállítani a beteg babákat.

„A biztonságos transzport hiánya miatt időnként a centrumok olyan túlzsúfoltak voltak, hogy – akkori szóhasználattal – még a csilláron is kiscsecsemők inkubátorai lógtak. A transzportigények további jelentős részét képezte a már gyógyult babák utógondozási célból történő szállítása, és abszolút megoldatlan volt a váratlanul, balesetszerűen, kórházi intézményen kívül, netán közterületen megszülető koraszülöttek megfelelő ellátása is. 

A hiányzó láncszem a rendszerben a biztonságos, szakmailag felkészült szállítás volt. A felismerés, hogy ezen változtatni kell, Dr. Somogyvári Zsolt egész életpályáját meghatározta. E felismerésből született meg a gondolat: létre kell hozni egy kifejezetten a koraszülöttekre specializált mentőszolgálatot. 1988-ban – egy osztrák üzletember, Peter Cerny úr adományával – alakult meg a Peter Cerny Alapítvány, amely hamarosan a magyar neonatológiai mentés sarokkövévé vált. Az első „kivonulás” 1989 nyarán történt egy esztergomi újszülötthöz. Azóta több mint 100 ezer csecsemő jutott biztonságban intenzív ellátáshoz a „cernys-mentőautók” segítségével.

Mozgó intenzív osztály négy keréken

A koraszülött mentés nemcsak orvosi, hanem technikai bravúr is. A speciálisan kialakított mentőautókban inkubátor, lélegeztetőgép, monitorok, gyógyszeradagolók és precíz hőmérséklet-szabályozás működik. A személyzet háromtagú: neonatológus orvos, szakképzett nővér és speciális képzésű gépkocsivezető dolgozik együtt. Egy-egy bevetés akár több órán át is tarthat, és gyakran élet-halál kérdése minden másodperc.

A koraszülött babák annyira törékenyek, hogy néha alig harminc-negyven kilométer per órás sebességgel lehet haladni a járművel. Mivel az út minősége, a hőmérséklet, a zaj és a rázkódás mind-mind hatással vannak rájuk, a mentőautók különleges rázkódáscsillapító rendszerrel, kettős gázellátással és a legmodernebb inkubátorokkal vannak felszerelve. A mentés során akár ultrahangos, szívkatéteres vagy lélegeztetési beavatkozás is történhet, vagyis a mentőautó gyakorlatilag egy mozgó intenzív osztály.

A Peter Cerny Alapítvány munkájának egyik legkülönlegesebb vonása az úgynevezett „érzelmi jelenlétű ellátás”: a mentés nem csupán technikai művelet, hanem emberi kapcsolat is. „A szülés még zavartalan élettani folyamatot követően is katartikus esemény, amikor a szülők nem szokványos pszichés állapotban vannak. Különösen igaz ez koraszülés, vagy bármilyen élettani kisiklás miatti kritikus helyzetben. A mi feladatunk nemcsak a baba, hanem a szülőpár, sőt a jelenlévő családtagok támogatása is” – magyarázza Dr. Somogyvári Zsolt.

A koraszülött-mentésben dolgozók külön pszichológiai képzést kapnak. Megtanulják, hogyan segítsenek a szülőknek elengedni a félelmet, hogyan biztosítsák, hogy a baba és az anya közötti korai kötődés a legnehezebb körülmények között is kialakulhasson. Az édesanya számára az akut ellátást követően, még elindulás előtt készítenek egy fényképet a babáról, hogy a vele való találkozásig így biztosítsanak egyfajta „lelki együttlétet” a kórházak közötti távolság kiiktatásával. Ez nemcsak a korai kötődés kialakulásában, hanem a tejtermelés beindulásában is komoly szerepet játszik. Ezzel párhuzamosan az édesanyáról is készül fénykép, ami bekerül az inkubátorba, ezzel is csökkentve a baba magányát, elszakítottság érzését a transzport alatt.

Tudomány az élet szolgálatában

A 37 éve működő szervezet számos innovációval járult hozzá a neonatológiai ellátáshoz. A Cerny Alapítvány fejlesztette ki az első multifunkciós 2 inkubátoros mentőautót, az elsők között alkalmazott speciális lélegeztetési technológiákat. A magasfrekvenciás lélegeztetőgép és a nitrogén-monoxidos lélegeztetési kiegészítés a transzport alatt még azokon az újszülötteken is segít, akik szív-tüdőpótló kezelést igényelnének, de korábban nem voltak szállítható állapotban.

Az oxigénhiányban születetteknél a születés helyszínén és a transzport alatt alkalmazott kontrollált teljes-test hűtéssel az agykárosodás csökkentésében lehet komoly eredményeket elérni. A Csecsemő-Szem-Mentő telemedicinális rendszerrel és a Csecsemő-Fül-Mentő programmal olyan újszülöttkori vizsgálatokat végeznek el a kiscsecsemők ápolási helyszínén, amelyek miatt korábban másik kórházba – vizsgálat után pedig vissza is – kellett szállítani a még nem elég stabil állapotú babákat. Az innovációk között nemcsak klinikai módszerek, hanem a komoly, saját fejlesztésű informatikai rendszer – a digitális esetlap-kezelő rendszer – kialakítása jelentett jelentős előrelépést.

Ezek a fejlesztések nemcsak a szakmai hatékonyságot javították, hanem az újszülöttek hosszú távú életminőségét is. A gyors, pontos diagnózis és a szakszerű szállítás csökkentette a tüdő-, a látás-, a hallás-, és az idegrendszeri-károsodások, illetve a mozgásszervi problémák arányát. Magyarországon a koraszülött halálozás az elmúlt évtizedekben harmadára csökkent, amiben többek mellett a Peter Cerny Alapítvány tevékenységének is nagy szerepe volt.

Az alapítvány évente mintegy háromezer újszülöttet lát el, mentőautóik évente háromszor „kerülik meg a Földet”. A diszpécserközpont napi 24 órában működik. A rendszer a tág értelemben vett közép-magyarországi régiót látja el (4,3 millió lakos), de segítséget nyújt a távolabbi partnerszervezeteknek is az úgynevezett „randevúszisztéma keretében, amikor a vidéki koraszülött-mentők és a Cerny csapata félúton találkoznak, így a legkisebb betegek is időben eljutnak a megfelelő ellátóhelyre.

Jelenleg öt extrán felszerelt inkubátoros neonatológiai rohamkocsit üzemeltet az alapítvány, és nyolc orvos, tizenegy nővér és tíz gépkocsivezető biztosítja az éjjel nappali kivonulás lehetőségét. A csapatok évente átlagosan 150 ezer kilométert tesznek meg, és a közép-magyarországi régióban 56 egészségügyi intézménynek nyújtanak segítséget. A logisztikai kihívások hatalmasak, hiszen az esetek többsége kórház-kórház közti mentés-szállítás, de előfordul, hogy egy kisbaba otthon, közterületen vagy épp autóban jön világra.

A koraszülött-mentés talán az orvostudomány egyik legnehezebb, ugyanakkor legfelemelőbb területe. A Cerny Alapítvány több évtizedes munkája mögött nemcsak szakmai elhivatottság, hanem mély emberség húzódik meg. Ma már generációk nőnek fel úgy, hogy életüket a koraszülött mentők munkájának köszönhetik. Sok szülő évekkel később is visszajár megköszönni, hogy mára gyermeke egészséges, fut, nevet, él.