Korababa betegségek

Koraszülöttek között gyakrabban fellépő állapotok, betegségek, tünetek leírásai.

RSV: a vírus, amit a kisgyermekes szülőknek fontos ismerni

RSV: a vírus, amit a kisgyermekes szülőknek fontos ismerni

 

Az RSV

Az RSV rövidítés az óriássejtes tüdőmeg­betegedést okozó vírus nevét (respiratory syncytial virus) jelöli. Az RSV a leggyakoribb közönséges légúti kórokozó gyermekeknél. A vírus megvastagítja a kislégutak nyálka­hártyáját, vagyis minél kisebbek ezek a légutak - minél kisebb egy baba -, annál súlyosabbak a következmények. Ezen kívül csecsemőknél az RSV a súlyos lefolyású alsó légúti meg­betegedések leggyakoribb okozója. Az RSV-fertőzé­sek szezonálisak, általá­ban hidegebb időben kö­vetkeznek be. Hazánkban leggyakrabban novembertől áprilisig fordulnak elő, ráadásul a vírusfertőzést egy szezonon belül több­ször is el lehet kapni.

 

Tovább

Retinopathia (ROP)

A szem ideghártyájának olyan ereződési rendellenessége, amely legsúlyosabb stádiumában az ideghártya leválásához és következményes vaksághoz vezet. A betegség típusosan az alacsony születési súlyú és rövid terhességi korú koraszülöttekben alakulhat ki.

A koraszülöttek szemideghártyájának bántalmát elsőként Terry írta le 1942-ben (orvosi nevén retinopátia prematurórum, angol elnevezésének (Retinopathy of Prematurity) kezdőbetűiből származó rövidítése: ROP).

Gyakorisága:

A ROP előfordulási gyakorisága és súlyossága az egyre nagyobb számban életben maradó igen alacsony születési súlyú és rövid terhességi korú koraszülöttek miatt emelkedik. A fejlett országokban a kisgyermekkori maradandó látássérülés és vakság egyik leggyakoribb oka. Az 1250 g-nál kisebb születési súlyú koraszülötteknek 40-66% a kockázata arra, hogy beavatkozást igénylő ROP kifejlődjön és közel 20% a veszélye annak, hogy a ROP súlyos fokozata megjelenjen (1).


Oka:

Körülbelül 50 kockázati tényező szerepe merült fel, ezek közül a legfontosabbak:

* alacsony születési súly és rövid terhességi kor
* gépi légzéstámogatás
* oxigénkezelés
* vérátömlesztés
* véráramfertőzés
* öröklött tényezők.

Kialakulás és kórlefolyás:

Az ideghártya ereződése a 16. terhességi héten kezdődik és a 40-42. terhességi hétre, tehát sokszor a születést követően válik teljessé. Koraszülötteknél az ideghártya éretlen, ereződése még nem fejeződött be. Az érellátás nélkül maradt ideghártya területén olyan anyagok képződnek, amelyek kóros erek kialakulását okozzák. Ezek a kóros erek burjánzanak, elhagyják az ideghártya területét, benőnek a szemgolyó belsejébe, majd az ideghártya zsugorodását, leválást okozzák. Az erek burjánzása következtében a szemgolyó elülső részében egy olyan szövet is kialakul, amely a szemlencse mögött feszül ki (innen ered a betegség régebbi elnevezése: retrolentális fibroplázia, azaz a szemlencse mögötti rostos szövetszaporulat). A ROP a megtermékenyítést követő 32- 44. héten fejlődik ki. A 31. hét előtt ritka, a 36. megtermékenyítést követő hét után jelentkező betegség pedig enyhe lefolyású.
Diagnózis:

Nemzetközileg egységes fokozat beosztás alapján határozzák meg az ideghártyabántalom súlyosságát. Az elváltozás elhelyezkedése, kiterjedése és fokozata jelzi a betegség kimenetelét. Minél közelebb helyezkedik el a sárgafolthoz és a látóidegfőhöz és minél nagyobb kiterjedésű az ideghártyabántalom, annál gyorsabb a folyamat előrehaladása és nagyobb a hajlam, hogy a betegség súlyosabbá válik.
A nemzetközi ajánlásokat figyelembe véve az első vizsgálat végzése a megtermékenyítést követő 31. héten vagy a megszületést követő 4. héten javasolt. A szűrővizsgálatok gyakoriságát az első vizsgálatkor talált elváltozások szabják meg. A súlyosságtól függően ez lehet: 2-3 naponta, 1-2 hetente, 2-4 hetente.

Kezelés:

Enyhébb esetekben a betegség külső beavatkozás nélkül gyógyulhat, látássérülést okozó következménye nincs, míg a betegség súlyosabb fokozataiban fagyasztásos- és lézerfény kezelési lehetőségek alkalmazhatók. Mindkét kezelés alapvető célja a kóros érnövekedést serkentő anyagok gátlása.

Szövődmények:

* kancsalság
* rövidlátás, tompalátás
* késői ideghártya-leválás, ideghártya-elfajulás
* nagyfokú látásromlás, vakság stb.

Megelőzés:

Mivel a betegség kialakulásában akár egyidejűleg is számos kockázati tényezőnek szerepe lehet, ezért nehéz pontos ajánlást megfogalmazni a megelőzésre. Az ideghártya ereződésének legveszélyesebb időszakában fontos a rendszeres, szakszerű szemészeti ellenőrzés. A koraszülöttek ellátásában, ápolásában pedig törekedni kell arra, hogy a koraszülöttséggel összefüggő lehetséges szövődmények előfordulását a lehető legkisebb szintre szorítsuk vissza. Mindezen túl a leghatékonyabb megelőzés mégiscsak a koraszülések számának csökkentésével érhető el.

Dr. Dunai György gyermekgyógyász

Vese- és bélműködés

Az újszülöttek, koraszülöttek többsége a születéskor vagy röviddel utána bőven ürít vizeletet. A súlyos állapotú koraszülötteknél igen gyakori, hogy a vesék nem működnek megfelelően, nem képesek megfelelő mennyiségű vizelet kiválasztására. Ilyenkor jelentősen csökkenhet a vizelet mennyisége és a baba testszerte ödémássá, vizenyőssé válik Ilyen esetekben a veseműködést támogatjuk, vízhajtó kezelést alkalmazunk.

Az első székletürítés általában 12-24 órán belül megtörténik. Az első székleteket meconiumnak nevezzük. A meconium fekete, tapadós, sűrű anyag, amely nyálkát, epét, hámsejteket tartalmaz, baktériumoktól mentes. A táplálás megkezdése után a koraszülött, az újszülött naponta többször ürít zöldessárga, majd aranysárga, pépes székletet. A vastagbél baktériumflórája hamar kialakul, a széklet savanyú vegyhatású lesz. A széklet színének, állagának, mennyiségének megváltozása betegségtünet lehet, amelyet mindig komolyan kell vennünk.

Respiratoricus distress syndroma, koraszülött tüdőbetegség (RDS)

Az 1500 g alatti és 32. terhességi hét elõtt született koraszülöttek többsége légzési problémával küszködik. Minél éretlenebb a koraszülött, annál nagyobb a valószínûsége a betegség kialakulásának. A 30. terhességi hét elõtt születetteknél kb. 70-75%-os a gyakoriság. 30-32. hét között 50%ban fordul elõ. 34. hét fölött pedig már csak igen ritkán találkozunk ezzel a betegséggel. A betegséget a surfactant-nak, a tüdõ felületaktív anyagának a hiánya okozza. Ezt az anyagot az érett, egészséges tüdõsejtek termelik és választják ki, amely révén a léghólyagocskák felfújva is nyitva maradnak. Amennyiben a surfactant termelés csökken, a léghólyagocskák összeesnek, légzési nehezítettség lép fel. Klinikai tünetei a következõk: szapora légzés, légzési nehezítettség, hangos légzés, a mellkasfal behúzódása, a bõr szürkés elszínezõdése. A kezelésben legfontosabb, hogy segítsük a baba légzését, csökkentsük a légzési munkáját. Kezeléskor figyeljük a bõrszínt, a légzésszámot, a szívmûködést, a mellkasmozgást, meghatározzuk a vérgázértékeket. Mellkasröntgent készítünk, amely megmutatja, hogy a léghólyagocskákban mennyi levegõ van, mennyire estek össze. A kezelés lehetõségei:

1. Oxigénmaszk. Amennyiben a légzési nehezítettség enyhébb fokú és a vérgázértékek kisebb eltérést mutatnak, a mellkasröntgen levegõvel telt tüdõt mutat, akkor párásított, melegített oxigént adunk maszkon keresztül a babának. E közben rendszeresen ellenõrizzük klinikai állapotát és a vérgázértékeket. Amennyiben javulást észlelünk, csökkentjük a belélegzett levegõ oxigénkoncentrációját, rosszabbodás esetén pedig egyéb terápiához folyamodunk.

2. CPAP: Amennyiben a légzési nehezítettség kifejezettebb, a vérgázértékek rosszabbak, a mellkasröntgen a tüdõ csökkent légtartalmát mutatja, ezt a lélegeztetési módot alkalmazzuk. Ilyenkor az oxigén és levegõ keverékét a gyermek orrába helyezett csövecskék segítségével juttatjuk a tüdõbe.

3. Gépi lélegeztetés: Súlyos légzési elégtelenség esetén, amikor a vér széndioxidkoncentrációja magas, valamint oxigénkoncentrációja alacsony, a vér savanyú, a mellkasröntgenen a tüdõ légtelensége ábrázolódik és a spontán légzés nem megfelelõ; mechanicus lélegeztetést alkalmazunk. Ennek során a lélegeztetõ gép segítségével megfelelõ nyomással, párásított oxigénlevegõ keveréket juttatunk be percenként meghatározott számban. A lélegeztetõ gép a gyermekhez tubuson át csatlakozik. A tubust a gyermek száján vagy orrán keresztül vezetjük le a légcsõbe. A lélegeztetõ gépek bonyolult berendezések, a gép értékeit a baba állapotának megfelelõen és a vérgázértékek alapján folyamatosan változtatjuk.

4. Újabb terápiás lehetõség az éretlen tüdõbõl hiányzó anyag, a surfactant mesterséges bejuttatása. A különbözõ surfactant készítményeket a légcsõbe vezetett tubuson keresztül juttatjuk a tüdõbe.

Necrotisalo enterocolitis (NEC)

A necrotisalo enterocolitis olyan bélgyulladás, amely súlyos esetben a bél elhalásával is járhat. A koraszülöttek 215%-ban fordul elõ. Azokban a koraszülöttekben gyakori, akiknél oxigénhiányos állapot volt, de a fertõzés szerepe sem elhanyagolható. A legtöbb esetben ez a betegség kb. a 10-15. életnapom fejlõdik ki, amikor a baba látszólag már jól van, táplálását megkezdtük. Akkor van rá gyanúnk, ha a has felpuffad, megnagyobbodik, hányások lépnek fel, a székletben vér jelenik meg és a baba rossz benyomást kelt. Ezeket a tüneteket komolyan kell vennünk; a szájon át történt táplálást felfüggesztjük, antibiotikumot adunk, hogy kiirtsuk a bélfalból a kóros baktériumokat. Fizikális és hasi röntgenvizsgálattal követjük a betegséget. Általában 7-10 nap alatt javulást észlelünk, ekkor ismét elkezdjük az óvatos, fokozatos táplálást. Szerencsére csak igen ritka esetben következik be a károsodott bélszakasz elhalása, kilyukadása, a béltartalom hasüregbe jutása. Ez sürgõs sebészi beavatkozást igényel és ebben az esetben a gyógyulás is kétséges.

Naplemente tünet

A naplemente tünet újszülöttek, csecsemők agynyomás-fokozódására utaló jel lehet.
Maga a jel az, hogy a gyermek szembogara felett fehér látható. (Tehát a szembogár nem centrális helyzetu, és a tekintetnek fura, ijedt jelleget kölcsönöz.)
Az agynyomás fokozódás hátterében többféle kórkép állhat, amelyek közös jellemzője, hogy az agykoponyán belül plusz térfogatot igényelhetnek - tehát aránytalanság jön létre az agy állománya és a koponyaűr között.
Azonban a fiatal csecsemők esetében előfordulhat, hogy nem valódi naplemente-tünetről van szó, hanem inkább inkoordinált szemmozgások következménye lehet.
Természetesen, mint az orvoslásban általában, egy-egy kiragadott jelet önmagában nem igazán lehet értékelni, hanem az egész klinikai képet, az esetleges panaszokkal, a vizsgálatokkal - jelen esetben ideggyógyászati vizsgálattal is - található egyéb eltérést is
mérlegelve szabad és kell véleményt mondani.
Csecsemők esetén - ha még nem záródott a kutacs - esetleges agynyomás-fokozódással járó folyamatok tisztázására jó módszer az ultrahang is.

Dr. Péter György, babanet

Meconium aspiratios syndroma, magzatvíz belélegzés (MAS)

A méhen belüli életben a magzatok, ha valamilyen okból oxigénhiányos állapotba kerülnek, akkor meconiumot, bélsárt ürítenek a magzatvízbe, annak zöldes elszínezõdését okozva. Ez mindig magzati veszélyeztetettségre utal. A szülés alatt az újszülöttek aspirálhatják, félrenyelhetik a meconiummal szennyezett magzatvizet, amely így a légcsõbe, súlyosabb esetben az alsóbb légutakba jut. Ilyen esetben megszületés után a légcsõ gyors, alapos leszívása, a meconiumos magzatvíz eltakarítása feltétlenül szükséges. Ha ez nem sikerül megfelelõen, kialakul a meconium aspirációs szindróma. Ez súlyos tünetekben nyilvánulhat meg, asphyxia léphet fel, súlyos légzési elégtelenséget észlelünk. További szövõdményként keringési elégtelenség, légmell, tüdõgyulladás is kialakulhat. Kezelése komplex, ezen betegek gyakran igényelnek gépi lélegeztetést, keringéstámogatást, antibiotikus kezelést.

Intraventricularis (-cranialis) vérzés, agyvérzés (IVH)

Az intracranialis vérzés, az agyvérzés igen gyakori a kissúlyú koraszülöttekben, 1250 g alatt kb. 50%-ban lehet kimutatni. Az éretlenség mellett, és azzal összefüggésben szülési sérülés, asphyxia, súlyos légzési probléma, légmell állhat az agyvérzés hátterében. A 24-34. terhességi korú koraszülöttekben az agykamrákat vékony, szakadékony erek veszik körül. Az agy az elsõ életnapokban különösen érzékeny a sérülésekre, a vékony, védtelen vérerek miatt. Az idegsejtek, az agyi támasztósejtek is éretlenek még. Koraszülöttekben igen gyakori a magas és az alacsony vérnyomás váltakozása, a vérnyomás ingadozása. Mindkét irányú változás károsíthatja az idegrendszert. A magas vérnyomás hatására a kis vérerek megpattanhatnak, az alacsony vérnyomás miatt az agy vérátáramlása lecsökkenhet és az idegsejtek nem jutnak elegendõ oxigénhez.

Az agykamrákban kis mennyiségû agyvíz található, amely összeköttetésben van a gerincvízzel és az agyat körülvevõ folyadékkal. Az agyvérzés kimutatására a koponya ultrahang vizsgálat szolgál. Az agyvérzés különbözõ klinikai tünetekkel járhat. Vérzéskor görcsök léphetnek fel, a végtagok rángatóznak vagy megfeszülnek, a szemgolyók úszkálnak, a baba megsápad, légzése, keringése rosszabbodik. Nagyon fontos tudni, hogy nem minden vérzés egyforma súlyosságú. Legtöbbjük szerencsére egyszerûen felszívódik, eltûnik.

Négy súlyossági fokozatot különböztetünk meg, amelyek azt mutatják

Meg, hogy a vérzés az agyban milyen kiterjedésû.

I. fokozat: A vérzés körülírt.

II. fokozat: A vérzés az agykamrákba tör, de nem tovább.

III. fokozat: A vérzés az agykamrákba tör, és emellett az agykamrák tágulását is észleljük.

A vér direkt módon tágíthatja az agykamrát és ezen kívül az agy- gerincvelõi folyadék elfolyását is akadályozza.

IV fokozat: A vér kitör az agykamrákból az agyállományba. Ez sajnos igen súlyos állapot.

Az agyvérzés kialakulásakor a terápia; a légzéskeringés stabilizálása, javítása, a görcsök megszüntetése, a keringõ vérmennyiség helyreállítása, vérátömlesztés, vérzéscsillapítás stb.

Amennyiben az akut szakaszon túljutottunk, és az agykamrák tágulatát észleljük, vagy koponyaûri nyomásfokozódásra van gyanú, akkor az agynyomást csökkentenünk kell. Az agyvérzés szövõdménye lehet a hydrocephalus, a vízfejûség.

Icterus, sárgaság

Az icterus, a sárgaság az újszülöttek több mint felénél, a koraszülöttek kb. 80%-ónál jelentkezik. Az újszülöttek nagy részénél ez olyan enyhe fokú, hogy nem igényel speciális kezelést.

Valamennyi újszülött nagy mennyiségû vörösvértesttel rendelkezik, amely rövidebb életidejû mint a felnõtteké, könnyebben lebomlik. A vörösvértest lebomlási terméke az epefesték; a bilirubin. Ez festi sárgára a bõrt, a szemfehérjét. Az epefestéket a máj távolítja el a szervezetbõl. Az elsõ életnapokban a máj még nem dolgozik megfelelõ hatásfokkal, a májenzimek még nem aktiválódtak. Néhány napot vesz igénybe, míg meg tud birkózni a rábízott feladattal. Koraszülöttek esetében még több idõ kell, amíg a máj "megérik" az epefesték eltávolítására. Ezért gyakoribb a koraszülöttekben a sárgaság. Ennek hátterében egyéb kóros folyamatok is állhatnak. Ezek: fertõzések, anyagcsere-betegségek, vércsoport összeférhetetlenségek (az anya Rh negatív, a gyermek Rh pozitív vagy az anya 0 és a gyermek AB, A vagy B vércsoportú). A sárgaság mértékének pontos megítélésére vérvizsgálat szolgál, amikor meghatározzuk a vér bilirubin, epefesték koncentrációját.

Amennyiben a sárgaság közepes fokot ér el, akkor kékfény terápiát alkalmazunk. Fény hatására az epefesték a bõrben átalakul és a máj munkája nélkül is kiürül a szervezetbõl. A fényterápia során a baba meztelenül fekszik az inkubátorban, egyszer a hasán, máskor a hátán. Szemüket letakarjuk, így óvjuk azokat az erõs fénytõl. Fényterápia során a baba gyakran ürít zöldes székletet, idõnként nagyobb gyermekeknél apróbb kiütések jelenhetnek meg. Súlyosfokú sárgaság esetén, igen magas bilirubin értéknél, vércserét kell végeznünk. Ilyenkor a köldökereken keresztül "lecseréljük" a baba vérét. A véradó állomás által gondosan kiválasztott friss, teljes vérrel. Ez a beavatkozás kb. 3 órát vesz igénybe.

Fertőzések

A koraszülöttek körében gyakoriak a fertõzések, nemcsak a gyengébb védekezõ-rendszerük miatt, hanem azért is, mert a Koraszülött Intenzív Osztályon, az intenzív ellátás során ez gyakrabban következhet be. A koraszülöttek két úton fertõzõdhetnek:

- az anyától, méhen belül vagy a szülés alatt, amikor a baba a szülõcsatornán áthalad.

- a környezetbõl; a többi babától, a szülõktõl, a személyzettõl, vagy a mûszerek révén.

A szülés alatti fertõzés igen gyakori. Gyakran maga a fertõzés a koraszülés oka. A szülõcsatornában különféle baktériumok, vírusok lehetnek, amelyek sokszor az anyának semmilyen tünetet, betegséget nem okoznak. Szerencsére a babák bõre, nyálkahártyája véd attól, hogy a baktériumok a szennyezett felületekrõl a mélyebb rétegekbe kerüljenek. Az érett, egészsédes újszülöttek védekezõ rendszere általában elég erõs ahhoz, hogy a fertõzéssel szemben felvegye a harcot. A koraszülöttek esetében azonban a bõr, a nyálkahártya vékonyabb. Különbözõ beavatkozások során, például karsülök behelyezése, újraélesztés során, injekció adásakor sérülhet. Másrészt a koraszülöttek védekezõ rendszere sokkal fejletlenebb, mint az éretteké.

Koraszülöttekben a fertõzéseket sokszor nehéz kimutatni. Haspuffadás, légzéskimaradás, sárgaság, aluszékonyság, etetési nehézségek hívják fel a figyelmet a fertõzés lehetõségére. Ilyenkor különbözõ vérvizsgálatokat kérünk. Váladékokból, vérbõl, gerincvízbõl, vizeletbõl mikrobiológiai tenyésztési vizsgálatokat végzünk. A koraszülöttek fertõzésének gyakorisága miatt születés után rutinszerûen küldünk vizsgálati anyagokat a fülbõl, a gyomorból, székletbõl stb.

Amennyiben fertõzéssel állunk szemben, akkor antibiotikumokat adunk. Ezek az anyagok gátolják a baktériumok szaporodását, vagy elpusztítják azokat. Azonban ezek sem veszélytelen gyógyszerek, különösen hosszú idõn át adva; némelyikük károsíthatja a vesét, a hallószervet, a májat, elpusztíthatják a normális bélflórát. Éppen ezért a fertõzések megelõzésére kell törekednünk. Ennek során pedig a legfontosabb tényezõ a gondos kézmosás, a tisztasági szabályok betartása, amely vonatkozik mind a személyzetre, mind pedig a szülõkre.

Bronchopulmonalis dysplasia, krónikus tüdőbetegség (BPD, CLD)

A bronchopulmonalis dysplasiat "lélegeztetett tüdõbetegség"-nek is nevezik, mivel általában hosszú ideig tartó gépi lélegeztetés után alakul ki. A gépi lélegeztetés során - amely végeredményben a gyermek életét megmenti, - az amúgy is beteg tüdõ károsodást szenved, többek között a pozitív nyomással belélegeztetett oxigén-levegõ keverék miatt.

Azok a koraszülöttek, akiknél ez a betegség kifejlõdik, hosszú ideig tartó kezelésre szorulnak. Fokozatosan tudjuk csak megszüntetni a lélegeztetést, az oxigénadást. Ezek a babák nagyon gondos ápolást igényelnek, fontos a mellkas fizikoterápiája, a fekvési pozíciók gyakori változtatása, a tüdõben felgyülemlett váladék kiürítése, gyógyszerek rendszeres adása. Sajnos a fokozatos javulást hirtelen fellépõ fertõzések, tüdõgyulladás vetheti vissza.

A betegség sok odaadást kíván mind az orvosok, mind a nõvérek és a szülõk részérõl, hiszen idõnként hosszú hónapokig kell a betegséggel együtt élni és várni a gyógyulást.

Botallo-vezeték nyitva maradása (PDA, DBP)

Megszületéskor az egyik legnagyobb változás a keringési rendszerben következik be. Amíg a baba méhen belül van, a tüdõ mint légzõszerv nem mûködik. A magzat az oxigénben dús vért a köldökzsinóron keresztül a méhlepénybõl kapja. Így a magzati vérkeringés a tüdõt kihagyja, "rövidre zár", a Botallo-vezeték révén. Ez az ér összeköttetést teremt a tüdõverõér és az aorta, a fõverõér között. Ez a magzati keringés a születéskor átalakul. Az elsõ légvételkor a tüdõ megtelik levegõvel, kitágul, Ennek hatására megváltoznak az erekben a nyomások, a tüdõverõérben lecsökken, és így a tüdõ vérátáramlása ugrásszerûen megnõ. A másik változás a köldökzsinór leszorítása, majd átvágása, ezáltal megszûnik a méhlepény keringése.

Tehát az újszülött lélegzik, a tüdõben történik meg a gázcsere, a vérben növekszik az oxigén telítettsége, amely a nyomásváltozások mellett segíti a Botallo-vezeték zárását.

Koraszülöttekben a Botallo-vezeték záródása elmaradhat vagy nem tökéletes, és amennyiben csökken a vér oxigéntelítettsége, a már záródott vezeték újra kinyílhat. A koraszülöttek kb. 20%-óban alakul ki és gyakorisága a kis születési súllyal és az éretlenség fokával egyenes arányban nõ. Tünetei; szívzörejben, szívmegnagyobbodásban, a légzés rosszabbodásában, haspuffadásban nyilvánulnak meg. Ilyenkor javítanunk kell az oxigénellátást, segítenünk kell a szív munkáját, csökkentenünk kell a folyadékbevitelt. Amennyiben ez nem hoz eredményt, speciális gyógyszert adunk. Ezek eredménytelensége esetén, súlyos tünetek meglétekor, sebészi úton is lehet zárni a Botallo-vezetéket, annak lekötése révén.

Asphyxia

Az asphyxia az újszülöttek, koraszülöttek esetében igen gyakori. Ez azt jelenti, hogy születés elõtt, alatt és után bizonyos ideig a szervek oxigénellátása nem megfelelõ. Ennek hosszúságától és mélységétõl függ, hogy milyen lesz az egyes szervek károsodása. Az idegrendszer, a vese, a szív különösen érzékeny ezekre az oxigénhiányos állapotokra.

Apnoe, bradycardia

Az apnoe, a légzés kimaradása és a bradycardia, a szívmûködés csökkenése, különbözõ problémák, de mégis általában együtt jelentkeznek és elég gyakori jelenség az 1500 g alatti koraszülöttekben.

Az apnoe az a jelenség, amikor a baba "elfelejt" lélegzetet venni. Ez számos betegség tünete lehet, de sokszor csak a légzõközpont éretlensége áll a háttérben. Az apnoe része a periodikus légzésnek; amikor a baba néhány pillanatig gyorsan légzik, majd légzésszünet következik, ezek után pedig ismét visszatér a légzés. Ez elég gyakori jelenség az elsõ életnapokon. Nem tekintjük normálisnak, amennyiben a légzésszünet a 20 másodpercet meghaladja.

A légzéskimaradás után jelentkezhet a bradycardia, a szívmûködés meglassulása. Az apnoe és a bradycardia a vér oxigéntelítettségének csökkenésével is jár. Ezeket a jelenségeket mûszerek, monitorok jelzik, így idõben be tudunk avatkozni. Az apnoe-t lehet gyógyszeresen is kezelni, Diaphyllint, Koffeint adhatunk. Ezek a gyógyszerek az agyi légzõközpontokat ingerlik. A légzés kimaradáskor alkalmazott fizikális ingerlés, a gyermek mellkasának, lábának megdörzsölése, ütögetése is sokszor hatásos. A vízágy alkalmazása ilyen esetekben is jó hatású lehet, mivel lassú mozgása ritmusosan segíti a baba légzését, másrészt az anyaméhre emlékeztetheti. Ha ezekre sem tér vissza a légzés, akkor a gyermeket mesterségesen kell lélegeztetni.

Anaemia, vérszegénység

Az anaemia, a vér azon betegsége, amikor a vörösvértestek száma lecsökken. A vörösvértestek tartalmazzák a haemoglobint, amely vasban gazdag fehérje és az oxigénszállításban játszik fõszerepet.

A vérszegénység kialakulásához az alábbiak vezethetnek:

- A koraszülöttek vörösvértestjelnek élettartama rövidebb és a csontvelõ vörösvértest képzése is elégtelen.

- A kissúlyú újszülöttektõl gyakran kell vért venni különbözõ vérvizsgálatokra. Bár az egyes vérvételek mennyisége kicsi, de sokszor ismételve ez jelentõs mennyiséget tehet ki.

- A szervezet vasmennyisége is alacsonyabb.

- A koraszülöttek növekedése állapotuk javulásával igen kifejezett, így viszonylag kevesebb a vörösvértestek száma a testtömeghez képest.

A fenti tényezõk legtöbbször együttesen okozzák a koraszülöttek vérszegénységét. A vérszegénység egyik terápiája lehet a transzfúzió, a vérátömlesztés, amikor friss egészséges vörösvértesteket juttatunk a baba szervezetébe az egyik vénáján keresztül. A vérátömlesztés után a baba színe rózsás, egészségesebbnek, erõsebbnek néz ki. Amennyiben a vérszegénység oka vashiány, akkor az anaemia gyógyítása vastartalmú gyógyszerek adásával történik.

Hydrocephalus (vízfejűség) és shunt

A hydrocephalus, a vízfejûség azt jelenti, hogy az agyfolyadék mennyisége felszaparodik. Ennek az agyvérzésen kívül még számos oka lehet, úgymint fejlõdési rendellenességek, méhen belüli fertõzések, agyhártyagyulladás. A megnagyobbodott agykamrákban nyomásfokozódás alakul ki, amely az agysejteket károsíthatja. Ennek megakadályozására vízfejûség esetén az agykamrákban lévõ nyomást csökkentenünk kell. Ezt úgy tudjuk elérni, hogy az agyvizet valamilyen módon elvezetjük. Az agykamrákba mûanyag katétert helyezhetünk be, amellyel a külvilágba vezetjük el az agyvizet. Ez azonban csak átmeneti megoldás. Az agykamrákba szelepeket is ültethetünk, ilyenkor a pumpa egyik szára az agykamrába, másik szára a hasüregbe vezet, ahol az átpumpálódott agyvíz felszívódik a hashártya nagy felületén keresztül. A gyermek növekedésével a pumpát vagy annak szárait ki kell cserélni.

Tovább

Simple vásárlói tájékoztató Támogassa adója 1%-val a
Koraszülöttekért Országos Egyesületet

Adószámunk: 18283114-1-06