Szeretném megírni a történetem, mert talán valakinek reményt vagy vigaszt tudok vele nyújtani. Én is a ti történeteiteket olvasva reménykedtem, bizakodtam, hogy minden rendben lesz. Köszönöm, hogy megosztjátok ezeket a történeteket!
Az én történetem 2011 novemberében egy nem egészen problémamentes terhességgel kezdődik, ugyanis az első trimeszter vége felé elkezdtem enyhén vérezni. Ekkor a kezelőorvosom azt javasolta, hogy feküdjek, pihenjek, ha szeretném ezt a babát; és én ezt is tettem, szigorúan betartottam az orvosi utasításokat. A férjem átvette a feladataimat és szó nélkül mindent megtett annak érdekében, hogy én maradéktalanul tudjak pihenni. Pár hét elteltével minden rendeződni látszott. A vizsgálatok eredményeit mind rendben találták, ezért fellélegezve mentem 4 hetente terhes tanácsadásra. A 28. heti tanácsadáson meg is beszéltünk a helyettesítő orvossal egy 4D mozizást a következő hétre, és ott szembesültünk egy eléggé megrázó hírrel.
Az orvos tapintatosan közölte velünk, hogy a kisbabánk kb. 3 héttel le van maradva a fejlődésben. De nem kell megijedni, mert lehet, hogy tévedett, és szerinte egy mérés nem mérés – de egy hét múlva úgy is találkozunk, és akkor ismét megméri. Akkor kiderül hogyan tovább. Egy hét elteltével, mikor ismét találkoztunk, elmondta, hogy ugyan a baba fejlődött, de az elvártnál kevesebbet és hogy jó lenne kórházba feküdni, egy áramlásvizsgálatot végeztetni, illetve ott a megfelelő ellátást kapnám. Ezzel nem is volt gond! Még a délelőtt folyamán kórházba mentem, csak a vizsgálat és a megfelelő kezelés váratott magára. Egyrészt a gép meghibásodása miatt, másrészt szerintem az ott kezelő orvos érdektelensége miatt! Még szerencse hogy, azért vannak lelkiismeretes orvosok így dr. Bödecs Péter felismerve a problémát, próbált nekem helyet találni egy megfelelő intézményben. Sajnos teltház miatt csak áramlás vizsgálatra tudtak fogadni és az volt a sorsfordító! Vizsgálat közben az ultrahangos orvos szólt az asszisztensnek, hogy telefonáljon fel a szülőszobára, mert azonnali császárra lesz szükség. A placenta harmadfokban el van öregedve és egy ér is el van záródva! Ezek után sokkos állapotban értesítettem a férjemet és nem egészen egy óra leforgása alatt világra jött a kisfiam Patrik Dániel, aki bár nagyon pici 990 grammal és 35 cm-el -7/8 Apgar értékkel- született. Hallottam, hogy gyengén felsírt. Sajnos a győri koraszülött intenzíven kialakult lélegeztető-gép hiány miatt kisfiamat a tatabányai Szent Borbála PIC koraszülött intenzív osztályára helyezték át. Szerencsére a férjem még időben beérkezett és legalább ő láthatta a kisfiúnkat még átszállítás előtt! Csak 1 napig szorult gépi lélegeztetésre, további egy napra nasalis-CPAP légzéstámogatást, öt napig kabinoxigént kapott. Öt napos volt, mikor először találkoztunk és tíz naposan ölelhettem karjaimba először. Csodálatos élmény volt, ugyanakkor féltem is, hisz annyira pici volt a drágám! De küzdésben nagy volt. Nagyon tudott és akart is élni. 13 naposan kapott egy fertőzést. Állapotrosszabbodás. Ismétlődő légzészavara kétnapi nasalis-CPAP légzéstámogatás mellet rendeződött. Még egy napig kabinoxigént kapott és antibiotikumos kezelés mellett a fertőzés gyógyult. Összesen kétszer kapott vérátömlesztést, és a veleszületett rendellenességeket leszámolva (hypospadiasis és kétoldali lágyéksérv) más probléma már nem merült fel. Első naptól szondán keresztül táplálták és lefejt anyatejemet kapta. Hathetes korától cumisüvegen keresztül evett, és nyolc hetesen sor került a szoptatásra is: Hát ez egy nagy pillanat volt, mikor először mellre tehettem a kisfiamat; még szerencse hogy tudta mi a dolga, mert az akkori izgalmi állapotomban…. hát nem is tudom. Talán érthető. Ott és akkor voltunk igazán közel egymáshoz és még három és fél hétig, mikor hazavihettem: Köszönet érte dr. Komáromi Margit és a tatabányai Szent Borbála koraszülött osztály összes dolgozójának. A szállításért az egészséges újszülöttekért alapítvány győri munkatársainak és a kezdeti ápolásért, gondoskodásért a győri koraszülött osztály dolgozóinak, nem utolsó sorban a műtétet végző orvosnak! Azóta már eltelt több mint egy év, a kisfiam veszi az akadályokat. Szépen gyarapodott, a lágyéksérv műtéten is túl van már. Még egy van hátra, de az sem lesz neki akadály. A Dévény Anna féle gyógytornának köszönhetően minden lemaradást behozott. Még fog menni korai fejlesztésre, de ez már igazán semmiség – a nehezén már túl vagyunk. Hosszra kicsit le vagyunk maradva, de a súlya szépen alakult. Egy évesen 10100 gramm és anyatejes még mindig. Igaz, érzékenyebb a társainál, fogékonyabb a betegségekre, de ezt leszámítva minden ok, senki meg nem mondaná hol kezdődött az élete! Az én kis hősöm!
