Hírek a nagyvilágból: Bécs

Mikor, hol és miért született korábban a babád?

2009.08.17-én, a 26+6 héten született Lóri, Bécsben cervix-insufficientia (méhnyak elégtelenség) miatt.

Elmondták, hogy mi miért történik, kommunikált veled a személyzet a szülést megelőzően, közben?

A szülés előtt két hetet töltöttem kórházban, ahol tokolízissel és ágynyugalommal tartották vissza a babát és megkaptam a tüdőérlelőket is (3-at) A személyzet a szüléskor nagyon segítőkész volt. Egy neonatológus a szülőágy mellett elmagyarázta, hogy mi az a koraszülés, mik történhetnek az ilyen korán érkező babákkal, hogy nem viszik messzire, csak ide a szomszédos szobába,a PIC-re, (sajnos nem sok minden maradt meg, de az igen, hogy akár meg is halhatnak). Még itt sem fogtam fel, hogy szülni fogok, hisz csak november közepén kellett volna.

 

 

Mi történt közvetlenül azután, hogy megszületett gyermeked?

Mikor a kisfiam megszületett, hallottam felnyüsszenteni és ez egy icipicit megnyugtatott. Amíg elláttak, áthozták az ágyamat a szobámból, amire 2 óra letelte után átsegítettek, majd ágyastól 2 óra elteltével áttoltak a PIC-re, Lóri inkubátora mellé. Csak ültem és próbáltam befogadni a sokkoló látványt-hangokat, mindenhol drótok, csövek, sípoló hangok. A nővér, aki már várt minket (végig a férjemmel voltam) elkezdett beszélni, de sajnos nem emlékszem, csak arra, hogy nyúljunk be hozzá és tegyem rá a kezemet, de ne mozgassam, ne simogassam! Csak tartottam a kezemet Lóri felett, épphogy csak érintve a bőrét, akit teljesen beborított egy tenyerem, néztem és hagytam, hogy átzubogjon rajtam a rettenetesen sok érzés, jók és rosszak egyszerre. Szívszaggató érzés volt látni, ahogy sír, és nem tudok mit tenni. Aztán abba hagyta a sírást és elaludt. Nem volt lélegeztetőn, csak C-papon, igaz 6 hétig. A szülést követően kapott intratracheális szondán át surfactantot és rögtön megkezdték a coffein-citrát infúziót. Ami nagyon élénken beivódott az agyamba, az az, hogy a köldökzsinór vastagabb volt, mint Lóri lába, és hogy nagyon lila volt. De amúgy gyönyörűséges volt.

 

Segítettek az anyatej beindításban és ha igen hogyan?

Már másnap megkezdtem a fejést, egy nővér jött értem és elmondta, hogy ilyenkor mit kell csinálni. Volt egy külön szoba erre a célra. Ott maradt velem végig, megmutatta, hogyan kell fejni és megmutatta, hogy hova tegyem a tejet, mit írjak az üvegre. Nappal 3 óránként, éjjel 4 óránként fejtem. Amíg a kórházban voltam, addig az osztályon egy külön fejős szobában (dupla elektromos fejőgéppel) majd mikor kikerültem, a PIC melletti fejős szobában. Kaptam egy fényképet Lóriról, amit úgy csináltak, hogy nem volt rajta semmilyen kütyü. Azt mondták: első kép, fontos kép, és ha fejek tegyem magam elé, segíthet, hogy meginduljon a tejem és akár több is legyen.

Milyenek voltak a körülmények a PIC-cen (higiénés, eszköz, felszereltség)? Hogyan bánt veled a személyzet? Kommunikáltak veled a baba állapotáról, az elvégzett és elvégzendő vizsgálatokról? Olyan érzésed volt hogy számít a jelenléted, vagy inkább útban vagy nekik?

A személyzet irtó rendes volt! A neonatológus a szülést követő reggelen még az osztályon (egy külön olyan részlegen feküdtem, ahol csak koraszülések utáni ill, beteg, intenzíven levő babák anyukái voltak) megkeresett és elmondott minden fontos dolgot, hogy mik történhetnek (agyvérzés, ROP, fertőzések, stb ), nagyon higgadtan és nyugtatóan beszélt, de bevallom őszintén nem sok mindent fogtam fel abból, amit mondott, mert csak az zakatolt bennem, hogy Lóri még életben van! Megijedtem, amikor belépett, azt hittem, rossz hírrel jön. Elmondta, hogy Lórinak fejletlen a tüdeje nagyon, de ameddig nem feltétlenül muszáj, nem szeretnék lélegeztető gépre tenni.

Egy inkubátorra 2 nővér jutott. A mi termünkben 8 inkubátor volt, mindegyik mellé befért egy ágy, hogy az anyukákat szülés után (császár is) betolhassák a baba mellé. Minden inkubátorhoz tartozott egy saját számítógép is, itt vezették a "lázlapot" és minden, a babámra vonatkozó adatot. Természetesen az inkuk oldalán ott volt mindig egy gyorsfertőtlenitő folyadék, amit minden benyúlás előtt használni kellett! A mi nővérünk mindjárt az első alkalommal elmagyarázta mi micsoda, mi mit jelez, hogy értsek mindent ami a kisbabámmal történik. Az inkubátor fiókokban voltak a különböző méretű pelusok (emlékszem a legkisebb egy zsepi méretével egyezett meg) és krémek vattapálcikák, minden babának saját lázmérője és saját hajkeféje volt. Megmutatták, hogy melyik kukába mit dobjak (két kuka volt az inkuk mellett) Elmondták, hogy akármikor bemehetek, (akár éjjel is) és segíthetek a mindennapos ápolásban, sőt segítenem kell! A napi ellátás abból állt, hogy pelenkázhattunk, - ilyenkor viccesen megjegyezték, hogy legalább nekik kevesebb munkájuk van-, mosdathattunk (inkun belül), krémezhettük a testét és vizitek, illetve a beavatkozások alatt (ha épp ott voltam) tarthattam a szájában egy cukros vízzel átitatott pálcikát-mivel a cukor elvonja a fájdalomtól a figyelmét, vagy csak egyszerűen fogtam a kicsi kezét. Kétnaponta volt súlymérés és inkubátortisztítás, amikor a fészkét is kicserélték, ezalatt én tarthattam Lórit, amíg a nővér mindent megcsinált alatta.

Kenguruztathattál és ha igen mikortól engedték meg és naponta mennyi időt tölthetett a baba a mellkasodon?

A szülés másnapján elkezdhettem kenguruzni. Egy kényelmes hátra dönthető "nyugágy"-ba fektettek, kibontották a hálóingemet és Lórit minden kütyüjével együtt a mellkasomra tették.

A világ legjobb érzése volt!!! Féltem nagyon, hogy meghúzom valamelyik csövet, vagy vezetéket, de segítettek és folyamatosan beszéltek hozzám, de meg nem mondom mit, én akkor abban a pillanatban csak Lórit láttam. A kezemet csak a hátán nyugtathattam, de még nem simogathattam. Ha a monitor valamiért riasztott, kicsit meg kellett mozgatnom a hátán a kezemet, mintegy masszírozni és ettől (általában) helyre állt a légzése. Enni, fejni és éjszakára voltam csak Lóritól külön, illetve ha látogatóm érkezett. Eleinte csak napi kétszer kenguruzhattam 2,5 órát. Azt mondták, hogy ha valaki 1 óránál kevesebbet tud lenni a babájával, az ne kenguruzzon, mivel a babának a sűrű inkubátorból ki-be tétel megterhelő. Kenguruzás közben jött egy pszichiáter és minden anyukához odament beszélgetni. Aki igényelte, ahhoz minden nap. (én nem kértem.) Volt olyan is, hogy kenguruzás alatt el kellett mennem WC-re, és amíg kint voltam, addig a nővér tartotta a kisfiamat, míg vissza nem értem. Miután haza mentem, nehezebb volt minden, nem tudtam annyit ott lenni és a legjobban az zavart, hogy a tejet még le kellett adnom egy másik épületben. Mindig az járt a fejemben, hogy ennyivel kevesebb időt lehetek Lórival. Mivel 1,5 órányira laktunk a kórháztól, csak délelőtt fél 10 körül értem mindig oda, először fejtem, majd kenguruztam, ameddig eljött a következő fejés ideje, akkor ebédeltem is valamit, majd már csak inkubátor melletti éneklés, mese volt és késő délután mentem haza. Amikor sajnos fertőzéseket kapott, akkor nem kenguruzhattam, mert összeomlott attól is, ha csak hozzá értem. Ilyenkor belül zokogva, kívül mosolyogni próbálva énekeltem az inkubátort simogatva. Mikor erősebb lett 1500 gr körül, elkezdték a cumisüvegből való táplálást 9 ml anyatejjel, és nagy ritkán mellre is tehettem(ez itt még nem ment rendesen,mert Lóri túl gyenge volt). Inkubátoron kívül is fürdethettem kis kádban, de még pelenkával körbebugyolálva. Majd átszállították egy közelebbi kórházba,(PIC 2) és szeptember 28-án leállították a coffein-citrát, lipidek és a többi infúziót. Itt érdekes volt, hogy az inkubátor mellett fejhettem, ezzel is esélyt adva a tej mennyiségének növelésére. Megtanítottak újraéleszteni és a mobil-monitor használatára-mivel csak azzal engedtek haza a sok apnoé miatt.

Milyen emlékek maradtak meg a PIC időszakból, jók rosszak egyaránt?

Összességében inkább jó emlékeim vannak, pl mikor elhagyta az 1 kilót, reggel az inkubátor oldalán egy piros szív alakú lufi várt, rajta egy felirattal "büszke ezer grammot nyomok" Sírtam! Vagy, hogy a nővérekkel sokat beszélgettünk-nevetgéltünk. Vagy, hogy nem akartam haza menni 4 nap után és elsírtam magam a doktornő előtt, aki akkor megfogta a vállam, megsimogatott és azt mondta, hogy rendben, akkor maradjak még pár napot. Van rossz emlékem is persze, Lóri állapot romlásai. Egyszer majdnem elveszítettük Őt, az egyik nagyobb fertőzés miatt. Az érzelmi hullámvasút… és még néhány apróság: Pl mikor foglalt volt minden fejőgép és nem tudtam azonnal fejni, pedig nekem akkor KELLETT, hiszen letelt a 3 óra! Valamiért robotszerűen tartottam az időpontot, rettenetesen szigorúan. Szó szerint kikészültem, ha valamiért bomlott a szigorú napirendem. Ami még inkább negatív emlék, hogy nagyon szorongtam amikor átszállították, mert valahogy itt éreztem biztonságban Őt.

Mielőtt hazamentetek felajánlották az RSV elleni védőoltást? Elmagyarázták miért fontos és mi a célja az oltásnak?

Hazaadás napján elmondták, hogy Lóri kapott RSV elleni oltást, ami egy „nátha vírus”, de részletesebben nem mondtak róla semmit. Mondták, mikor kell a következő, és hogy azt már a gyerekorvosnál kapjuk, Ő majd a további részleteket elmondja.

Hány hetes volt gyermeked, amikor hazamehetett?

Végül 65 nap után (ekkor lettem volna 36+1 hetes terhes) 2360 gr-al és 45 centivel haza hozhattuk a mi kis hősünket!

Nagyon köszönöm a beszélgetést!

Nagy Lívia

Kérjük adója 1%-val támogassa önkéntes munkánkat!

1% 18283114-1-06

Vissza

Simple vásárlói tájékoztató Támogassa adója 1%-val a
Koraszülöttekért Országos Egyesületet

Adószámunk: 18283114-1-06