Isten hozott Hollandiában!

Gyakran kérnek arra, hogy próbáljam meg leírni, milyen is felnevelni egy sérült gyermeket - azért, hogy segítsünk megérteni ezt az egyedülálló tapasztalatot azoknak, akik nem osztoznak benne, hogy el tudják képzelni milyen érzés ez. Nos, ilyen:

Amikor babát várunk, az ahhoz hasonlít, mint amikor egy csodálatos vakációt tervezünk, mondjuk Olaszországba. Megveszünk sok-sok útikönyvet és eltervezzük az egész gyönyörű utat. A Kolosszeum, Michelangelo Dávidja, Velence gondolái, stb. Még talán néhány hasznos olasz kifejezést is megtanulunk. Mindez nagyon, nagyon izgalmas.

Több hónap vágyakozással teli várakozás után végre eljön a nagy nap. Becsomagoljuk a bőrőndjeinket és elindulunk. Néhány órával később, a repülőgép leszáll. A légikísérő odajön, és mosolyogva közli: Isten hozta Önöket Hollandiában!

Hollandia?!? - nézünk értetlenkedve. Hogy érti, hogy Hollandia? Mi Olaszországba vettünk jegyet! Nekünk Olaszországban kellene lennünk! Egész életünkben arról álmodtunk, hogy Olaszországba megyünk!

Sajnos változás történt a menetrendben - közli. Ez a gép Hollandiában szállt le és nem is megy tovább. Önöknek itt kell maradniuk!

Nagyon fontos - bármennyire is csalódottak vagyunk - hogy a gép nem egy borzasztó, förtelmes, mocskos helyre vitt minket, ami dögvésszel, éhinséggel, leprával teli. Nem, ez egyszerűen csak egy másik hely a tervezetthez képest.

Szóval most neki kell látnunk, és el kell indulnunk új útikönyveket venni. És meg kell tanulnunk egy egészen új nyelvet. És találkozni fogunk az emberek egy teljesen új csoportjával, olyanokkal, akikkel előzőleg még sosem találkoztunk.

Ez csak egy másik hely! Talán lassabb iramú, mint Olaszország, esetleg kevésbé mutatós. Azonban egy kis idő múltán, amikor már újra levegőhöz jutunk, körülnézünk ... és elkezdjük felismerni, hogy Hollandiában vannak szélmalmok, vannak tulipánok is. Sőt még Rembrandt képeket is találunk.

De minden ismerősünk Olaszországba jár és folyton azzal kérkedik, hogy milyen csodálatos volt ott! És egész hátralevő életünkben azt fogjuk mondani: Igen, ide szerettünk volna mi is eljutni! Ez az, amit eredetileg terveztünk!

És az efölött érzett fájdalmunk soha, de soha nem fog elmúlni, mert ennek az álomnak az elvesztése egy nagyon-nagyon jelentős veszteség!

Ugyanakkor tisztában kell lennünk azzal, hogyha egész életünkben amiatt bánkódunk, hogy sosem jutottunk el Olaszországba, akkor sohasem leszünk képesek felszabadultan élvezni Hollandia rengeteg, nagyon különleges, igazán szeretni való szépségét.

(Köszönjük szépen Barni anyukájának a fordítást az eredetiből!)

Vissza

Simple vásárlói tájékoztató Támogassa adója 1%-val a
Koraszülöttekért Országos Egyesületet

Adószámunk: 18283114-1-06