A világ különböző egyetemein kutatók csoportjai méréseik alapján egymástól függetlenül arra a felismerésre jutottak, hogy az újszülöttek anyanyelvükön sírnak: különböző frekvenciákon, hangsúllyal. Ez pedig azt jelenti, hogy már az anyaméhben elsajátítjuk anyanyelvünk hangfekvését, ritmusát, hangsúlyát. Tehát egyfajta tudással jövünk a világra.
Ezek az impulzusok az agyba a magzat a fülén keresztül jutnak el, mely a 4-5 terhességi hónap között a legelső és teljességgel kifejlett érzékszerv. Ez a szervünk igen összetett: nem csupán a hallásért felelős, a közép és belsőfül alapvető fontossággal bír a mozgás terén: csontba ágyazva itt található az egyensúly-érzékelés és a vesztibuláris idegrendszer. Testünk ezen pontján szinten minden ideg átfut, ezzel érzékeljük testhelyzetünket a térben, ez biztosítja mindenkori egyensúlyunk megtartását, valamint a szemmozgások és a fej mozgásának kiegyenlítését.

Mit mond a törvény a korai fejlesztésről?

„ A testi, az érzékszervi, az értelmi, a beszéd, vagy más fogyatékos gyermeknek, tanulónak joga, hogy különleges gondozás keretében állapotának megfelelő pedagógiai, konduktív pedagógiai ellátásban részesüljön attól kezdődően, hogy fogyatékosságát megállapították.”
A korai fejlesztés megvalósítható bölcsődei gondozás keretében is. A szentesi bölcsőde alapító okirata is tartalmazza alaptevékenységei között a korai fejlesztést.

A gyermekekkel való foglalkozást minden esetben a szakértői és rehabilitációs bizottság szakvéleményében foglaltaknak megfelelően szervezzük. A szakértői javaslat egyértelműen rögzíti, hogy a gyermek milyen módon vegyen részt a gondozásban, annak milyen legyen a formája, a helye, és az ellátáshoz adott esetben milyen más pedagógiai szakszolgálat kell, hogy kapcsolódjon. Mindezek figyelembe vételével a korai fejlesztés és gondozás feladatait egy fejlesztési évre készített egyéni fejlesztési terv szerint kell végezni. A fejlesztési tervet a korai fejlesztést végző gyógypedagógus készíti el.