Igazából mondhatom, hogy csoda ami velünk történt, nekünk biztosan AZ.
23 hetes terhes voltam, amikor azt éreztem, hogy folyik belőlem valami,mivel tenger mellett voltunk, azt gondoltam csak a víz.
Haza jöttünk és elmentem az orvosomhoz, aki közölte, hogy beindult szülésem van,bő 2 ujjnyira nyitva van a méhszáj,beboltosult buroksapka… TESSÉK? azt sem értettem miről van szó. Mondta, hogy készüljek, mert el fogok vetélni, ez a baba nem életképes. (Mivel neki nem ez a szakterülete, nem hibáztatom az elmondottak miatt,viszont zokogó görcsöt kaptam.)
Mondta hogy mindjárt jön, próbál intézkedni. Nagyon hálás vagyok neki, mert pillanatok alatt kereset olyan kórházat, ahol tudnak fogadni egy ilyen pici babát és még volt is szabad inkubátor, na mert hát az sincs mindig….

Átvittek a Honvédkórház-ÁEK-ba. A szülészetre kerültem, mivel itt ugye nem volt fogadott orvosom még. Azt sem tudtam mi van, próbálták elmagyarázni de egyszerűen nem tudtam felfogni.
Rögtön infúzióra kötöttek, rengeteg antibiotikum, plusz a „csodás” bricanyl ami olyan magas pulzust csinál, hogy állandósult 120ban, mintha folyamatosan gyalogolnék, aludni sem lehetett tőle, na de kit érdekel ilyenkor. Feküdnöm kellett, ágytálaztak, még ülni sem szabadott, nehogy tovább táguljak.

És akkor most dicshimnuszt szeretnék zengeni a neonatológus teamről: pár órán belül hogy bekerültem bejött hozzám Szentpétery doktornő és vázolta a helyzetet emberi megközelítésből, tehát: megkaptam a tüdőérlelő steroidot és bírjak ki valahogy 24 órát aztán meg jó lenne a 48 at is.
Ő volt életemben az első orvos, aki azt mondta hogy fejben döntsem el és akkor menni fog. Szerencsére sokat foglalkoztam ilyen jellegű dolgokkal és nagyon sokat segített.
Egy hetet voltam a szülőszobán. Borzasztó volt testileg-lelkileg, de a nővérek segítettek mindenben. Közben lett orvosom is, fantasztikus ember és szakmailag is szuper!!! Örök hála neki is!

5 hetet húztam ki így, kb 4szer jártam meg a szülőszobát: erős fájások, szülés beindulás, de sikerült „visszanyomni”.
Amikor eltelt 2 hét azért kezdtem aggódni, hogy nem árt-e a babának ez a rengeteg gyógyszer (4 óránként szúrtak bricanyllal+antibiotikum), de azt mondták hogy higgyem el jobb neki így bent, mint kint és igazuk volt.

Mivel eltelt egy hónap, megkaptam ismét a tüdőérlelőt, és milyen jó hogy megkaptam, rengeteget számított.

29. hét végén jött világra Belián természetes úton, 1250g és 38cm volt. Felsírt, pár percre még a karjaimba is vehettem: „Anyázott” 🙂 Schill doktornő szavaival.
2 napig volt CPAPon majd levették, 5 napig kapott még antibiotikumot, nem kapott el semmilyen fertőzést. Légzéskimaradások voltak. Amitől én teljesen kikészültem, az a sípolás, borzasztó. Szopizás hol ment, hol nem, általában ilyenkor esett a szaturáció.
6 hetet voltunk a PIC-en. Igazából minden a legjobban alakult, így utólag sokkal pozitívabban látom a dolgokat mint akkor, ott és akkor képtelen voltam rá.
1900 grammal mentünk haza egy kis tündér mackóval!!!!

Örök hálám még Nádor Csabának a Máv Pic vezető orvosának és mindenkinek aki segített nekünk.