Mivel az utóbbi időben több szálon futottak az események, ami által pár ellentmondó információ is kikerült az üggyel kapcsolatban, fontosnak éreztük, hogy közösen megírt, mindannyiunktól származó információ terjedhessen.
A miniruha-gyűjtésre vonatkozó felajánlásokat továbbra is a Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezd a Javascript használatát, hogy megtekinthesd. emailcímére várja Damásdi Anna. Ő tud abban segíteni, hogy amennyiben személyesen szeretnék eljuttatni valamelyik gyűjtőponthoz a ruhákat, hova fordulhatnak a közelükben, illetve ha postázni szeretnék, akkor milyen címre tehetik meg. Ez azért fontos, hogy ne egyenként szállingózzanak az adományok az osztályokra, ahol esetleg pont arra épp nincs is szükség, hanem célirányosan oda juthassanak el, ahol jelezték előre, hogy szükség lenne rájuk. Itt, a KORE oldalán rendszeresen jelezni fogjuk, ha tudtunkra jut, hogy épp valamiből hiány van valahol.

Külön köszönjük az önálló csoportok közreműködését, mint amilyen a facebook-on működő kötős-horgolós csoport. Hasonló közösségi megmozdulások jelentkezését természetesen örömmel fogadjuk.

A KORE (Koraszültöttekért Orszgáos Közhasznú Egyesület), a Születés Hete Közhasznú Egyesület és az ötletgazdák nevében:
Bagi Gabriella, Damásdi Anna, Kobza Zsuzsanna Meső

Amikor csoportomba az első SNI- s apróság érkezett, kicsit féltem. Hiába a sok éves szakmai tapasztalat, tartottam tőle, hogy képes vagyok- e segíteni neki a beilleszkedésben!? Meg tudom-e szervezni úgy kis csapatunk életét, hogy legyen, jusson hely neki is? Hogyan fogadtatom el a többi kisgyerekkel új társuk másságát? Nem sajnálatból fogok-e rá kiemelten figyelni még inkább? Ilyen és hasonló kérdések nyomasztottak, amikor a születési rendellenességű, mozgáskorlátozott csöpp szöszke kislányt először hozta be édesanyja csoportunkba az ölében.

Aztán teltek az együttöltött napok, a kezdeti nehézségeket követően, /helyváltoztatását meg kellett szervezni, tudatosítani a társaival, naponta elmondani, hogy miért van szükség a segítségükre…/ amikor már kezdett személyesen is elfogadni a kis Bettike minket, és lassan természetessé vált jelenléte köztünk! Úgy éreztem óriási lehetőséget kaptam, kaptunk vele, hisz mi láthatjuk úgy, és annyit egész napos együttlétünk alatt, mint senki más!