Miért Kenguru módszer?

A módszer eredete:

Évente körülbelül húsz millió újszülött jön a világra nagyon kis súllyal koraszülés vagy méhen belüli elégtelen fejlődés következtében. A legtöbb ilyen baba az úgynevezett fejlődő országokban születik. Ezekben az országokban a modern technológia, a képzett egészségügyi személyzet nem, vagy ritkán áll csak rendelkezésre. Inkubátorok gyakorlatilag nincsenek, vagy ha mégis, akkor nincsenek a helyi igényekhez igazítva, vagy kellőképpen tisztán tartva. Az orvosi műszerek és azok alkatrészeinek vásárlása, a karbantartás, javítás nehézkes és drága. Az energiaellátás gyakran omlik össze ezekben a régiókban, ellehetetlenítve a gépek kifogástalan működését. A születési kis súly önmagában is növeli a csecsemőkori megbetegedések (hypotermia, hipoglikémia, kórházi eredetű fertőzések) és a csecsemőhalandóság esélyét (az újszülött korban elhunyt gyermek 1/5-e koraszülött vagy időre született újszülött alacsony súllyal), de az érintett újszülöttek ellátása a fent említett körülmények közt különösen nehéz, nagy terhet ró az egészségügyi és szociális hálóra. Sajnos ezekben az országokban nincs egyértelmű megoldás erre a problémára, hiszen a babák egészsége összefügg édesanyjuk egészségi állapotával és annak terhesség alatti ellátásával, ami a fejlődő országokban szintén erősen elmaradott.

Kenguru módszer

A kenguru-módszer (KMC – kangaroo mother care) ebből a reménytelen helyzetből jött létre. A módszert két gyermekorvos – Rey és Martinez – mutatta be Bogotában (Kolumbia) azokra az esetekre, amikor az inkubátoros ellátás nem állt rendelkezésre a koraszülöttek számára.

A kenguru módszer alapjául az ausztráliai óriás kenguruk szolgáltak, akik újszülöttjeiket kb. 8 hónapig az erszényükben hordozva szoptatják, nevelik, ahol is a kis kenguru a születéskori kb. 1 grammos (!) súlyát 2-4 kilogrammig növeli. Kezdetben kizárólag az erszényben tartózkodik és anyatejjel táplálkozik, majd erősödve, növekedve hosszabb-rövidebb időre elhagyja a biztonságot nyújtó erszényt.

Bár a kenguru-módszer megszületésekor a legnagyobb problémát – a kihűlést – igyekezett a két gyermekorvos elkerülni (a babákat édesanyjuk mellkasára fektették, takarókkal betakarták, így biztosítva a megfelelő testhőt számukra, így a kihűlés következtében előforduló csecsemőhalálozás 70%-ról 30%-ra csökkent az 1000-1500 grammos súllyal született babák körében!), a módszer további alkalmazásával rengeteg egyéb pozitív hatására derült fény.

Ebben a bejegyzésben ezeket a pozitív hatásokat veszem számba. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) kidolgozott egy ajánlást a kenguru-módszer gyakorlatát illetően, ezt is szeretném megismertetni veletek.

Mi is ez a Kenguru módszer és miért fontos a koraszülötteknek?

A módszer lassan három évtizedes alkalmazása és kutatása azt mutatja, hogy a KMC több, mint az inkubátoros ellátás egy alternatívája. A hatékonysága több területen is bizonyított, mint például a testhő stabilizálásában, a szoptatásban, a kötődés kialakításában, hogy csak a legfontosabbakat említsem.

A kenguru-módszer korai, megszakítás nélküli és hosszan tartó bőrkontaktust jelent a baba és (elsősorban) az édesanya közt. A babát nem választják el édesanyjától születése után (vagy csak nagyon rövid időre, olyan vizsgálatok idejére, melyek máshogy nem végezhetőek el), hanem ha lehetőség van rá, akkor azonnal, de legkésőbb a baba állapotának stabilizálása után a mellkasára helyezik. A kizárólagos szoptatás (ideális esetben) jellemzi, bár azok az édesanyák is alkalmazhatják, akik egészségügyi vagy egyéb okokból nem tudnak/akarnak szoptatni. A módszer a kórházban megkezdhető és az otthonba bocsájtás után is könnyedén folytatható, természetesen utógondozást igényel.

Vegyük sorra részletesen, milyen előnyökkel jár baba és szülő számára a módszer!

Testhőmérséklet

Mint már írtam, a módszer kifejlődésekor a legfontosabb szempont az alacsony súllyal született babák testhőjének biztosítása és optimális szinten tartása volt. Mivel a koraszülöttek hőháztartása rendkívül sérülékeny, számukra a legfenyegetőbb veszélyt a hipotermia okozza (az emberi test hőjének 36.5 fok alá süllyedése). Édesanyjuk mellkasán, az ő testhőjétől átmelegedve a koraszülött, kis súlyú babák túlélési esélye 1500 gramm alatti súly esetén 10-ről 50 %-ra, míg 1500-1999 gramm közti súlynál 70-ről 90%-ra emelkedett (Bergman, Jürisoo).

Az állandó és stabil hőháztartás nagyon fontos, különösen a koraszülöttek esetében. Ha ugyanis a szervezetnek nem kell a hőszabályozást folyamatosan szabályoznia, több energiát fordíthat a baba a gyarapodására, növekedésére.

Megfigyelések kimutatták, hogy a kenguru-módszer alkalmazásakor az első körülbelül 10 percben az édesanya testhőjének hatására a baba hőmérséklete kb. 37,5 fokig emelkedik, majd ott stabilizálódik. Ha magasabbra emelkedne valamilyen okból, akkor az édesanya hőmérséklete csökkeni kezd, gyakorlatilag szabályozva a babáét is (érdekes megfigyelés, hogy ezt a fajta hőszabályozást nem tapasztalták, ha a babákat az édesapjuk, vagy egyéb családtagok mellkasára helyezték)

Szoptatás kenguruzás közben

Bár a koraszülött babák etetése nem egyszerű feladat, a KMC a szoptatást is nagyban elősegíti. Hatására nagyobb arányban kezdtek el az anyák szoptatni, hazaadáskor nagyobb arányban zajlott kizárólagos szoptatás, illetve a szoptatási időszak is hosszabb volt. A baba folyamatosan az édesanya mellkasán van, a mellek közelében, folyamatosan stimulálja azt, bármikor szophat, ennél optimálisabb helyzet nincs is a kiegyensúlyozott anyatejes táplálás kialakulásához, ezért a szoptatás kenguruzás közben kifejezetten ajánlott…

A következő táblázat néhány tanulmány összesített adatai alapján világosan bemutatja a kenguru módszer jótékony hatását a szoptatásra:

Anyagcsere

A kenguru-módszerben részt vevő babák légzési frekvenciája, légzése, oxigénellátása és – felhasználása, vércukorszintje és általános viselkedése kiegyensúlyozottabb, mint azoké a gyerekeké, akik anyjuktól elválasztva inkubátorban töltik ugyanezt az időt.

Szívverésük 140-160/perc közt stabilizálódik, ami ideális a szövetek és az agy optimális vérellátásához.

35-50-szer vesznek levegőt percenként (ez az inkubátorban lévő újszülötteknél 15-60 közt ingadozik), légzéskimaradás (apnoé) 75-100%-kal kevesebbszer figyelhető meg náluk.

Mivel a kenguru-módszer alkalmazásakor a baba biztonságban, ismerős hangok közt érzi magát, ezért többet alszik, ami szintén a kalóriafelhasználás tekintetében fontos momentum. Alvás közben égetünk legkevesebb kalóriát, így a baba az energiát a gyarapodásra és növekedésre fordíthatja.

Szintén sok tanulmány mutat rá, hogy a nyálban kimutatható kortizol-szint (ez egy stresszhormon) a KMC-ben résztvett babák körében jelentősen alacsonyabb.
Azoknál a babáknál, akik sok időt töltöttek inkubátorban fekve, gyakran fellép szem-és tüdősérülés/károsodás, a hanyattfekvéstől pedig jellemzően belapul a fejük kissé. Mindezek hiányoznak a KMC-s babáknál.
Mivel a picik testközelben vannak naphosszat, édesanyjuk gyakrabban simogatja őket, mint ágyban fekvő társaikat. Az érintésnek, simogatásnak bizonyítottan pozitív hatása van, nem csak neurológiai szempontból. A finom simogatást egyfajta masszázsnak is felfoghatjuk, a körkörös mozdulatok a test különböző tájain stimulálják az izomzatot, serkentik a légzést és az emésztést. Bizonyított, hogy azok a babák, akiket akár csak napi 10 percig is, de rendszeresen simogattak, gyorsabban gyarapodtak, kevesebbet sírtak, nyugodtabban aludtak.
Egy 2008-as indiai kutatás azt találta, hogy a kenguru-módszerbe bevont gyermekeknek mérhetően jobb volt az általános gyarapodásuk. A kontrollcsoportban szignifikánsan többször fordult elő hipotermia, hipoglikémia (kórosan alacsony vércukorszint) és szepszis.

Kenguruzás egyéb előnyei

A KMC nemcsak a kisbabákra fejti ki jó hatását. A módszerben résztvevő anyákat megkérdezve a kutatók arra jutottak, hogy az anyák a szülés után (akár császármetszés után is) kevesebb fájdalmat éreznek, kevésbé élik meg a körülményeket stresszesnek, mint a hagyományos ellátásban. Ebben óriási szerepe van annak, hogy a babákat nem választják el édesanyjuktól, a vizsgálatok nagy részét is sikerül úgy elvégezni, hogy közben a pici testközelben maradhat. Így az anyák aktív részesei a kórházi ellátásnak is, ez erősíti bennük azt az érzést, hogy ők is sokat tesznek a babájukért, képesek ellátni őt.
A korai bőrkontaktus a kötődés erősítésében nagy jelentőségű, az anyák elégedettségről, biztonságot nyújtó közelségről, a beteljesedés érzéséről számolnak be még azok között a nehéz körülmények között is, ami egy koraszülött kisbaba ellátást jelenti. Azt pedig azt gondolom, hogy nem kell részletezni, hogy egy kiegyensúlyozottabb, békésebb, önbizalommal teli kismama mennyivel könnyebben veszi az akadályokat minden téren.

A kenguru-módszer másik vitathatatlan előnye, hogy a kisbaba ellátásba az édesapát, vagy egyéb családtagokat is azonnal bevonhatunk. ha pl. az édesanya nem tudja még hordozni a gyermekét, hasonló hatékonysággal teheti ezt meg helyette az apuka is. Amennyiben a szoptatás akadályokba ütközik, vagy a kisbaba nem fogadja el az édesanyja mellét, az apuka pohárból, kiskanállal, egyéb módokon segíthet. Így ő is korán és ami még fontosabb, tevékenyen kiveheti részét a gondozásból.

A kenguru-módszer az egészségügyben általában ismert fogalom, Európában a kórházak többségében bevett gyakorlat már. Ez a kórházak jól felfogott érdeke is, hisz a módszer nagyon kicsi anyagi ráfordítással és folyó költségekkel működtethető (kevesebb oxigén- és áramfogyasztás, alacsony járulékos költségek jellemzik, csökkenthető a személyzet száma).

Közvetve az egészségügyi ellátórendszernek is megtakarításai származnak a módszer alkalmazásából, mert a KMC-s gyerekek közt kimutathatóan kevesebben kapnak kórházi fertőzéseket, a születés utáni kórházi tartózkodás ideje lerövidül, valamint az érintett babák kevesebbszer kerülnek vissza a kórházba különféle megbetegedésekkel.
Az egészségügyi személyzet is támogató a kenguru-módszert alkalmazni kívánó szülőkkel szemben. A szülők ugyanis azzal, hogy folyamatosan gyermekükkel vannak és ellátását gondos felügyelet mellett maguk végzik, nagy terhet vesznek le a személyzet válláról.
Sajnos Magyarország még nagyon gyerekcipőben jár ezen a téren (is).

Kenguru-módszer a gyakorlatban

A módszert elsősorban kis súlyú koraszülöttek ellátására fejlesztették ki, de fontos megjegyezni, hogy az alappillérei (korai bőrkontaktus, szoptatás, stb) az időre született, normális súlyú és fejlettségű gyermekek és szüleik számára is rendkívül fontos, ezért ugyanúgy alkalmazható, sőt ajánlott náluk is.

Ahhoz, hogy a kórházakban a módszert alkalmazzák, szükség van egy – a helyi igényekhez igazított – protokollra. A WHO kidolgozott egy ide vonatkozó ajánlást, a következőkben ezt szeretném nagyvonalakban ismertetni.
(A protokollnak tartalmazni kell a babák megfigyelésének, a vizsgálatok értékelésének és az utógondozásnak a kritériumait, ezek előírások az egészségügyi dolgozók számára, így nem témái a bejegyzésemnek.)

Kenguru módszer feltételei

A kenguru-módszer három legfontosabb feltétele: édesanyák, akik önként vállalják a módszerben való részvételt, képzett gondozószemélyzet és támogató környezet.
Amint az újszülött alkalmas rá (értsd: az esetleges komplikációkat elhárították,állapota stabil, nem igényel további intenzív-orvosi ellátást), a módszer azonnal megkezdhető.
Az édesanyákat (igény szerint a családot) tájékoztatni kell a módszer előnyeiről, támogatni kell őket döntésükben, részletesen bemutatni a lépéseket és felkészíteni őket az esetleges nehézségekre.
A módszer alkalmazása nem igényel különleges személyzetet, az egészségügyi dolgozókat kell ösztönözni az ajánlások (beleértve a szoptatást érintő ajánlások) megismerésére. Ajánlatos volna a KMC módszertanának felvétele az egyetemi, főiskolai egészségügyi képzésekbe is.
A KMC nem igényel különleges berendezést sem. Az édesanyák és gyermekeik számára mindössze egy szobát kell biztosítani, ahol a nap 24 órájában együtt lehet gyermekével, látogatókat fogadhat, de fontos, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy anyának és gyermekének békére és nyugalomra van szüksége. Az ideális szobahőmérséklet 22-24 fok közt legyen.

Amennyiben lehetőség van rá, hasznos lehet egy speciális szék, amely félig ülő ill. fekvő pozícióba is állítható, de ugyanúgy megteszi egy hagyományos ágy is párnákkal.

Ami a baba és a mama ruházatát illeti, itt sem kell semmi egetrengetően extra dologra gondolni. A babák nem igényelnek több ruházatot annál, mintha inkubátorban lennének, tehát a pelus, esetleg egy kis sapka, zokni elegendő. Az anyukák számára ajánlott az elöl szétgombolható(háló)ing, blúz.

Bár sok helyen elengedhetetlen tartozékként említik, hordozó eszköz nélkül is megvalósítható a kenguru-módszer. Amennyiben a baba vagy a mama állapota csak rövid idejű bőrkontaktust enged, ajánlott a fekvő/félig ülő pozíció, ahol a baba az édesanyja mellkasán fekszik takaróval betakarva. Eleinte ebben az esetben nagyon jó szolgálatot tesz egy puha anyagdarab háromszög alakban félbehajtva, amit vagy oldalt megcsomózunk, vagy egyszerűen hónaljunkba tűrünk.

Ha az édesanya szeretne már babájával sétálni, később a napi teendőit ellátni, érdemes egy megfelelő hordozóeszköz után nézni. A kórházi tartózkodás idejére a karikás kendőt ajánlom, mert kis helyen elfér, praktikus, használata könnyen megtanulható, könnyen méretre állítható és mivel rövid, nem söpörjük fel vele a kórházi folyosót, növelve ezzel a fertőzések kialakulásának esélyét.

Mikor kezdjük?

A kenguru-módszer kezdésének időpontját mindig egyénileg kell mérlegelni, figyelembe véve a baba és az anya állapotát, igényeit.
Az 1800 gramm feletti súllyal született korababák (30-34. terhességi héten vagy utána születettek) esetében a leggyakrabban felmerülő probléma az RDS (egyfajta légzési elégtelenség). Néhány esetben komoly megfontolás tárgyát képezi a KMC, de kevés kivételtől eltekintve röviddel a szülés után megkezdhető a módszer.
Minél kisebb az újszülött súlya, annál nagyobb a komplikációk valószínűsége és annál hosszabb az idő, míg a KMC elkezdhető. Ennek ellenére minden esetben fel kell ajánlani a szülőknek ezt a lehetőséget és ösztönözni, támogatni őket.

Kenguru-pozíció

A babát függőlegesen helyezzük a mellkasunkra. A feje legyen oldalra és kicsit felfelé fordítva, ez biztosítja a szabad légutakat és hogy a baba szemkontaktust tudjon létesíteni a hordozójával. Ügyeljünk arra, hogy a baba feje ne billenhessen se előre, se hátra! A kicsi pocakja legyen a hordozó gyomorszájának magasságában, így elegendő helye lesz a hasi légzéshez, valamint az édesanyja légzése ingerli a baba légvételét is.

A kenguru pozíció segítségével az édesanya szoptatni is tudja újszülöttjét, sőt, ikreket is hordozhat és táplálhat

Mennyi ideig?

Amennyiben a kenguru-módszert hagyományos inkubátoros ellátás előzi meg, érdemes lassan, fokozatosan, apró lépésenként emelni az édesanya mellkasán töltött időt. A kutatások azt bizonyítják, hogy napi 10 perc is pozitív hatással van az újszülöttekre, mindenesetre a hordozási időt 60 perc alá nem érdemes csökkenteni, mert a túl gyakori helyzetváltoztatás megterhelő a gyermek számára. A bőrkontaktus idejét odáig érdemes elnyújtani, míg baba és szülője gyakorlatilag a nap 24 órájában, éjjel-nappal együtt vannak.

A babák táplálása

A koraszülöttek szoptatása különös kihívás. Az első napokban előfordulhat, hogy az újszülött nem tud szopni, így intravénásan kell táplálni. Amint azonban az állapota megengedi, hogy szájon át etessük, megkezdődhet a KMC. A bőrkontaktus elősegíti a tejtermelést.

A 30-32. hét előtt született babákat általában gyomorszondán keresztül táplálják, de ez nem akadálya a kenguru-módszer alkalmazásának.

30-32. hét közt világra jött babák táplálása történhet kanál vagy kis pohár segítségével (a pipettával, fecskendővel történő táplálás azért nem ajánlatos, mert egyrészt sok anyatej pocsékolódik el, melléfolyik, kicsöpög, másrészt nehéz megfelelően tisztítani ezeket az eszközöket)

A 32.hét után született babák általában már képesek mellből is szopni.

A legfontosabb, hogy a babánknak a testközelünkben folyamatosan rendelkezésre áll a mell. Kicsi babáknál figyelembe kell vennünk, hogy hamar elfáradnak, elalszanak evés közben, így gyakran esznek kevesebbet, hosszú szünetekkel. Az éjszakai táplálással kapcsolatban a WHO ajánlása szerint a babaákat érdemes 2-3 óránként felébreszteni és megeteti.

A kenguru-módszer keretein belül történő szoptatás módszereiről és az anyatej mennyiségének növeléséről ebben a speciális helyzetben szoptatási tanácsadók adhatnak felvilágosítást, a továbbiakban erre nem térek ki.

Összefoglalva

A kenguru-módszer előnyeit nem lehet elégszer hangsúlyozni. Pozitív hatásait észrevétlenül, szinte erőfeszítések megtétele nélkül élvezhetjük.

Remélem, hogy hamarosan a magyarországi kórházak protokolljában is magától értetődő, egyenrangú alternatívája lesz a hagyományos, inkubátoros kezelésnek a koraszülött részlegeken…

Képek forrásai:

http://www.frauenklinik.kssg.ch/home/neonatologie/eltern/kaenguruh-methode.html
http://www.uke.de/zentrale-dienste/bildungszentrum/downloads/Kaenguruh_Methode.pdf
http://www.penaten.de/
www.kangaroomothercare.com/

(Földvári-Nagy)