Kedves KORE! 

Hat és fél hónap telt el mióta megszületett a kis csöpp Olivérünk. Eddig nem tudtam megfogalmazni a koraszülés érzését, most megpróbáltam. Hátha más anyukáknak valahogy erőt ad a pár gondolat. 

Olivér 27. hétre született 700 grammal 30 cm-vel, most már nagyfiú,5700 gramm és 60 cm. Boldog, egészséges baba. 

Üdvözlettel: Juhász Viktória

 

Kisfiamnak! 

Sosem gondoltam volna, hogy ennyi könnyel jár szülővé válni, de köszönöm kisfiam, hogy bátor voltál és velünk maradtál. 

 

Az inkubátor plasztik üvege opálos volt és beszippantotta az elcsukló hangunkat. Egy apró kicsi élet mocorgott odabent, minden lélegzetvételével belekapaszkodott a külvilágba. A párás üvegnek néha odanyomtad a kicsi lábadat,mint  apró  és kusza gyöngyök sorakoztak az ujjacskák a ráncos talpadon. Első érintése, mint a hazatérés a másodperc töredéke alatt. Három hosszú nap után végre sírni is mertem, de remélni csak sokkal később kezdtem. 

Hullámvasút? Inkább vadvízi evezés. Amikor a csendes folyó egyik pillanatról a másikra zabolázhatatlan ellenséggé változik és messze még a torkolat, addig bármikor elsüllyedhetünk. Fuldokoltunk is, te a korai létezéstől, én a folyamatosan pirosban csipogó monitortól. Kilátástalan és félelmetes utazás volt. Sokszor nyílt meg alattam a föld és kívántam azt, hogy ne halljam a rossz dolgokat, hogy ez csak valami tévedés, és majd szólnak, hogy rossz helyen álltunk sorba. 

Könyörögtem. Nem tudom már kihez: Istenhez, a Sorshoz, hozzád? Ahogy óvatosan a fejecskédre helyeztem a tenyerem, és mantráztam, hogy gyógyulj meg, kilátástalannak tűnt minden. De te bebizonyítottad, hogy nem hiába születtél erre a bolygóra, nagy terveid vannak. Meggyógyultál, nőni kezdtél… néha a nagy igyekezetben elfelejtetted a levegővételt is, de mi ott voltunk, apa és én és a nővérek, orvosok és elkaptunk. 

Hosszú hónapok teltek el, ezalatt három kórházat jártunk meg. De közben mindig erősebbé tettél minket. Most itt alszol a karomban, közben potyognak a könnyeim. Minden nap megköszönöm, hogy nem adtad fel, hogy a mi kisfiúnk akartál lenni. Köszönöm a mosolyodat, a kedves kis hangodat, az apró kacska lábadat, a kezecskéidet, amivel megfogod az arcom.