Koraanyu naplója

A világon minden tizedik baba koraszülött vagyis a 37. gesztációs hét előtt születik. Sosem hittem, hogy mi is egy, illetve ikrekkel kettő, leszünk közülük. Meggyőződésem volt, hogy időben és természetes úton fogok szülni. Mindent meg is tettem ennek érdekében: egészséges táplálkozás, stresszmentes életmód és az elérhető legjobb orvosi ellátás. Ám az esetek harmadában nem lehet meghatározni a koraszülés okát vagy okait. Nálunk sem lehetett. Csak együtt kell vele élni, végig kell csinálni és szó nélkül bele kell állni, mint egy jól irányzott, igazságtalan pofonba. Csak úgy van, csak megtörténik.

2014.11.20. – Első nap a szülőszobán. Tegnap a 4D-s babamozin megállapították, hogy B baba áramlása nem jó, sőt, határozottan rossz. Azonnal menjünk kórházba. Beszéltem a szülésszel telefonon, azt mondta inkább ma reggel jöjjünk be, mert csak délelőtt van a kórházban a vizsgálathoz szükséges ultrahang. Este összepakoltunk és bejöttünk reggel. A genetikai ultrahangos megerősítette, hogy baj van és azonnal a szülőszobára küldött. Nem tudom, pontosan mekkora a baj. Bárkit kérdezek, nem ad egyértelmű választ. A genetikai UH-t végző orvos is csak annyit mondott, hogy figyelni kell és ha ez így megy tovább, akkor a terhességet meg kell szakítani. Nem volt egy kedves figura. Nem úgy, mint a szülőszobán a nővérkék. Nagyon helyesek, türelmesek, pedig nehéz egyszerre két babát CTG-zni. Eddig azt sem tudtam, mi fán terem a CTG. A babák még csak 26 hetesek. A 4D-s ultrahang szerint pedig az apjuk orrát öröklik, pedig ez az egyetlen, amit mindenképp szerettem volna elkerülni.

Tovább

Niki története

Elérkezett az én időm, hogy megosszam a történetemet Veletek! Furcsa helyzet az enyém, hiszen nem tartozom igazán a gondtalan terhességgel megáldott kismamák táborához sem és igazából a koraszülötteket világra hozó anyukákhoz sem. Lebegek a két tábor között és nem találom helyem. Mégis Nektek írok, Veletek osztom meg a mi történetünket, hátha sikerül kicsit oldani az oldhatatlan feszültséget a gyomromban.

A mi történetünk 2010-ben kezdődött, amikor is végre rászántuk magunkat a gyermekvállalásra. Tökéletes időpont volt, csak a baba nem, érkezett meg. 1 év próbálkozás után kb 6 orvosnál jártunk, mindenki mást mondott. Végül egy nap, a lehető legváratlanabb időpontban megjelent az a két csík. És jött a szokásos, rosszullétek, fáradtság, jobb időszak, élveztem nagyon, minden rendben is volt. A 28. héten hosszas gondolkodás után kórházat és orvost váltottunk. Ekkor jött és kezdődött minden. Az új orvosom aggódott a méhnyak vastagsága miatt. Pihenést javasolt, a szülésznőm ettől kicsit szigorúbban határozott fekvésre kért. Én valahogy úgy éreztem, nem lehet baj. Ágyba parancsolt a család, óvtak, féltettek, jókat mosolyogtam rajtuk, de ahogy teltek a hetek egyre biztosabbá vált, hogy az én méhszájam ki nem bírja a 40. hétig. Izgultunk, de szerencsénkre betöltött 37. hetesen született meg az imádott pici lány. Alig 3 kiló volt, nem is sírt, csak nyöszörgött és aludt. 37 hetesen már nem számítottunk koraszülöttnek, súlya is rendben volt, reflexei is. Így aztán nem is kaptunk nagyobb figyelmet, mint a normál időre született babák. 3 napig szenvedtünk a szoptatással, mert nem akart enni, inkább aludt, nem sírt, nem követelőzött, csak aludt. Néha és csak segítséggel tudott szopizni, de 2 szívás után ébresztgetni kellett. Könyörögtem a nővéreknek, hogy vmi nem jó. Végül a negyedik napra a teljes folyadékhiánytól besűrűsödött a vére, amit még egy extrém sárgaság is tetőzött. A gyerekorvos csak úgy utánam szólt a csecsemős szoba ajtajából, hogy nincs jól a baba (ekkor még azt sem mondták el, mi a baja), leviszik a koraszülött osztályra. És ott jött a sokk……mert nem lehet erre felkészülni….mert nem erre készül az ember…..nem tudtam beszélni….folytak a könnyeim…szédültem.

Tovább

„Hogyan kerüljek közelebb hozzád?” Koraszülöttség, nehézségek, örömök. Tapasztalataink egy csoportról…

„Túl korán érkeztem. Eddig körbevett a biztonság, melegben voltam, hallottam a szívdobogását, a dúdolását, éreztem apa kezét, tudtam, hogy várnak és szeretnek.

Olyan hirtelen történt minden. Egyszer csak minden megváltozott. Azt hiszem nem voltam kész még erre. Korábban éreztem! Most úgy magamra vagyok hagyva.

Hideg van, erősek a fények. Hol van az a meleg puhaság ami eddig körülvett?

Néha mintha érezném az ismert illatot és érintést, de olyan ritkán, és olyan rövid ideig! Ami közben körülvesz az ismeretlen és ijesztő.”

„Elképzeltem, milyen jó lesz meglátni, karomban tartani, s utána mindig együtt leszünk. Érzem, ahogy szopizik, hallom ahogy szuszog. Most elszakítottak egymástól. Nem tudom megvédeni, ölelni, nem elég az én tudásom ahhoz, hogy gondoskodjak róla. Másokra vagyunk utalva. Hogy leszek így a támasza? Mit érezhet, mit gondolhat a világról? Úgy érzem én tehetek róla, hogy így magára maradt.

Tovább

Simple vásárlói tájékoztató Támogassa adója 1%-val a
Koraszülöttekért Országos Egyesületet

Adószámunk: 18283114-1-06