Az étkezési zavarok egyik ritkább, de annál nehezebben kezelhető formája az ARFID, azaz az elkerülő, restriktív táplálékfelvételi zavar, amely pszichés alapú félelmet idéz elő az étellel kapcsolatban. Felismerése és kezelése hosszú és türelmet igénylő folyamat, amelyben a szülők és a szakemberek közötti együttműködés elengedhetetlen ahhoz, hogy az érintett gyermekek fokozatosan megszabaduljanak szorongásaiktól, és elinduljanak az egészséges étkezés felé.

Az ARFID az elkerülő, restriktív táplálékfelvételi zavar angol rövidítése, amely pszichés alapon alakít ki étkezéssel kapcsolatos félelmeket a gyerekeknél. Ez a diagnózis 2022 januárja óta szerepel hivatalosan is Magyarországon, noha a tünetek korábban is léteztek. A zavar egyik jellemző tünete, amikor a gyermek az evés következményeitől kezd el félni, például a hasfájástól vagy attól, hogy nem tudja lenyelni az ételt. Sok esetben a gyermek öklendezik, hányingere van, és ez akár valódi hányásban is kicsúcsosodhat, amikor megpróbálják rávenni, hogy egyen.

Az ARFID felismerése fontos, mivel a tipikus „majd kinövi” vagy „ha elég éhes lesz, úgyis eszik” típusú tanácsok ebben az esetben nem működnek, sőt akár tartós tápanyaghiányhoz is vezethetnek. A diagnózishoz először orvosi kivizsgálás szükséges, amely során kizárják a fiziológiai vagy egészségügyi problémákat.

Pszichés alapú étkezési zavarok és a szülői szerep kihívásai

A Koraszülöttekért Országos Egyesület (KORE) evésfókuszú ellátásáról szóló  podcast adásában Csabai Krisztina, klinikai gyermek szakpszichológus, a Kiskanál Kommandó társvezetője elmondta, hogy az ARFID-ben szenvedő gyermekek étkezési problémái nem a válogatósságból vagy az evési fejlődés normális szakaszaiból fakadnak, hanem pszichés alapon alakulnak ki.

Az ARFID esetében a gyermek elutasítása mögött gyakran fóbiás típusú félelem áll, amely egyes ételek ízéhez, állagához vagy akár színéhez is kapcsolódhat. Csabai Krisztina kiemelte, hogy ezek a gyerekek sokszor csak szűk körű, bézs színű „biztonsági ételeket” fogadnak el, például kekszeket vagy pékárukat, amelyek semleges színűek és állagúak. A szülők ilyenkor sokszor érzik úgy, hogy csatatérré válik az étkezés, hiszen minden próbálkozásuk kudarcot vall.

A szakértő szerint a szülők támogatása kulcsfontosságú ebben a helyzetben, hiszen a szorongások csökkentése és az étkezéssel kapcsolatos örömteli élmények elősegítése közvetlenül hozzájárulhat a gyermek fejlődéséhez. A szülők számára is fontos a megértés, hogy a gyermek nem válogatós vagy dacos, hanem ténylegesen szenved ettől a zavartól.

Viselkedésterápia és szenzoros megközelítés az ARFID kezelésében

Az ARFID kezelésében a viselkedésterápia és a szenzoros megközelítés egyaránt nagy szerepet kap. A viselkedésterápiás technikák lényege, hogy a gyermek fokozatosan, lépésről lépésre ismerkedik meg az étellel. Ez sokszor olyan egyszerű dolgokkal kezdődik, mint egy ételről való beszélgetés, egy étel színeinek megfigyelése vagy akár az étel lerajzolása. Fontos, hogy a gyermek ne érezzen kényszert, mivel az erőltetés csak tovább mélyíti a félelmeket – mondta Csabai Krisztina.

A szenzoros terápiás módszerek segítségével a gyermek saját tempójában tapasztalhatja meg az étkezés különböző aspektusait, anélkül hogy közvetlenül fogyasztania kellene az ételt. Ez a fokozatosság különösen fontos azoknál a gyerekeknél, akiknél az étel textúrájával, illatával vagy más szenzoros tulajdonságaival kapcsolatos érzékenység is jelen van. Ilyen esetben az olyan ételek elkerülése, amelyek állaga vagy hangja kellemetlen a gyermek számára, lehetővé teszi, hogy a gyermek kevésbé stresszes étkezési élményekben részesüljön.

Lampertné Nepp Brigitta, DSGM szakgyógytornász, okleveles fizioterapeuta, a Dévény Anna Alapítvány oktatója arra hívta fel a figyelmet, hogy az evés nemcsak egy fiziológiai folyamat, hanem tanult tevékenység is, amely különböző szinten igényelhet pszichés támogatást. Kiemelte például, hogy az evési magatartás kialakulása során a gyerekek tapasztalatai, beleértve akár egy esésből eredő traumát is, hosszú távon befolyásolhatják az étkezési szokásaikat.

A szülők szerepe ebben az esetben abban is áll, hogy felismerjék, ha a gyermekük valós szenzoros érzékenységgel küzd, és ennek megfelelően ne erőltessék az étkezést. A szülők számára a megértés alapvető fontosságú, hiszen ha megértik, hogy a gyermekük valóban pszichés alapú zavarban szenved, ez csökkentheti a saját tehetetlenségükből fakadó frusztrációikat.

Az intézmények és a közösségi támogatás szerepe

Az ARFID-del küzdő gyermekek esetében különösen nagy szükség van az intézményi megértésre és közösségi támogatásra. Csabai Krisztina kiemelte, hogy sok óvoda és iskola nem rendelkezik az ilyen típusú étkezési zavar kezeléséhez szükséges szakértelemmel, és ez jelentős akadályokat gördíthet a gyermek fejlődése elé. A szakértő szerint fontos lenne, hogy ezek az intézmények nyitottak legyenek a szülők által biztosított úgynevezett „biztonsági ételek” elfogadására, hiszen ezek az ételek lehetővé teszik, hogy a gyermek szorongás nélkül étkezzen a közösségi környezetben. Ha a gyermek a saját tempójában, a számára megszokott és biztonságos ételek jelenlétében ehet, az csökkenti az evés iránti félelmeit és fokozza a komfortérzetét az étkezés során.

Lampertné Nepp Brigitta hozzátette, hogy a közösségi környezet maga is pozitív hatással lehet az ARFID-es gyermekekre. A gyermekek gyakran megfigyelik a társaik étkezési szokásait, és bár nem minden esetben kezdik utánozni őket, a társas minták jelenléte hosszú távon bátoríthatja őket arra, hogy új ételekkel próbálkozzanak. Az intézmények együttműködése elengedhetetlen ahhoz, hogy a gyermekek ne érezzék magukat különállónak vagy megbélyegzettnek az étkezési szokásaik miatt. Fontos az is, hogy a pedagógusok és óvodai gondozók is megértsék, hogy az ARFID pszichés alapú zavar, és az evés kényszerítése nem segít, sőt inkább ront a helyzeten. A szociális közeg biztonsága, ahol a gyermek a többiek példáját követve próbálkozhat, és a saját tempójában szokhat hozzá új ételekhez, jelentős támogatást jelenthet a gyógyulási folyamatban.

Mindkét szakértő hangsúlyozta, hogy az intézmények és a szülők közötti aktív kommunikáció és együttműködés alapvető fontosságú. A hivatalos diagnózis megléte, egy írásos szakvélemény, amely rögzíti a gyermek nehézségeit, sokat segíthet az intézményeknek abban, hogy megértsék és elfogadják a különleges bánásmód szükségességét. Az ilyen szakvélemények hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az óvodák és iskolák érzékenyebben kezeljék az ARFID-es gyermekeket, és megfelelő környezetet biztosítsanak számukra az étkezésekhez. Lampertné Nepp Brigitta szerint fontos, hogy ezek között az intézményi keretek között olyan közös étkezési rituálékat alakítsanak ki, amelyekben az érintett gyermekek biztonságban érzik magukat, és van lehetőségük megfigyelni a többieket anélkül, hogy egyéni figyelem irányulna rájuk.

A szakértők kiemelték, hogy a közösség nyújtotta biztonságos környezet és a gyermek szorongásainak empatikus kezelése hosszú távon segíthet abban, hogy a gyermek fokozatosan megbarátkozzon az étkezéssel és nyitottabbá váljon új ételek kipróbálására.

A gyermekek számára a támogató, nyugodt légkör és a fokozatosan bevezetett pozitív étkezési élmények segíthetnek csökkenteni az étkezéssel kapcsolatos félelmeiket. A megfelelő szakmai segítség és a szülői türelem, valamint a gyermek körül felépített támogató környezet együtt teremtenek lehetőséget arra, hogy az étkezés ne stresszforrás legyen, hanem fokozatosan örömtelibb élménnyé váljon.

Az étkezés körüli nyomás csökkentése, a biztonságot nyújtó „biztonsági ételek”, az empatikus megközelítés, a közösség bevonása mind hozzájárulhat ahhoz, hogy az ARFID-es gyermek pozitív kapcsolatot alakítson ki az evéssel, leküzdje az étkezéssel kapcsolatos félelmeit, és fokozatosan, a saját tempójában elinduljon a kiegyensúlyozott táplálkozás útján.