Betegfelvétel:
A folyóson várakoztok türelemmel (készüljetek: kicsit huzatos), negyedóránként kijön a fekete hajú nővérke, strázsa őrmester stílusa van. Elkéri a beutalót, a gyerek taj kártyáját, lakcímkártyáját és elindítja a felvételt. A hivatalos betegfelvétel 8h-tól 12h-ig van, de ne menjetek oda hamar! Nekünk 10 és 11 között mondták, de elkéstünk és utólag azt mondom, hogy hála istennek! 
Mert: elintézitek a papírmunkát, az adminisztrációt és a hozzátok beosztott orvossal az alapkivizsgálást. Utána a babát a nővérek elviszik a szobájába, de te még nem nem mehetsz vele. Ha végeztek minden aznapi felvételes babával, tartanak egy általános tájékoztatót a szülőknek. Nekünk ez 14 órára volt meghirdetve, tartott jó fél órát. Utána a nővér tartott egy tájékoztatott a házirendről és amit ők kérnek tőlünk mamáktól, újabb fél óra. A gyerekhez jóval 15 óra után jutottunk be. Volt olyan anyuka, aki 10 óra óta várt, hogy végre együtt lehessenek, szegény már az idegbaj határán volt. Mi úgy f14 felé adtunk be a babát, így viszonylag kevés időt töltöttünk külön.

Vinni kell: pelenka, popsitörlő, légzésfigyelő (ha van).
Amit adnak: ruhát a babának minden nap adnak egyet; minden nap kapsz egy tiszta pelust büfizéshez; anyatejnek steril üveget; a tisztába tevéshez szükséges "kozmetikumokat" is adják. 
Amit én javaslok:
- Pót textil pelenkák - kifogó a fürdéshez. 
- Kényelmes párna a szoptatáshoz illetve az üléshez: ritka kényelmetlenek a kiságy melletti székek. Órákat fogsz rajta ülni/szoptatni. Nálam volt egy vastagabb párna, életet mentett! Elvileg ezt sem viheted be a szobába, de én mindig vittem és hoztam magammal, nem szóltak érte. 
- Pántos, nyári felső. A szobákban kb 30-33 fok van (volt egy hőmérő, onnan tudtuk). A ruhádra rá kell venni a kórházi köpenyt. Öt perc után még a bugyidon is folyik a víz. Én a második nap után a nyári, spagetti pántos, legvékonyabb felsőmben voltam, és még így is melegem volt. 

Amikor a szülőszobában vártam, és én ugyan reméltem, hogy nem fogok aznap szülni, de az ott dolgozók már tudták, hogy igen, beküldtek egy fiatal neonatológust, hogy készítsen fel, mi vár rám és a babára. Addig a pillanatig nem foglalkoztam komolyan koraszülöttek gyógyításával, hogy milyenek az esélyeik az életben, nemcsak életben maradás, hanem életminőség, fogyatékosságok szempontjából. Ott és akkor azonban ez volt az egyetlen kapaszkodóm. Ezen a napon éppenhogy elértem a 27. terhességi hétig és 4 órával korábban még egy kollégám viccelődött, hogy ez a baba aztán bőven terminus után fog kibújni, hisz a fiúk már csak ilyen lusták....

A fiatal neonatológusnő elmagyarázta, hogy a babát, amikor megszületik, valószínűleg lélegeztetni kell és nagyon pici lesz. Ekkor kérdeztem meg először, hogy mondja meg, mennyi a túlélési esélye egy ilyen babának. Konkrét számok, százalékok érdeklik? - kérdezett vissza az orvosnő, és fél perc múlva ott állt egy kinyomtatott táblázattal, mentegetőzve, hogy csak majd 15 éves adataik vannak, de azóta sok javulás történt. A következő napokban sokszor elmondtam magamnak, hogy már 1995ben is az ilyen babák 80% -a túlélt, és több mint 60% -uknak nem maradt maradandó károsodása a koraszülöttségük okán... Ez a szám ugye csak jobb lehet idén, 2009-ben, hát csak beletartozunk a nagy többségbe....

A koraszülés traumáját minden szülő, anyukák és apukák, másként élik meg, van, akinek megnyugtató, ha ismeri az esélyeket. Én először csak a fenti két számot tároltam el biztatásként, aztán jó darabig ennyiben is maradtunk, volt elég konkrét izgulni való a hétköznapokban, meg aztán van olyan helyzet amikor jobb, ha a jövő lehetőségeit jótékony homály takarja.... Aztán később, amikor már nem volt annyi izgalom, jött az aggodalom, mi lesz a távoli jövőben, amiről senki nem tud biztosat mondani a kisfiúnkkal kapcsolatban. Ekkor kezdtem el igazán azzal foglalkozni, mit is tud az orvostudomány, milyenek lesznek később ezek a gyerekek, mivel küzdenek, mire számítsunk?